Minden bizonnyal. Rupel azonban nem torkolhatja le Szerbiát, nem ítélkezhet felette erkölcsi magaslatokból. Ugyanis Szlovénia múltja sem egészen makulátlan.

2008. február 26-án lesz 16 éve annak, hogy az ifjú, független Szlovénia - mintegy nyolc hónappal Jugoszláviától való elszakadása után - hozzávetőleg 30 ezer embert törölt névjegyzékeiből. Szervezett, összehangolt módon. Túlnyomórészt nem szlovénok, hanem úgynevezett "új kisebbségek" voltak érintettek: szerbek, horvátok, bosnyákok, koszovói albánok, romák. Korábban jugoszláv polgároknak számítottak, állandó lakhellyel rendelkeztek Szlovéniában, de egy törvény értelmében aki addig a napig nem igényelt állampolgárságot, attól fogva már nem is kaphatta meg.

Azért érdemel e tény különös figyelmet, mert a megoldás részben sikeres volt: mintegy 12 ezer ember hagyta el az országot. Akik maradtak, állampolgárság nélkül voltak kénytelenek boldogulni. Ez persze azt is jelentette, hogy nem részesültek a szociális rendszerek áldásaiban (oktatás, egészségügy, nyugdíj), és nagyrészt dolgozni sem tudtak.

Az elmúlt 16 évben sok minden történt: nevezték az eseményeket "adminisztratív népirtásnak", "adminisztratív etnikai tisztogatásnak", a szlovén alkotmánybíróság kimondta, hogy a törvény, amelynek értelmében ez megtörtént az emberekkel, alkotmányellenes, ezért hatályon kívül kell helyezni. A szlovén kormány válasza? 1999-ben törvény született arról, hogy bizonyos - gyakorlatilag lehetetlen - feltételek teljesítése esetén (például amennyiben 1990 óta folyamatosan Szlovéniában tartózkodtak, miközben az emberek ezerszámra menekültek külföldre) visszakaphatták státusukat. Persze nem visszamenőleg, csak a jelentkezés elfogadásától, utóbbira viszont mindössze három hónapot adott a jogszabály. Kártérítésről, kártalanításról szó sem esett. Ezt a törvényt az alkotmánybíróság 2003-ban ismét érvénytelenítette.

Azóta a ljubljanai kormány mulasztásos alkotmánysértésben van. Noha szlovén emberijog-védők többször próbálkoztak az Emberi Jogok Európai Bíróságán, beadványaikat - hatáskör hiányára, illetve a nemzeti jogsegélyek ki nem merítettségére hivatkozva - eddig elutasították. Igaz, a civil szervezetek legutóbbi, 2006-os próbálkozása még járja a strasbourgi útvesztőket.

Szlovénia kínos helyzetbe hozta az uniós klub tagjait. A legrosszabb azonban, hogy nem tűnik úgy, mintha észre akarná venni magát: annak, amit belügynek gondol, igenis hatása van a nemzetközi közösségre, amelynek tagja, és amelyet még négy hónapig vezetni fog.

KOSIK ATTILA

(A szerző az Amnesty International Magyarország kormányzati kapcsolattartója)