Hazafelé tartott Mumbai (korábbi nevén Bombay) városközpontjában lévő üzletéből a múlt héten az indiai Manoj Shah gyémántkereskedő, és szokásához híven ezúttal is vasúton utazott. A naponta több ezer dollár értékű drágakövet forgalmazó, az értékesebb darabokat biztonsági okokból magával hordó 32 éves gyémántkereskedő az első osztályú kocsiban foglalt helyet - de ez most a vesztét okozta. A múlt kedd délutáni csúcsforgalom idején elkövetett vonatmerényletek során ugyanis kizárólag a módosabb utasokat szállító szerelvényekben robbantottak összesen hét pokolgépet a város környéki vonalakon, és a 183 halálos áldozat között az eddigi adatok szerint 15 gyémántkereskedő volt, s legalább ennyi szakmabeli volt a hétszáz sebesült között is.

Az elsősorban India pénzügyi központjaként emlegetett Mumbai az ország gyémántkereskedelmének is a fő színhelye. Az afrikai országokból és Ausztráliából importált nyersgyémántot a szomszédos Gujarat tartományban csiszolják, majd Mumbai gyémántkereskedői Hongkongba és az USA-ba adják el. Boltjuknak nem csapnak nagy reklámot, ám a beavatottak pontosan tudják, hogy a városközpontban lévő Charni Roadon, a felirat nélküli, többnyire ablaktalan, sötét, üzletnek alig nevezhető lyukakban értékes drágaköveket árulnak. Az indiai gyémántüzlet biztos megélhetést ad a mintegy 1 millió gyémántcsiszoló és -kereskedő számára, az évi 17 milliárd dolláros forgalom pedig az ország egyik fő devizaforrása.

A portugál gyarmatosítók által a 16. század során elfoglalt, majd a britek megjelenésével Európa és a Távol-Kelet legfőbb kereskedelmi központjává vált Mumbai máig őrzi e státusát. A metropolis börzéje az indiai tőzsdei forgalom 92 százalékát bonyolítja le, és ott van az indiai jegybank székhelye is, nem pedig a több ezer kilométerre lévő fővárosban. Külföldi brókercégek, pénzügyi befektetéssel foglalkozó társaságok, pénzintézetek százai - köztük a brit HSBC, az amerikai JPMorgan Chase és a Bank of America - választották Mumbait indiai leányvállalatuk központjául. Sok világhírű indiai iparmágnás Mumbaiból indult: a teakereskedelem mellett az autógyártásban és az acéliparban is jeleskedő Tata konszern, a távközléstől a gázkutatáson át az életbiztosításig sok mindennel foglalkozó Ambani család vagy a kozmetikumgyártásban érdekelt Godrej família.

Mumbai kikötőjéből indul az indiai export közel fele, a városban száll le a kontinensnyi országba érkező nemzetközi repülőjáratok majd 50 százaléka, a város déli kerületeit pedig az évi 20 milliárd dolláros forgalmú outsourcing üzletág fellegváraként emlegetik. Az indiai gazdaság aligha lenne meg a város nélkül: a vámbevételek 60, a külkereskedelem 40 százalékát adja, ott dolgozik az ipari foglalkoztatottak több mint tizede, de az adóbevételek harmada is onnan származik. A média is Mumbaiba költözött, a zeneipar és a világ legtöbb filmjét gyártó, Hollywood mintájára Bollywoodként ismert filmiparnak is otthona. Az üzleti és pénzügyi élet koncentrációja folytán a város - ahol India legjobb szállodái, üzletei, éttermei, kávéházai és éjszakai mulatói sorjáznak - megjelenésében és szolgáltatásainak minőségében is vetekszik a világ legdrágább metropolisaival.

Az India New Yorkjaként emlegetett Mumbai minden indiai álma: 18,4 millió lakosával már ma is a világ egyik legnépesebb nagyvárosa, de még most is naponta több ezren érkeznek szerencsét próbálni az ország minden szegletéből. Mumbai ugyanakkor az ellentétek városa, a lakosság túlnyomó része nyomornegyedekben él, az utcákon tízezrével láthatók az életüket napi néhány centből tengető különféle árusok, hajléktalanok. Az ENSZ szerint a mumbaiak többsége a minimális higiénés szolgáltatásokhoz sem fér hozzá, harmaduk nem jut tiszta ivóvízhez, 2 millióan a WC-t is nélkülözik. Katasztrofális a tömegközlekedés is: a múlt héten felrobbantott, a város külső részeiben közlekedő, agyonzsúfolt vonatokon naponta 3-4 millióan utaznak. Még rosszabb a helyzet a belső, szűk városrészekben járó villamosokon, buszokon, amelyeken fürtökben csüngenek az emberek. Érthetően nagyon várják a 4,2 milliárd dolláros beruházással épülő első - a tervek szerint 2009-ben induló - metrószakaszt, amelynek alapkövét a múlt héten rakta le Manmohan Singh miniszterelnök.

A merénylet kapcsán Singh egyébként nyomban kijelentette, hogy a befektetőknek - és a külföldi pénzpiacoknak - semmi okuk az aggodalomra, a 800 milliárd dollárnyi hazai összterméket (GDP) termelő gazdaság sértetlen, és az évek óta robusztus, 8 százalékos gazdasági növekedés sincs veszélyben. Kétségtelen, a mumbai tőzsdeindex a merénylet utáni kis megingást követően gyorsan visszatért a régi kerékvágásába. Ez is jelzi, hogy egy mégoly véres és sokkoló merénylet - melynek feltételezett pakisztáni iszlamista elkövetőit gőzerővel keresik - sem képes megakasztani két évtized gazdasági fejlődését. Az utóbbi húsz évben India a világ tizenegyedik legnagyobb gazdaságává fejlődött, a középosztály lélekszáma a négyszeresére, 250 millióra duzzadt, a megháromszorozódott egy főre jutó GDP pedig eléri a 3 ezer dollárt. Bár a szegénység még mindig óriási, a kormány mostanra annyit elért, hogy a lakosság legnyomorultabb körülmények között élő rétegének egy százaléka évente felküzdi magát a szegénységi küszöb fölé.

TÁLAS ANDREA