Átláthatónak aligha nevezhető egyezséggel ért véget Oroszország és Ukrajna gázárvitája. Miután a Gazprom orosz gázipari monopólium január 1-jén leállította az Ukrajnának szánt gázszállításokat - és emiatt Kijev a jelek szerint a többi európai országnak szánt gáz megcsapolásával elégítette ki földgázigényét -, január 4-én hajnalban hirtelen mindenben megállapodott a Gazprom és az ukrán Naftogaz Ukraini. Az egyezség értelmében Ukrajna a RoszUkrEnergo nevű közvetítőcégen keresztül vásárol orosz, kazah és türkmén gázt. A RoszUkrEnergo ezer köbméterenként 230 dollárért vásárolja Oroszországtól az energiahordozót, és azt az olcsóbb kazah és türkmén gázzal vegyítve 95 dollárért adja tovább Ukrajnának.

Az orosz részről megnyugtatónak nevezett megállapodás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Miért bízza a Gazprom a saját tulajdonában lévő vezetékeken lebonyolított szállítás szervezését egy olyan közvetítőcégre, melyben csak ötven százalékban tulajdonos? Vagy miért engedi, hogy egy külföldi cég, az osztrák Raiffeisen csoporthoz tartozó Raiffeisen Investment által birtokolt bizonyos Centragas Holding fölözze le a remélt nyereség felét?

Energetikai szakemberek az alapítás pillanatától találgatják, hogy a 2004-ben létrehozott, a svájci Zugban bejegyzett cég mögött kik állnak, szerintük nem az osztrák bank az 50 százalékos hányad tényleges tulajdonosa, inkább csak az érdekeltség kezelője. Annyit az osztrákok is elismernek, hogy rajtuk keresztül valósul meg az orosz és az ukrán tulajdonlás közötti egyensúly, azt azonban hevesen cáfolják, hogy az ukrán kormány nevében járnának el, még inkább pedig azt, hogy a világ számos országában körözött Szemjon Mogiljevics lenne a megbízójuk, ami miatt az ukrán hatóságok tavaly vizsgálatot is indítottak a vállalat ellen. Mogiljevics neve már a türkmén gáz ukrajnai kiközvetítésében a RoszUkrEnergo előtt monopolhelyzetben volt Eural Transgas kapcsán is felmerült: az említett céget Magyarországon jegyezték be, élén Knopp Andrással, az MSZMP kb egykori alosztályvezetőjével. Az ősszel elbocsátott ukrán miniszterelnök asszony, Julia Tyimosenko és az ukrán titkosszolgálat korábbi, vele szorosan együttműködő vezetője, Olekszandr Turcsinov több ízben támadta a szerintük korrupt közvetítőcégeket, amelyek létezésére szerintük semmi szükség. Talán az érdekeltségek további megosztására utal, hogy hírek szerint tavasszal újabb vegyes vállalat alakul majd, méghozzá felesben a RoszUkrEnergo és a Naftogaz között.

Azt sem tudni, a RoszUkrEnergo - amely eddig is részt vett a türkmén gáz ukrajnai exportjában - mennyi gázt szállít majd Ukrajnának 2006-ban, és hogy lesz-e az exportban orosz gáz. Az ukránok mindenesetre közölték, idén nem vásárolnak Oroszországtól gázt, a jelenlegi fogyasztási szint fenntartásához szükséges hatvanmilliárd köbméternyit Türkmenisztánból és Kazahsztánból szerzik majd be. Az oroszok viszont azzal számolnak, hogy a RoszUkrEnergo keverékében az idén legalább 17 milliárd köbméternyi orosz gáz is lesz. Amennyiben Ukrajna valóban nem vesz gázt Oroszországtól, ez azt jelentené, hogy Oroszország - amely hivatalosan fényes győzelemként értékelte a megállapodást - inkább vesztett a csak virtuális áremelésen. Az eddigi 1,09 dollár helyett száz kilométerenként és ezer köbméterenként ugyanis 1,6 dollárt kell fizetnie Ukrajnának az orosz gáz európai tranzitjáért, és - legalábbis átmenetileg - kiszorult az ukrán piacról. A bonyolult és csak részleteiben nyilvánosságra hozott egyezményt kommentáló szakemberek szerint nem kizárt, hogy a megállapodás titkos részeiben egyezség született Kijev és Moszkva között arról, hogy az előbbi eladja Oroszországnak az Ukrajnán keresztül futó gázvezeték-hálózatot működtető cég egy részét. Ha ez igaz, akkor az egyértelmű orosz győzelem, hiszen Moszkva mindent elkövet annak érdekében, hogy ellenőrzése alá vonja a volt szovjet tagköztársaságokon keresztül futó gáz- és olajvezetékeket.