2006. február. 22. 00:00 Utolsó frissítés: 2006. február. 22. 18:06 Világ

A közmunka frontján

Tornyosuló szeméthegyek, bezárt óvodák, elhalasztott műtétek - ezek azok a jelenségek, amelyek a legkézzelfoghatóbban...

Tornyosuló szeméthegyek, bezárt óvodák, elhalasztott műtétek - ezek azok a jelenségek, amelyek a legkézzelfoghatóbban érzékeltetik a harmadik hetébe lépett németországi sztrájkokat. S bár a tárgyalások lapzártánk idején is folytak, egyelőre nem lehet megmondani, mikor lesz vége annak az erőpróbának, amelyet az egyik oldalról a közszolgálatban dolgozókat tömörítő és őket képviselő Ver.di szakszervezet, másik oldalról az őket foglalkoztató állam, ebben az esetben a tartományi kormányok vívnak.

A tét látszólag nem nagy, mondhatni, banális. Az állam azt szeretné elérni, hogy közszolgái a jelenlegi heti 38 és fél óra helyett heti 40 órát dolgozzanak, változatlan fizetés mellett. Igazán nem túl nagy kívánság, és az általános gazdasági nehézségek közepette miért ne lenne elvárható az a napi 18 perc, amivel többet kellene teljesíteni - így a munkaidő-hosszabbítás indoklása melletti érvelés.

A szakszervezetek ellenvéleménye szerint ez álszent magyarázat, hiszen a napi 18 perc pluszidő következtében minden huszon-egynéhányadik munkahelyet meg lehet szüntetni, a többletpercekből hamar összejön a napi penzum. A valóságban tehát az állam embereket akar elbocsátani - érvelnek a Ver.di vezetői, és ezért hirdették meg a sztrájkot, amihez hasonló kiterjedésű és elszántsággal vezetett munkabeszüntetés idestova másfél évtizede nem volt a német közszolgálatban.

A frontok mindkét oldalon megmerevedtek, a hétfőn Berlinben kezdődött tárgyalásokon még nem látszott a megegyezés lehetősége. A sztrájkolók szerint már csak azért sem fogadhatják el a munkaidőalap növelését, mert éppen az ellenkezőjére lenne szükség: ahhoz, hogy az ötmilliós munkanélküli-tábor számára növekedjenek az újbóli álláshoz jutás esélyei, a jelenleginél is többfelé kellene elosztani a munkát. A munkaadók, vagyis a tartományi kormányok, illetve az önkormányzatok viszont arról panaszkodnak, hogy anyagi helyzetük erre semmiképp nem ad lehetőséget, és a jelenlegi feladatok is csak úgy oldhatók meg, ha mindenki többet dolgozik.

A kérdés most az, ki bírja tovább. A közhangulat kétségkívül könnyen fordítható a sztrájkolók ellen. Hiszen kit ne zavarnának a púpozott, hetek óta ki nem ürített kukák, ki ne méltatlankodna a bezárt óvoda, az elhalasztott műtét miatt. A szakszervezetek egyelőre bírják, pénzzel is. A jól feltöltött sztrájkkasszákból eddig 11 millió eurót szántak a tiltakozásra, amiben a hét végén már több mint harmincezren vettek részt.

hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.