"Oroszország természeti kincseinek ésszerű felhasználása nemcsak az ország gazdasági fejlődését alapozhatja meg, hanem megerősítheti Moszkva nemzetközi pozícióit is. Ezt a célt leginkább úgy lehet elérni, ha az országban állami irányítás alatt tevékenykedő, de részben a magántőkének is befektetési lehetőségeket adó hatalmas pénzügyi-ipari vállalatokat hoznak létre" - javasolta 1996-ban kandidátusi értekezésében a szentpétervári bányászati egyetem egyik levelező aspiránsa. Az egykori kandidátusjelöltnek - Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz államfőnek - történelmi esélye nyílt elképzelései megvalósítására, és úgy tűnik, hogy az 52 éves politikus nem szalasztotta el az alkalmat. A Gazprom állami gázmonopólium és az ugyancsak állami tulajdonban lévő Rosznyefty olajipari óriás ugyanis döntő befolyással rendelkezik az orosz gazdaságban, és hamarosan megkezdődik a magántőke bevonása is: Moszkva lebontotta a Gazprom-részvények vásárlását akadályozó korlátozások többségét, és néhány hónapon belül privatizálja a Rosznyefty kisebbségi részvénycsomagját is.

A kandidátusi értekezés mintaszerű megvalósítása azok igazát látszik alátámasztani, akik úgy vélik, a Borisz Jelcint hat évvel ezelőtt felváltott Putyinnak az egymással is rivalizáló érdekcsoportok - a liberálisok, illetve az erőszakszervezetekből, leginkább az egykori államrendőrségből, a KGB-ből kikerült "szilovikok" - között lavírozva sikerült stabilizálnia az államfői hatalmat, és megfékeznie a gazdaságot megkaparintó oligarchák mohóságát. "Nagyon tévednek azok, akik azt állítják, a szilovikok irányítják Putyint. Ennek éppen az ellenkezője az igaz, az államfő környezetében lévő emberek csak addig maradnak erősek, amíg Putyin ezt akarja" - vélekedett külföldi újságíróknak adott nyilatkozatában Alekszej Makarkin, a moszkvai Politológiai Központ vezető elemzője. A pályafutását a KGB-ben kezdő államfőt elsősorban egykori szentpétervári kollégái veszik körül: elemzések szerint a legfontosabb orosz minisztériumok, illetve állami hivatalok élén jelenleg közel hetven - főként egykori KGB-s, illetve jogász végzettségű - szentpétervári található.

Az óév utolsó napjaiban egyébként teljessé vált a Kremlen belüli liberális szárny veresége: benyújtotta lemondását Andrej Illarionov, Putyin utolsó liberális beállítottságú tanácsadója. A hat évig szolgáló gazdasági szakember sorsán pontosan nyomon követhető, milyen változáson ment át fél évtized leforgása alatt a Kreml politikája. Illarionov fontos szerepet játszott abban, hogy Oroszország adósságainak átütemezése nélkül lábalt ki az 1998-as gazdasági válságból, illetve hogy Moszkva - a közvélemény és a politikusi elit többségének élénk tiltakozása ellenére - létrehozta azt a stabilizációs alapot, amely arra hivatott, Oroszország megrázkódtatások nélkül élje túl az energiaárak esetleges visszaesését, illetve a készletek kiürülését. A tanácsadó ugyancsak ott volt, amikor Oroszország 2002-ben teljes jogú tagságot szerzett a világ legfejlettebb ipari országait tömörítő, Oroszországgal G8-cá bővült szervezetben, majd abban ő képviselte Moszkvát.

Ahogy Putyin elfordult a liberalizmustól, úgy csökkent az állam szerepének mérséklését szorgalmazó Illarionov befolyása. Amikor tavaly a tanácsadó nyilvánosan bírálta Moszkvát a Jukosz elleni átfogó támadás, illetve az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentésére hivatott kiotói jegyzőkönyv ratifikálása miatt, az államfő leváltotta őt a G8-ban betöltött tisztségéről. Illarionov a figyelmeztetés után sem tett lakatot a szájára, és végül azzal indokolta lemondását, hogy Oroszország négy év alatt teljesen elfordult a demokráciától és a piacgazdaságtól, és olyan államformát hozott létre, ahol az állami vállalatok élén álló hivatalnokok a saját érdekeiknek megfelelően kezelik a rájuk bízott hatalmas vagyont.

A Kreml magas rangú illetékeseinek tisztséghalmozása arra utal, Illarionovnak igaza van. Dmitrij Medvegyev első miniszterelnök-helyettes például a Gazprom igazgatótanácsának az elnöke. A többiek feltűnően kerülték a nyilvánosságot, közülük Igor Szecsin, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője a Rosznyefty igazgatótanácsi elnöke, Viktor Ivanov főtanácsadó, Putyin elnök egyik fő bizalmasa az Aeroflot légitársaságban tölt be vezető tisztséget, Vlagyiszlav Szurkov, az elnöki adminisztráció másik helyettes vezetője pedig a Transznyeftyeprodukt olajszállító cég igazgatótanácsának élén áll. Putyin, illetve az államfőt körülvevő szűk körhöz tartozó politikusok még kevésbé ismert szövetségesei ugyancsak megszállták az orosz gazdaság parancsnoki magaslatait, és néha a legváratlanabb helyeken bukkannak fel újabb és újabb nevek: az ukrajnai orosz gázszállításokról szóló megegyezést a szállításokban közvetítőként részt vevő RoszUkrEnergo nevében például Konsztantyin Csucsenko - Medvegyev közeli barátja, a Gazprom jogi osztályának vezetője - látta el kézjegyével.

A legrosszabb pillanatban állt fel egyébként a Kreml szempontjából Illarionov, hiszen újabb érvet adott azok kezébe, akik a demokratikus reformoktól való elfordulással vádolják Moszkvát, és megkérdőjelezik, helye van-e Oroszországnak a G8-ban. A vitát még élesebbé teszi, hogy Moszkva, amely január 1-jén először vette át a csoport soros elnöki tisztét, a Kijevvel kirobbant árvita miatt annak ellenére is fölfüggesztette egy napra az ukrajnai gázszállításokat, hogy G8-elnökségének fő jelszavává tette az energiaszállítások biztonságát. "Nem szerencsés, ha az áremelés mögött politikai megfontolások állnak. Ha Oroszország azt mondja, a világgazdaság felelősségteljes szereplője akar lenni, akkor be is kell tartania a játékszabályokat. Úgy vélem, az Ukrajna elleni fellépés hatására sokan megkérdőjelezik, elfogadható-e, hogy így viselkedjen a G8-as csoport soros elnöke" - nyilatkozta komoly orosz nemtetszést kiváltva Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter.

A Kreml liberálisai, illetve az előző elnök, Jelcin környezetéhez tartozó "család" képviselőinek legyőzése után elemzők szerint kiéleződnek a szilovikok közötti, már eddig is létező ellentétek - a viták miatt maradt el a Rosznyefty és a Gazprom egybevonása is -, és Putyin elnöknek még nehezebb lesz fenntartania a színfalak mögötti egyensúlyt. A szentpétervári szilovikok a szentpétervári jogászok csoportjával sincsenek túl jó kapcsolatban: moszkvai vélemények szerint a volt KGB-s Szecsin érte el, hogy Putyin a Kaukázusba száműzte az általa liberálisnak tartott Dmitrij Kozakot, aki korábban az államfőt képviselte az orosz kabinet ülésein.

A magukat liberálisnak tartó politikusok közül már csak két kormánytag, Alekszej Kudrin pénzügyminiszter és German Gref gazdaságfejlesztési miniszter maradt meg hivatalában, ám elemzők szerint feltűnő, hogy az utóbbi hónapokban mindketten igyekeznek észrevehetetlenek maradni. Moszkvai vélemények szerint a két miniszter elsősorban annak köszönheti posztját, hogy mindketten Putyinnal, Szentpéterváron kezdték pályafutásukat, és mindketten végig kitartottak az államfő mellett.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA