Rémálomváltozat: József, az igazgató egy fémketrecben tengeti a napjait, felállni nem tud, fényt nem lát, földre nem léphet. Fajtársai közelsége, lármája, bűze stresszeli. Naponta kétszer, később háromszor fölkapják óriási, szakavatott kezek, szájába a nyelőcsövéig erős gumicsövet tolnak, amin keresztül néhány másodperc alatt a gyomrába ér korábbi kedvenc eledele: nyolcvan deka párizsi tíz zsömlével. Inni csak később kap, nehogy kiköpködje a felesleges tápot. Rosszul van, émelyeg, ájulás környékezi. Kezdetben belázasodik, ekkor erős antibiotikumokat kevernek az ételéhez.

Az igazgató élete rövid. A hizlalás negyedik-hatodik hetében korábbi súlyának a kétszeresére, 180 kilóra dagad, mája megadja magát, normális tömege tizenegyszeresét nyomja. Még álmában sem érti: mi lehet értékes megbetegedett, praktikusan zsírrá vált méregtelenítőszervében? Levegőt nem kap, már nem is kívánja a mozgást. Szerencsére fölébred: indulhat a séta.

"A vágásra érett lúd sokat ül, liheg, aluszékony" - írja netes jó tanácsaiban Nagyanyáink praktikái címen János gazda. Megtudjuk: a szárnyánál fogva kell kirángatni a helyéről (reccs), a máj ugyanis ilyenkor már a legkisebb nyomásra is fölmondhatja a szolgálatot. A vágóhídra vezető út és a vágás mikéntjéről erős idegzetűek a Négy Mancs Alapítvány honlapján olvashatnak.

A nemzetközi állatvédelmi szervezet volt az, amely - főképp német nyelvterületre címzett bojkottfelhívással - elérte, amit az EU-nak több mint egy évtizede nem sikerül: a szentesi Hungerit Zrt. kénytelen fölhagyni a kényszerhizlalással (Kínát nem számítva a világpiaci hízottlúd-feldolgozás 80 százaléka Magyarországon történik, ennek 40 százaléka a Hungeritnél). A Mancs kapott is érte: a német baromfilobbi és a bojkottot figyelmen kívül hagyó áruházláncok ügynökének mondta - legfőképpen nem más, mint Magyar József, a Hungerit vezérigazgatója. Szavai mélyen megérintették a poros és lineárisan egyszerű demagógiára - értsd: az ember fontosabb, mint az állat, pont, árnyalatok nincsenek - fogékonyakat, noha a vádat alátámasztó konkrétumok hiányoztak az érvelésből. Ennek ellenére a szentesiek pert terveznek. Eközben Magyar maga büszkélkedett el például azzal, hogy cége tavaly 34 milliárd forint árbevételt kasszírozott, s ennyit terveztek az idén is - meglehet, ebből azért futna állatjólétre éppúgy, mint a szélnek ereszteni tervezett kétszáz libatömő átképzésén, további foglalkoztatásán gondolkodni. A kényszerhizlalás szüneteltetését megérzik ugyan, de földhöz ez nem vágja a céget: saját kalkulációjuk szerint úgy 7-8 milliárd forint bevételtől esnek el évente. Közben az igazgató sír kicsit másért is: drága a takarmány, erős a forint, a fogyasztóra nem háríthatják, blabla. Egy internetről letölthető, a Nyugat-magyarországi Egyetem számára 2006-ban készült doktori értekezésből tudható, hogy a libahizlalásból származó profit 2000-2005 között 46 százalékkal esett vissza. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy éppen a lúdzsírmájipari segédmunkások sorsával együtt érzők váltak ügyes kampány foglyává. Ami a dolgozókat illeti: rossz most nekik? Az. Ahogyan nagyon hiányozna a hat-hét éves kislányok és kisfiúk keresete ázsiai, afrikai családjuknak. De elfogadható-e, hogy ők a textil-, bánya-, szex- stb. iparban tevékenykedjenek? Aligha.

Létezik és izmosodik az a réteg, amelynek tagjai akár 20-30 százalékos felárat is hajlandóak fizetni olyan termékekért, amelyek kímélik a természetet és nem mellékesen a fogyasztót magát is. Egyebek mellett azért, hogy József, az igazgató unokái unokáinak is legyen majd hol sörözniük, sétálniuk. Aggódó ínyenceknek: a libának és a kacsának akkor is van mája, ha - kiváló szó: - emberségesen tartják őket. Víziszárnyasok. Legelő szárnyasok. Ennek megfelelően.

RÁDI ANTÓNIA

(A szerző a HVG munkatársa)