Eleinte azt hitték, helikopterleszálló lesz, később "Prodi fürdőkádjának" kezdték becézni a brüsszeli EU-negyed járókelői. Erről a furcsa, csónak alakú, alumíniumborítású toldalékról most már tudható: a felújított, november 1-jétől eredeti funkcióját visszakapó Berlaymont-palota legfelső, 13. emeletén az új, 25 tagú Európai Bizottság (EB) üléstermét foglalja majd magában.

Az EB 1967-ben költözött bérlőként a belga állam tulajdonában álló - egy hajdani apátság helyére épült és annak nevét megörökölt -, tengeri csillagot mintázó Berlaymont-palotába, ám 1991-ben kiderült, hogy annak építésekor egészségre ártalmas anyagokat, egyebek közt azbesztet is felhasználtak. A belga kormány kénytelen volt magára vállalni a hivatalnokok kiköltöztetésének és az átmeneti irodák bérletének évi 34 millió eurós költségét, majd - abban a hitben, hogy nyolc év elegendő lesz a renoválásra - megalakította a Berlaymont 2000 nevű holdingcéget. Ekkor vette kezdetét a helyi sajtó által a "belga építőipar Vietnamjának" titulált rémtörténet, aminek kiemelkedő epizódjait a késve kiírt tenderek, hasznavehetetlen alvállalkozók, rejtélyes pénzügyi összefonódások, bírósági perek és parlamenti vizsgálóbizottságok jelentései képezték. Az átadással még az idei júniusi határidőt is sikerült lekésni, így a múlt héten, amikor a brüsszeli médiának bemutatták a tetőtől talpig átalakított épületet, a 13. emeleti tanácsterem közepén még egy létra díszelgett.

A költözködés végül is két hét múlva megkezdődik, így a majd novemberben hivatalba lépő José Manuel Barroso számára lehetőség nyílik, hogy ezt az eseményt is felhasználja az uniós korszakváltás illusztrálására. Már annak is jelentősége van, hogy a 25 biztos egyazon épületben dolgozik majd. Öt évvel ezelőtt ugyanis Prodi a szervezeti decentralizáció jegyében szétköltöztette a biztosokat saját főigazgatóságukhoz. Barroso viszont bejelentette: a testületi összetartás erősítése végett összeköltözteti mind a 25-üket a Berlaymont-ban.

Sokan ebből is azt olvassák ki, hogy a portugál elnök erőskezű vezetőnek készül. Barroso ilyennek is akart látszani, amikor az eredetileg jelzett augusztus vége helyett két héttel korábban - pár nappal a kormányuk által utolsóként jelölt magyar és lett biztos megnevezését követően - bejelentette a tárcák felosztását. Hosszas tagállami üzengetésnek, követelőzésnek elébe vágva Barroso így a saját ízlésének legmegfelelőbb "menüt" állíthatta össze. Szempontjai között láthatóan nem a biztosjelöltet küldő ország mérete volt az első, hanem az, hogy a legfontosabb gazdasági posztokat liberális felfogású jelölteknek juttassa, jöjjenek akár egészen kicsi vagy új tagállamból, és bármilyen pártból.

Előbb viszont át kellett szabnia a tárcák egy részét, mindenekelőtt háromfelé darabolnia a most a holland Frits Bolkestein uralma alatt álló hatalmas, belső piaci szabályozásért felelős hatáskört. Ebből a közeljövőben az EB-nek a legtöbb, politikailag is küzdelmes piacliberalizálási feladatot adó területet, a szolgáltatási piacot az EU egyik legsikeresebb gazdaságának pénzügyminiszteri posztját hét éven át betöltő ír Charlie McCreevy kapta, akinek érdemeit nem csorbítja, hogy Barroso alighanem érzett némi hálát az elnöki posztra őt júniusban kiszemelő Bertie Ahern ír miniszterelnök iránt. A lett Ingrida Udrétől - aki az új EB egyetlen zöld párti tagja - Barroso azt várja, hogy állja a sarat az adóharmonizációt követelő Berlinnel és Párizzsal szemben. Így az eddigi bővítési biztosra, a német Günter Verheugenre marad - iparpolitika címén - az áruk szabad áramlása fölötti őrködés, csakhogy ezen a terepen már nemigen lehet látványosat domborítani Brüsszelben.

Nem véletlenül lesz versenypolitikai biztos a holland liberális párti Neelie Kroes, akit az üzleti világ a kemény, de igazságos olasz "Szuper Mario" Monti után már "Nikkel Neelie"-ként emleget. Költségvetési biztosként jó állóképességet kell majd felmutatnia a litván Dalia Grybauskaitének, hogy megvédje az EU következő hétéves büdzséjének tervét például Németországgal szemben, és helyén kell hogy legyen az esze az uniós pénzek korrekt kezeléséért felelős észt Siim Kallasnak. Az utóbbi fő "szemmel tartója" az Európai Parlamentben (EP) Fazakas Szabolcs, a költségvetés-ellenőrzési bizottság elnöke lesz - ez a testület kötött útilaput a korrupcióval gyanúsított EB talpára 1998-ban -, aki már bejelentette, hogy az új biztosjelöltek szeptember 27. és október 7. közti EP-meghallgatásán Kallast kérdőre vonják bizonyos, a kilencvenes évek közepén, tallinni jegybankelnökként végrehajtott ügyletei okán.

Másnak is lehetnek még nehéz percei. Kroest például régebbi, közlekedési miniszterként hozott döntései miatt vizsgálják odahaza, az uniós agrártárcát felügyelő, ugyancsak liberális párti dán Mariann Fischer-Boel függetlenségét pedig mezőgazdasági vállalkozása miatt kérdőjelezik meg Koppenhágában. "Rocco Buttiglione elintézte magának, hogy nehéz dolga legyen az EP-meghallgatáson" - helyezte kilátásba a múlt héten Graham Watson, az európai képviselőház liberális pártjának elnöke, mivel az egyre nagyobb súlyú bel- és igazságügyi biztosi pozícióval megtisztelt olasz Európa-ügyi miniszter már jelölésének másnapján felmelegítette azt az EP által két éve elutasított ötletet, hogy az EU a fejlődő országok menekültjeit feltartóztató táborokat telepítsen Észak-Afrikában.

A kis tagállamok eleve nagy többségben vannak a kibővült unióban, mégis figyelemre méltó, hogy Barroso mind a három külpolitikai posztot ilyen ország jelöltjére osztotta. Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter lép ugyanis a brit Chris Patten helyébe, belga kollégája, Louis Michel a fejlődő országok segélyezéséért felelős részterületet kapta, a bővítési tárgyalásokat pedig az 54 év átlagéletkorú EB benjáminja, a 42 éves finn Olli Rehn vezényli majd. A külpolitikát és gazdaságot ötvöző, rendkívül erős brüsszeli jogosítványokkal felhatalmazott kereskedelempolitikai biztosi tisztséggel Barroso a brit Peter Mandelsont - volt kereskedelmi minisztert - ajándékozta meg, akiről tudható, hogy piacbarát, liberális szellemben navigálja majd az EU-t a világkereskedelmi tárgyalásokon. Az új tagállamok közül a cseh és a szlovák biztosnak jutott halvány szerep: Vladimír Spidla területe a foglalkoztatáspolitika, Jan Figelé az oktatás és kultúra, e szférákban az EU-nak igen szerény a szabályozási hatásköre, és minimális a pénzosztási lehetősége. A régi, nagy tagországok közül a legtekintélyesebb gazdasági vagy külpolitikai pozíciók egyikére aspiráló Párizsban volt nagy a csalódás: Chirac elnök Brüsszelbe küldött régi pártbarátjának, a 67 éves Jacques Barrot-nak a portugál elnök a "középerősségű" közlekedéspolitikai tárcát juttatta, aminek "párját", az energiapolitikát Kovács László magyar biztosra osztotta (lásd Csak energikusan! című cikkünket).

Az új elnök egyértelmű preferenciákra valló lépései nyomban hullámokat vertek. "Barroso nem érvényesítette eléggé az unió szociális szempontjait, háttérbe szorította Franciaországot és Németországot, túlzott képviseletet juttatva a kelet- és közép-európai tagállamoknak" - háborgott a múlt héten Jean-Louis Bourlange, az EP egyik tekintélyes francia liberális tagja, kijelentve, hogy nem adja majd áldását a Barroso-bizottságra az októberi szavazáskor, és előrevetítve, hogy Franciaországban már csak ezért is meg fog bukni az új EU-alkotmányról tartandó népszavazás. Az új elnök viszont nyilván számít a konfrontációra, ezért is juttatta a mostani testületből megörökölt svéd Margot Wallströmnek - aki eddigi, környezetvédelmi tárcáját a görög Sztavrosz Dimasznak adja át - az újonnan kreált kommunikációs biztosi tisztet, és tette meg a svéd politikusnőt saját első számú helyettesévé.

Nem érdemes sokat merengeni azon, hogy nagy vagy kis tagállamok kapták-e a legfontosabb döntési területeket, hiszen a 25 tagú EU-ban mindenki kisebbségben van, és ezen az alapon akár Portugália számíthatna az EU legerősebb országának, hiszen az adja az új elnököt - figyelmeztetnek elemzők. A tapasztalatok szerint a brüsszeli atmoszférában az európai biztosok közti, előéletükből fakadó különbségek egyébként is gyorsan háttérbe szorulnak, helyet adva a testületi lojalitásnak. Az új EB-nek erre ugyancsak nagy szüksége lesz a kormányokat tömörítő intézménnyel, a Miniszteri Tanáccsal (MT) folytatott küdelmekben. Sokak szerint figyelmeztető előjel, hogy az MT-nek a Berlaymont-palotával a Schuman tér másik oldaláról farkasszemet néző, Justus Lipsius 16. századi flamand humanistáról elnevezett épületére már emeletráépítést terveznek.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL