Nukleáris válaszcsapástól sem riad vissza Franciaország a terrorfenyegetéssel szemben - jelentette be a minap feltűnést keltő beszédben Jacques Chirac francia elnök. Az iráni atomprogram körüli diplomáciai huzavona kellős közepén az államfői minőségében a hadsereg főparancsnoki tisztét is ellátó Chirac látogatást tett a hadászati tengerészeti erők főhadiszállásán, a nyugat-franciaországi Brest közelében lévő Longue szigetén, ahol programadó beszédben fejtette ki, miként igazítják a 21. század kihívásaihoz a Charles de Gaulle kezdeményezésére még a hatvanas években létrehozott atomfegyverzetre támaszkodó francia elrettentési politikát. Bel- és külföldi bírálói szerint a francia elnök elsősorban Teheránnak üzent, még ha nem nevezte is nevén a gyereket, ám kardcsörtető fellépése éppen a kívánttal ellentétes hatást gyakorolhat az Iránnal folytatott tárgyalásokra.

Párizs akár atomfegyver bevetésével is megvédendő alapvető érdekei közé sorolta például Franciaország "stratégiai ellátásának" a biztonságát vagy a szövetséges országokat érő fenyegetés elhárítását. Chirac közölte, Franciaország "nem konvencionális" katonai választ is tud adni azon államok vezetőinek, amelyek terrorista módszerekhez folyamodnak Franciaország ellen vagy amelyek tömegpusztító fegyvereket szándékoznak használni. A francia nukleáris elrettentés ráncfelvarráson átment változata egybecseng a 2001. őszi terrortámadások után meghirdetett Bush-doktrínával és bizonyos mértékig ellentmond a hagyományos különutas francia közel-keleti politikának.

Chirac megnyilatkozása meglehetősen váratlanul érte az elemzőket. Persze elmagyarázták, hogy utoljára 2001 nyarán szólalt meg ugyanebben a témában, holott azóta a nemzetközi politikában végbement korszakos változások fényében felülvizsgálták a francia elrettentés stratégiáját - rendkívül időszerű volt tehát a sokakat meghökkentő elnöki beszéd. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a francia elnök sajátos pótcselekvéséről van szó, amikor ismét a befolyásos atomhatalom vezetőjének számára oly kedves szerepében tetszeleg.

Chirac körül ugyanis megritkult a levegő, a média a két legesélyesebb utódjelölt, Dominique de Villepin kormányfő és Nicolas Sarkozy belügyminiszter rivalizálásával van elfoglalva, és nem vele. Nem csoda, ha szívesen rándul át arra a területre, ahol a hadsereg főparancsnokaként nincs riválisa, és ahol idestova tizenegy éves elnöksége alatt alighanem a legmaradandóbbat alkotta: megszüntette a kötelező katonai szolgálatot, aláírta a kísérleti robbantásokat megtiltó teljes körű atomcsend-szerződést és áramvonalasította a francia nukleáris arzenált. Chirac egyszersmind abban a lappangó vitában is letette a voksát, amely politikai és katonai körökben arról folyik, hogy egyáltalán érdemes-e fenntartani a nukleáris elrettentést, amikor a terrorizmus az elsődleges veszélyforrás, az államháztartásra pedig a népesség öregedése miatt eleve egyre súlyosabb teher nehezedik. A saját atomernyő fenntartása ugyanis évi 3,3 milliárd euróba kerül a francia adófizetőknek, ez a védelmi kiadások 10 százaléka.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL