Füttykoncert és kiáltozás fogadta a minap Banja Luka közelében a boszniai himnuszt. A Boszniai Szerb Köztársaság (RSZ) fővárosának közelében fekvő Manjaca laktanyában az az ötszáz szerb sorkatona okozott botrányt a füttyögéssel, akinek az RSZ-ből és a Muszlim-Horvát Föderációból álló egységes Bosznia-Hercegovina alkotmányára való felesküvéssel éppen azt kellett volna bizonyítania, hogy megbékéltek egymással az egy évtizeddel ezelőtt még háborúban álló boszniai nemzetiségek. A botrány csúcspontját egyébként az jelentette, amikor a sorkatonák a közös állam helyett az RSZ-re esküdtek föl, miközben a büszke szülők rázendítettek a boszniai szerb himnuszra.

© AP

Törvénybe ütközőnek nevezték a sorkatonák cselekedetét az 1992 és 1995 közti polgárháborút lezáró daytoni egyezmény betartatására hivatott NATO-békefenntartók parancsnokai, és úgy vélekedtek, a botrány mögött azok a boszniai szerb főtisztek állnak, akik mindenáron igyekeznek megakadályozni Bosznia-Hercegovina egységének helyreállítását. Az incidenst a nemzetközi közösség főképviselője, a Boszniát teljhatalmú kormányzóként irányító brit Paddy Ashdown is elítélte, és hangsúlyozta, az ügyet azért kell komolyan venni, mert a füttykoncert mélyebb problémák létére utal. A botrányba fulladt avatási ünnepség résztvevői is beszéltek ezekről a gondokról, a helyi médiumokban megjelent nyilatkozataikban azt hangsúlyozták, hogy ők nem tekintik a maguk hadseregének a közös haderőt.

Ugyancsak komoly problémákról tett említést az a tucatnyi tagból álló - köztük hat volt európai kormányfő részvételével létrehozott - független bizottság is, amely a napokban közzétett tanulmányában úgy vélekedett, a főképviselő jogai és cselekedetei jelentős mértékben akadályozzák, hogy kifejlődjenek Bosznia önkormányzati intézményei, és a Jugoszláviából 1992-ben kiszakadt köztársaság valóban önálló állammá váljon. A Giuliano Amato egykori olasz miniszterelnök vezette testület szerint Bosznia - és az 1999 nyara óta ugyancsak nemzetközi ellenőrzés alatt lévő szerbiai tartomány, Koszovó - zsákutcába jutott, aminek eredményeként a gyakorlatilag gyarmatként irányított területek marginalizált fekete lyukakká válnak a közeli EU árnyékában.

Boszniát és a többi, perifériára szoruló államot Amato szerint úgy lehet megmenteni, ha az EU kilátásba helyezi, tíz éven belül felveszi őket tagjai sorába. Azt javasolta, hogy Ashdown azonnal álljon fel tisztségéből, és Bosznia irányítását az EU bővítési biztosa vegye át. Egyúttal azt is hozzátette, egyelőre nem látja jelét annak, hogy a 25-ök hajlandóak lennének belátható időn belül befogadni Boszniát, Szerbiát vagy Albániát. "Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az EU-tagállamok készek lennének újabb nagyszabású tervek végrehajtására, a jelek szerint az európai fővárosok belefáradtak a bővítésbe" - hangsúlyozta az olasz politikus.

Nem az Amato-bizottság volt az első, amely szerint a 2002 májusa óta hivatalban lévő Ashdown sokszor túlzott magabiztossággal és fölényességgel viselkedik a boszniai muszlimok, szerbek és horvátok képviselőivel. A politikus, aki tavaly decemberben lemondásra kényszerítette a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködést megtagadó RSZ-kormányt, legutóbb azzal kavarta fel a boszniai belpolitikai életet, hogy március végén azonnali hatállyal leváltotta Dragan Covicot, a háromfős boszniai államelnökség horvát tagját.

A horvát politikusnak azért kellett távoznia, mert a szarajevói főügyészi hivatal hatalommal való visszaélés és vesztegetés vádjával eljárást indított ellene. A végleges bírósági ítélettel még alá nem támasztott vádak szerint Covic 2000 és 2003 között, mint a Muszlim-Horvát Föderáció miniszterelnök-helyettese, különféle jogellenes kedvezményekben részesítette az érdekeltségi körébe tartozó boszniai horvát üzletembereket. A Covic mögött álló Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) ugyan egy ideig kiállt az elnökségi tag mellett, ám a párt végül nem váltotta be azon fenyegetőzéseit, melyek szerint Covic leváltása esetén a horvátok lemondanak a boszniai állami hivatalokban betöltött tisztségeikről. Boszniai források úgy tudják, Ashdown hamarosan egy szerb politikust, Branko Dokics közlekedési és távközlési minisztert is leváltja hivatalából. Dokicsot ugyancsak gazdasági bűncselekmények elkövetésével vádolják, és Banja Luka-i beszámolók szerint az ügyészség hamarosan nyilvánosságra hozza a vádiratot.

Ashdown, aki a tervek szerint még az idén visszatér hazájába, a múlt héten maga is válaszolt az őt ért bírálatokra, és bár nem ismerte el felelősségét, ő is azt hangsúlyozta, korlátozni kellene utódának jogkörét, és 2006-ban, a jövőre esedékes boszniai parlamenti választások után hagyni kellene, hogy Bosznia saját lábára álljon. "Nem hiszem, hogy a főképviselői hivatalra már ne lenne szükség, ám nem alaptalanok azok az állítások, miszerint kevés időnk maradt" - idézte a minap a brit politikust a Financial Times, londoni üzleti napilap.

Kérdéses azonban, a muszlimok, a szerbek és a horvátok készen állnak-e arra, hogy valóban békésen éljenek egymás mellett, illetve, hogy felújítsák a több mint egy évtizede megszakadt párbeszédet a többi nemzeti csoport képviselőivel. A párbeszéd kialakulását a kölcsönös bizalmatlanság mellett az is akadályozza, hogy továbbra is hatalmas a különbség a föderáció, illetve az RSZ között. Míg a muszlim-horvát országrész az utóbbi egy évtizedben több mint hatmilliárd dollárnyi külföldi segítséget kapott, a háborús bűnösök felkutatásában való részvételt a kezdetek óta megtagadó szerb országrész szinte egy centhez sem jutott. Részben ezzel magyarázható, hogy az RSZ gazdasága most is alig működik, és miközben a föderációban, ahol lényegesen magasabb is az életszínvonal, 15-20 százalék körül alakul a munkanélküliség, az RSZ-ben egyes körzetekben a negyven százalékot is meghaladja az állástalanok aránya. Az egykori boszniai integráció sem állt helyre: míg a föderáció elsősorban horvátországi vállalatokkal működik együtt, addig a szerb országrészben a szerbiai cégek és bankok nyitottak fiókokat.