A kancellária előtt felsorakozott a berlini helyőrségi díszszázad, elhangzottak a jelentések, majd a két kormányfő elindult a vörös szőnyegen, hogy ellépjen a merev vigyázzban álló katonák sorfala előtt. A sor közepéig minden rendben is ment, ott azonban a vendéglátó, Angela Merkel, az újdonsült német kormányfő megállt, vendége, Li Hszien Lung szingapúri miniszterelnök viszont egyenesen továbbment. Merkel még tett egy tétova mozdulatot, mintha meg akarta volna fogni a vendég kabátját, hogy kérem, hát itt meg kell állni, de aztán letett róla, és egyedül fordult oda a német zászló felé, és hajtott fejet - amint azt a protokoll előírja.

Az eset nem okozott semmiféle diplomáciai bonyodalmat (szakértők később azzal magyarázták a malőrt, hogy a szingapúri kormányfő úgy tudta, a sor végén kell majd tisztelgésül fejet hajtania, és nem vette észre, hogy vendéglátója elmaradt mögüle), de szinte nem volt olyan újság, amelyik másnap ne dokumentálta volna képpel az eseményt: a kancellárnő egyedül és kissé tétován a vörös szőnyegen.

© AP

Pedig a látszat ebben az esetben csal: Angela Merkel meglehetős magabiztossággal tette meg kormányzásának első lépéseit. A külpolitikában gyakorlatilag közvetlenül beiktatása után Párizs, Brüsszel és London, majd a múlt hét végén Varsó meglátogatásával sikeresen abszolválta a kötelező bemutatkozás programját - ráadásul utóbbi helyen sikerült némi enyhülést elérnie az amúgy nem felhőtlen német-lengyel kapcsolatokban. Egyrészt azzal, hogy kijelentette, a még elődje, Gerhard Schröder és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin bábáskodása mellett létrejött megállapodás a Keleti-tenger alatt megépítendő, és így Lengyelországot elkerülő orosz-német gázvezetékről nem zárja ki, hogy ahhoz esetleg más is csatlakozzon. Másrészt igyekezett megnyugtatni a lengyeleket, a német kitelepítettek Berlinbe szánt emlékműve - melynek fő kezdeményezője, Erika Steinbach az új ciklusban is az uniópártok parlamenti képviselője - csakis a kitelepítettekre és a hazájukból a második világháború után elüldözöttekre való összeurópai emlékezés keretében képzelhető el, vagyis a lengyeleknek nem kell a történelem valamiféle átírásától tartaniuk.

Gesztusok terén a belpolitikában - legalábbis a koalíción belüli együttműködés bizalmi alapjainak megteremtésében - ugyancsak sikeres rajtot vett a kancellárnő. Ellentétben az ilyenkor szokásos megfogalmazásokkal, nem érdekházasságnak, kényszerű szövetségnek, hanem váratlan lehetőségnek nevezte a nagykoalíció létrejöttét, és első, nagy parlamenti beszédében kifejtette, hogy ez a váratlan lehetőség azt jelenti, a két nagy néppárt az egymásra mutogatás, egymás gyanakvó figyelése helyett most együtt tehet valamit az országért.

"Az előttünk álló feladatok végrehajtásában magunkon kívül senki nem hátráltathat bennünket" - szögezte le, megjelölve a fő csapásirányokat is: ezek a föderális berendezkedés átalakítása, a munkaerőpiac és a szociális ellátórendszerek további reformja lesznek. Majd külön személyes köszönetet mondott Gerhard Schrödernek, amiért ebben az irányban már megtette az első, bátor lépéseket, és ezekkel "nagy szolgálatot tett Németországnak". Az előd felé tett elegáns gesztus persze taktikailag is jövedelmező - hiszen ha nem is Schröderrel, de pártjának nyolc miniszterével kell Merkelnek a következő években együtt kormányoznia -, de azért ízelítőt ad a német politikai kultúrából is. Hiszen nem is olyan régen, a választási kampány során még kölcsönösen "politikai hazardőrnek", illetve "kormányzásra alkalmatlannak" titulálták egymást.

Erre az éles hangra - legalábbis a két nagy néppárt között - a következő években nem kell majd számítani a parlamentben. A kétharmados többség birtokában a nagykoalíció akár az alkotmányt is módosíthatja majd (első léggömbként már fel is eresztették a választási ciklusok öt évre való meghosszabbításának ötletét), az ellenzék legfeljebb némi retorikai aláfestést nyújthat majd a produkcióhoz.

Persze nyilván ez sem lesz unalmas. Árulják már el, hogyan sikerült a 2 és 0 átlagaként a 3-at kihozni - érdeklődött a kormányprogram vitájában a Baloldali Párt frakcióvezetője, Gregor Gysi, arra utalva, hogy az uniópártok a választási kampány során ugyan beígérték az áfa 2 százalékpontos növelését, de a szociáldemokraták ezt a leghatározottabban ellenezték. Tehát azt lehetett gondolni, hogy ha már koalícióra lépnek, akkor vagy megállapodnak a kettő átlagában, vagy legrosszabb esetben összeadják a két számot. A végül azonban 3 százalékosnak elhatározott áfaemelés méreg a konjunktúrának - hangsúlyozta a jobboldali ellenzék, az FDP is. Így az a tény, hogy a kormányprogramot mindkét irányból támadták, kitűnő retorikai lehetőséget nyújtott és nyújt majd a jövőben is a nagykoalíció képviselőinek ahhoz az érveléshez, hogy akit mindkét oldalról bírálnak, az van középen.

Németországnak tíz éven belül ismét Európa első három országa közé kell emelkednie - adta meg a célt Merkel, és ezt az emberek szívesen elhiszik neki, amint azt az Infratest Dimap közvélemény-kutató intézet múlt hét végén megjelent felmérése mutatja. Eszerint Angela Merkel a kancellárrá választása utáni második héten - protokollbakik ide vagy oda - az ország legnépszerűbb politikusa lett.

WEYER BÉLA / BERLIN