Az átmenetinek szánt – a 2008. és a 2009. adóévre szóló – amnesztia lényege, hogy kedvezményes adózást tesz lehetővé az úgynevezett ellenőrzött külföldi társaságoktól kapott és hazahozott jövedelemre, feltéve, hogy az adózó az összegnek legalább a felét 2009. június 30-áig magyar állampapírba fekteti, és két évig abban is tartja (ellenőrzött külföldi társaságnak a magyar illetőségű személyek irányítása alatt álló, de társasági adót nem alkalmazó, illetve alacsony adókulcsú, nem EU-s tagállamban működő cégek számítanak). Ha magánszemély szerez ilyen társaságtól osztalékot, illetve vállalkozásból kivont jövedelmet, mindössze 10 százalék adót kell fizetnie, míg a társaságiadó-alany ilyen bevételei 75 százalékával csökkentheti a társasági- és a különadóalapját. Az adóamnesztiával megcélzott kör az anyagi kedvezmény mellett különleges bánásmódra is számíthat. Így e jövedelmek megszerzésével összefüggésben utólagos adómegállapítás nem tehető, vagyongyarapodás nem vélelmezhető, s büntetőjogi felelősség sem állapítható meg.

Önmagában véve az adóamnesztia nem ördögtől való. A most bevezetett adóamnesztia-program azonban sérti a tisztességes adófizető polgárok elemi igazságérzetét. Azokét, akik nem menekítettek külföldre adózatlanul vagyont – és esetleg nem csupán azért, mert mint bérből-fizetésből élő személyeknek, erre módjuk sem volt.

Az adóamnesztia ugyanis alapesetben azt jelenti, hogy aki az eltitkolt jövedelmet bevallja, az csekély adót fizet, ennek ellenében viszont legalizálhatja az eltitkolt jövedelmet. A konkrét magyar program azonban ennél többet tartalmaz, mert mentesítést ígér a vagyongyarapodási vizsgálat alól is. Az amnesztia kedvezményezettjét nem terheli az a kötelezettség, hogy adóellenőrzés során igazolja: vagyonának forrása adózott jövedelem. Ennek következtében nemcsak a befektetett jövedelem hozama legalizálható csekély adó megfizetése ellenében, hanem a befektetett jövedelem maga is, még akkor is, ha adózatlan volt.

Az amnesztia meghirdetésével egyidejűleg jó alkalom kínálkozott volna arra is, hogy a törvényhozók megreformálják az adóparadicsomi ügyletekkel és az ellenőrzött külföldi társaságokkal kapcsolatos jelenlegi – meglehetősen hézagos – adószabályokat. A nemzetközi gyakorlattól eltérően például Magyarországon az ellenőrzött külföldi társaságok nyereségét nem kell hozzáadni a hazai tulajdonos társaság adóalapjához. Az ellenőrzött külföldi társaságok törvényi meghatározása is megengedhetetlenül tág, és ezért számos adóparadicsomi vállalkozás nem esik a speciális szabályozáshoz kapcsolódó szankciók hatálya alá. Ilyen például a luxemburgi holding társaság, amely nem fizet társasági adót, és amelyről a helyi adóhatóság nem köteles információt sem átadni más uniós tagállam adóhatóságának. Az amnesztiaprogram tehát további adókedvezményt telepít az amúgy is indokolatlanul lazán szabályozott adóparadicsomi ügyletekre. Következésképp a szabályozás tovább veszít hatékonyságából, és még nyilvánvalóbbá válik az adóparadicsomi jövedelmek méltánytalan előnyben részesítése.

Hibája végül az adóamnesztiának az is, hogy mivel magyar állampapír vásárlását köti ki, sérti az uniós alapjogban védett tőkeszabadságot, eltérítve a tőketulajdonosokat más befektetésektől. Pontosan ezt kifogásolta az Európai Bizottság a 2005-ben bevezetett portugál adóamnesztiával kapcsolatban. A portugál szabály 5 százalékos adóbírság terhe mellett lehetővé tette az adóparadicsomi befektetések legalizálását, ugyanakkor ha a visszahozott pénzt portugál kormányzati kötvényekbe fektették be, csak 2,5 százalékot vetettek ki.

A szokásos adóztatási elvekkel való szakítás csak akkor igazolható, ha bevezetését megfontolt előkészület és az adózói csoportokkal való egyeztetés előzi meg. Jól működő társadalomban az emberek nemcsak azért fizetnek adót, mert jogszabály előírja, hanem azért is, mert e kötelezettségük teljesítését a társadalom összetartó erejével hozzák összefüggésbe. Ha ezt egyes adószabályok gyöngítik, akkor azok nem nevezhetők sem célszerűnek, sem pedig méltányosnak, meglehet, még törvényesnek sem.

DEÁK DÁNIEL

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem tanára)