McCain és a demokrácia
Az Egyesült Államok republikánus pártjának elnökjelöltje, John McCain szenátor kijelentette, hogy létre kellene hozni egy Demokratikus Országok Ligája nevű szervezetet. Ez az új nemzetközi csoportosulás, amely részben a NATO-ra, részben pedig a csendes-óceáni térség négy országa - Ausztrália, India, Japán és az USA - által létrehozott "új négyoldalú biztonsági együttműködésre" épülne, igen jelentős katonai erőt tudna felvonultatni. A szervezetben természetesen nem kapna helyet sem Oroszország, sem Kína, sőt McCain Oroszországot a G8-ak csoportjából is kizárná. A ligára azért van szükség, szól McCain érvelése, mert az Amerika számára létfontosságú ügyekben - például az iszlám terrorizmus elleni küzdelemben, a humanitárius intervenciók kérdésében, valamint a szabadság, a demokrácia és a szabad piac terjesztésében - az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek az ENSZ jóváhagyása nélkül is tudnia kell cselekedni. A kezdeményezés elsődleges célja tehát, hogy a nemzetközi ügyekben marginalizálja Oroszországot és Kínát.
McCain tervének legádázabb kritikusai azt vetik a szenátor szemére, hogy ezzel új hidegháborút robbantana ki a demokráciáknak kikiáltott országok és a feltételezett önkényuralmak között. Ez pedig nem csupán veszélyes, de értelmetlen lépés is lenne. Oroszország és Kína már nem képvisel olyan erőteljes ideológiát, és nem rendelkezik olyan masszív fegyveres erővel, ami a hidegháborús korszakhoz mérhető fenyegetést jelentene a "szabad világra". Ráadásul a világ demokratikus országai is megosztottak abban a kérdésben, hogyan lehetne fellépni az iszlám terrorizmus vagy éppen a darfúri vérengzés ellen, bizonyos kérdésekben pedig - a terrorizmus elleni harcban, az atomfegyverkezés megállításában vagy az éghajlatváltozás ügyében - Amerikának szüksége van az oroszok és a kínaiak segítségére. Ha ezt a két országot páriának kiáltjuk ki, nemigen számíthatunk majd az együttműködésükre.
A felvetés mögött azonban egy nagyon is komoly megfontolás húzódik, amelyet Tony Blair brit miniszterelnök nem egy alkalommal ékesszólóan kifejtett: a demokráciák nem harcolnak egymással, ha tehát a világban csak demokráciák léteznének, háborúk sem lennének többet. Valóban igaz-e, hogy a demokráciák soha nem háborúznak egymás között? Erre a kérdésre két feltevés teljesülése esetén lehet igenlő választ adni.
Az első az, hogy a demokráciák a történelmük során soha nem harcoltak egymással. Ez azonban csak egy kicsiny és meglehetősen gazdag országcsoportra igaz, amelynek tagjai jórészt Nyugat-Európához és Amerikához tartoznak, és ez is csak a második világháború óta. Ráadásul különbséget kell tenni a nyugati értelemben vett - azaz alkotmányos és a modern nyugati rendszerek minden ismérvével rendelkező - demokráciák és mondjuk az Iránhoz hasonló "iszlám" demokráciák között. Ebből a meglehetősen kicsiny mintából tehát inkább az az általánosítás vonható le, hogy "a gazdag és alkotmányos demokráciák hajlanak arra, hogy békében éljenek egymással". A második feltevés az, hogy ezek az országok azért élnek békében egymással, mert demokráciák. De vajon a demokrácia az, ami 1945 után békét teremtett Európában, vagy éppenséggel az 1945 óta tartó hosszú béke tette lehetővé, hogy Európában a demokrácia legyen a norma?
Az ENSZ szabályait úgy alkották meg, hogy a különböző politikai berendezkedéshez tartozó országok is együtt tudjanak élni egymással. A tagok elfogadták, hogy csupán önvédelemre vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által adott felhatalmazással élve folyamodnak erőszakhoz. Amerikát persze frusztrálja, hogy itt nem tudja érvényesíteni akaratát. De az ENSZ azért jött létre, hogy valamennyi államot megvédje a törvénytelen viselkedéstől, beleértve az Egyesült Államokat is. Ha azonban Amerika megkerüli az ENSZ-t, és a világot két, szemben álló fegyveres táborra osztja, akkor ezzel növeli a háború veszélyét. Ráadásul ha a liga a kereskedelmi kapcsolatokban az embargók, a gazdasági szankciók eszközéhez nyúl, vagy a kereskedés feltételének a demokratikus berendezkedést, a környezeti normák bevezetését vagy az emberi jogok érvényesülését szabja, akkor ezzel a szegény, nem demokratikus országok elől elzárja a felzárkózás lehetőségét.
A liga egyetlen célja a jelek szerint tehát nem más, mint hogy szentesítse a demokráciák jogát a háborúk indítására - a demokrácia terjesztése érdekében! Ez McCain üzenetének a lényege. Vagy ahogy ő fogalmazta: az Egyesült Államokat egy cél érdekében teremtették, és ez nem más, mint hogy "a szabadság, a biztonság, a jólét és a remény alapjaira építve elhozza a tartós világbékét". Nemes szavak! Ha azonban tényleg ez a liga célja, akkor maga a liga az, amely a békét veszélyezteti. Mégpedig azért, mert azt a hiedelmet táplálja, hogy demokráciák és nem demokratikus országok között nem létezhet hosszú távon békés együttélés. Ez azonban veszélyes és történelmietlen elképzelés. Nyugat-Európa országaira vár a feladat - mivel ők többé-kevésbé osztják az amerikaiak értékrendjét, de a politikai türelemről is tanultak már valamit -, hogy megálljt szabjanak annak az amerikai fantazmagóriának, hogy az USA a saját képére újrateremtheti a világot.
ROBERT SKIDELSKY
(A szerző közgazdász, a brit felsőház tagja) © Project Syndicate
