Igazolatlan hiányzás
Ha tatárszentgyörgyi cigány volnék, és a falumban katonai alakzatban egyenruhások vonulnának, akik engem genetikailag torznak tartanak, akkor én nem nyugodnék meg egy törvényjavaslattól, ami korlátozza a gyűlöletbeszédet. Akkor is félnék, ha a zubbonyosok nem nyíltan, hanem csak burkoltan lennének rasszisták.
De attól sem nyugodnék meg, ha törvényt hoznának az egyenruhás felvonulás tilalmáról. Mert a farmerban és pólóban vonuló sörhasú cigánygyűlölőktől is félnék.
De még attól sem nyugodnék meg, ha másnap publicisták, politikusok tucatjai szólítanák föl a másik oldalt, a saját oldalt, az államfőt, az érdekvédőt, az ombudsmant, a hivatalt, a hatóságot, a törvényhozást, hogy ne tűrje, határolódjon el, csináljon már valamit. Jólesne persze a törődés, de azt gondolnám, nem sokat ér, ha azt látom, érzem, hogy ott és akkor, amikor vonulnak, a gárdisták az erősebbek.
Nem nyugtatna meg, ha harmadnapra az államfő egy levélben közölné, ki nem állja, ha magyar állampolgárokat félemlítenek meg. Mert eddig is tudtam, hogy így gondolkodik, meg a gárdisták is tudták, oszt ennyi.
Egy dolog nyugtatott volna meg: ha a 200 egyenruhást 2000 nem egyenruhás fogadja a falumban, és elküldi őket haza.
Igaz, akkor talán nem ígértek volna gyorsan két segélyprogramot is a falumnak. De úgy gondolnám, még mindig jobb két be nem indult program, mint egy beindult pogrom.
RÉTI PÁL
(A szerző a HVG munkatársa, aki nem volt ott)