Amikor a Mao Ce-tung vezette kommunistákkal szemben alulmaradt, Csang Kaj-sek irányította nacionalisták 1949-ben a szigetre menekültek, a szocialista blokkon kívüli világ a magát Kínai Köztársaságnak nevező Tajvant ismerte el Kínaként. Az ENSZ közgyűlése azonban 1971-es határozatával Pekingnek adta át Kína helyét a világszervezetben és a Biztonsági Tanácsban. Az 1972-ben Pekingbe is ellátogató Richard Nixon amerikai elnök és nemzetbiztonsági főtanácsadója, illetve külügyminisztere, Henry Kissinger által kitaposott út vezetett oda, hogy az USA 1979-ben Tajvannal felmondta, a Kínai Népköztársasággal pedig létrehozta a diplomáciai kapcsolatokat.

Washington azzal nyújtott kárpótlást Tajpejnek, hogy 1979-ben a kongresszus elfogadta a tajvani kapcsolatokról szóló törvényt. Ez ugyan kevesebb garanciát nyújt a szigetnek, mint a korábbi védelmi megállapodás, ám világossá teszi: az USA az "egy Kína" dilemmájának békés megoldását pártolja. A kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat a tajvani Amerikai Intézet ápolja, amely de facto követségként működve vízumügyekkel is foglalkozik, állományát pedig szabadságolt karrierdiplomatákkal töltik fel.

A diplomáciai egyensúlyozás jegyében fogadták vagy tartották távol Tajvan vezetőit is az USA-ban. A második világháborúban Washington szövetségesének számító Csang Kaj-sek tajvani elnökként nem lépett Amerika földjére. Ez a lehetőség a poszton Csang fiát követő Li Teng-huj előtt nyílt meg, aki 1994-ben, Közép-Amerikába tartva, még csak Hawaiin állhatott meg rövid időre, de egy évvel később már beszédet mondhatott magánlátogatáson egykori alma materében, a Cornell Egyetemen. Utóda, Csen Suj-pian 2000-ben már elnökként utazhatott át az USA-n, ám egy Los Angeles-i szállodában csak 15 civil látogatót fogadhatott. Egy évre rá hivatalos minőségében már New Yorkba is eljutott, és törvényhozókkal is találkozhatott. 2003-ban pedig New Yorkban a sajtóval is beszélhetett, majd parolázhatott Colin Powell akkori amerikai külügyminiszterrel, igaz, csak Panamában. Ezután bátrabban beszélt Tajvan esetleges függetlenségéről, ám amikor idén májusban Latin-Amerikába tartva San Franciscóban vagy New Yorkban szeretett volna leszállni, Washington az alaszkai Anchorage-ot ajánlotta fel, ahol nem hagyhatta volna el a gépet - ebből azonban Csen nem kért.