Háttérdíszletként a levegőben köröző izraeli katonai helikopterrel Gázában hétfőn megkezdte kormányalakítási tárgyalásait a január 25-ei palesztin parlamenti választást fölényesen megnyert Hamász. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Izrael által terroristának tartott iszlamista mozgalom a lehető legszélesebb körű nemzeti egységkormány létrehozására törekszik. Bizonytalan azonban, hogy a választáson leszerepelt és a palesztin politikát mostanáig uraló Fatah vajon csatlakozik-e a koalícióhoz, hiszen az iszlamista Hamász és a világi Fatah programjai igencsak távol állnak egymástól.

Az ellentét a parlament szombati alakuló ülésén is megnyilvánult, amelyen Mahmúd Abbász elnök, a Fatah vezetője leszögezte: az új kormánynak el kell ismernie az Izraellel kötött megállapodásokat, így a Palesztin Hatóság létrejöttéhez vezető, 1993-as oslói egyezményeket. Egyúttal hangsúlyozta, az új kabinetnek békés eszközökkel, tárgyalások útján kell kivívnia a palesztin államiságot. A Hamász vezetői azonban úgy reagáltak, hogy nem szerepel napirendjükön az Izraellel való tárgyalás, az oslói megállapodásokat pedig idejétmúltnak tekintik.

Abbász - aki jelképesen nem a parlament rámalláhi épületében, hanem a Mukatában, az elnöki rezidencián mondta el beszédét - figyelmeztette a Hamászt, hogy bár 74 helyet szereztek a 132 fős törvényhozásban, a mozgalom nem jutott kétharmados többséghez. Ami valóban lényeges szempont, az elnök ugyanis széles körű hatalommal rendelkezik, például az általa alá nem írt törvényeket a parlament csak kétharmados többséggel fogadhatja el. Az elnök - aki egyúttal a biztonsági erők parancsnoka - még a választás előtt a Fatah embereivel töltötte fel az alkotmánybíróságot, amely felülbírálhatja a Hamász-többségű parlament törvényeit.

Másfelé is tapogatózik a Hamász, amely bevonná a kormányba például a két legismertebb baloldali szervezetet, a Népi és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért nevű csoportokat, továbbá az Iszlám Dzsihádot is. Az utóbbi azonban valószínűleg elutasítja az ajánlatot, hiszen míg a Hamász jórészt betartja a tavaly februárban született izraeli-palesztin tűzszünetet, a Dzsihád nem. Az izraeli hadsereg éppen hétfőre virradóra ölte meg a Dzsihád ciszjordániai parancsnokát. A Hamásznak egyébként öt hét áll a rendelkezésére, hogy megalakítsa kormányát. Ha nem jár sikerrel, akkor Abbásznak joga van más parlamenti frakciót felkérni a feladatra.

A Hamász valószínűleg Iszmail Hanijeh-t választja hivatalosan kormányfőjelöltjének, aki a választási listát vezette. A 43 éves politikust pragmatikusnak tartják, aki jó kapcsolatokat tart fenn a többi palesztin frakcióval, és akivel - egyes vélekedések szerint - akár még Izrael is "szót érthet". Ám a mozgalom képviselői igencsak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek közzé Izraelről, miközben több Hamász-politikus is hangoztatta, a belső ügyekre, a palesztinok mindennapi életére és a korrupció felszámolására koncentrálnak majd elsősorban (lásd interjúnkat a 46. oldalon).

Egyfelől hangoztatják, hogy a zsidó állam elpusztítására törekednek, másfelől jelzik, hogy a parlamentben hamarosan olyan kezdeményezést tesznek közzé, amely hosszú távú tűzszünetet ajánl. Sőt a Hamász damaszkuszi száműzetésben lévő vezetője, Khaled Mesal pedig már olyat is mondott, hogy ha Izrael visszavonul az 1967-es határokig és elismeri a palesztinok valamennyi jogát, akkor a Hamász és az egész palesztin nép beszünteti a fegyveres harcot.

A palesztin hatalmi centrum mindenesetre áttevődik Ciszjordániáról a Gázai övezetre. A Hamász meghatározó politikusai - például Hanijeh, vagy a parlamenti frakció élére választott, keményvonalas Mahmúd Zahar - a tengerparti sávból származnak. A Gázai övezet jelentősége már azáltal is nőtt, hogy Izrael tavaly nyáron egyoldalúan kivonult a területről, amely ezáltal teljes egészében a Palesztin Hatóság ellenőrzése alá került, kijárattal a külvilág felé az egyiptomi határon lévő Rafahnál. Persze a Hamász és Abbász is igyekszik majd elkerülni, hogy a Gázai övezet befolyása túlsúlyos legyen, a mozgalom például a ciszjordániai Aziz Dvejket választotta parlamenti elnöknek, aki - az alkotmány szerint - átmenetileg ellátja az elnöki teendőket Abbász lemondása, halála vagy munkaképtelenné válása esetén.

Mindebből következhet, hogy politikailag eltávolodik egymástól a földrajzilag össze nem érő Gázai övezet és Ciszjordánia, mely területeken szeretnék önálló államukat létrehozni a palesztinok. Ráadásul míg Gáza válik a belpolitika központjává, a ciszjordániai Rámalláh, az elnöki székhely a palesztin diplomácia centruma marad. A külpolitika irányítása ugyanis az elnök feladata, és Abbász leszögezte, folytatja a béke-erőfeszítéseket Izraellel, akár tetszik a Hamásznak, akár nem.

A palesztin politika kétpólusúvá válásának lehetőségét vetítették előre a február 8-9-én Texasban lezajlott, titkos izraeli-palesztin tárgyalások is, amelyeken a Hamász elszigeteléséről volt szó. A londoni The Sunday Times szerint a Palesztin Hatóság és Izrael magas rangú tisztviselői között leginkább arról folyt a megbeszélés, hogy miként kerüljék el a humanitárius katasztrófát a palesztin területeken, miután az Egyesült Államok és több európai ország is jelezte, leállította segélyeit. Lehetséges megoldásként került szóba, hogy a pénzeket nem a Hamász-kormánynak, hanem a kormányzóknak utalják, akik a Fatah tagjai. A tárgyalásokon - melyek egyúttal új csatornát nyitottak Abbász és Ehud Olmert izraeli ügyvezető kormányfő között - még azt a lehetőséget is mérlegelték, hogy hamarosan új választásokat írhatnak ki.

A Palesztin Hatóság mindenesetre súlyos pénzügyi válságba jutott azzal, hogy az izraeli kormány - válaszul a Hamász kormányra kerülésére - leállította az általa palesztin területeken beszedett adók visszatérítését. Ezáltal a palesztin kormány havi mintegy 50 millió dollártól esik el. A nyugati és az izraeli pénzcsapok elzárása azonban kétélű és bizonytalan fegyver lehet. A Palesztin Hatóság havi mintegy 110 millió dolláros költségvetésének jelentős részét a 135 ezer közalkalmazott, benne az 58 ezer biztonsági ember fizetése emészti fel, a rendőrök ki nem fizetett bérükért már többször is tüntettek. Másrészt a Hamász valószínűleg arab, illetve muszlim országokból pótolhatja a segélyeket, amelyeket a Nyugat még kevésbé fog tudni ellenőrizni.

Bár Olmert a Hamász parlamenti többsége miatt "terrorista hatóságnak" nevezte a palesztin önkormányzatot, egyelőre nem hozott egyéb büntetőintézkedést. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a Hamász vált a március 28-ára kiírt izraeli parlamenti választás legfőbb témájává. A felmérések szerint a még mindig kómában fekvő Ariel Saron kormányfő által létrehozott - és jelenleg Olmert által vezetett - centrista Kadima párt előnye továbbra sem olvadt el, sem a Munkapárt, sem a Benjamin Netanjahu vezette Likud eddig nem volt képes felzárkózni.

A Likudnak és Netanjahunak - mint pontosan tíz évvel ezelőtt, amikor a Hamász öngyilkos robbantásai megfosztották Simon Pereszt a győzelemtől - most is egy terrorhullám adhatna esélyt. Nem véletlen, hogy Netanjahu a szélsőséges mozgalmat állította kampánya középpontjába. Az arab-izraeli konfliktusban nem ismeretlen helyzetet a Háárec izraeli lap szarkasztikusan és képletesen csak így foglalta össze: a Hamász ebben a hónapban megválasztja a palesztin miniszterelnököt, a jövő hónapban pedig az izraelit.

KERESZTES IMRE