HVG

A Pécsi Ítélőtáblán működő polgári bíráknak van talán a legjobb dolguk ma az igazságszolgáltatásban Magyarországon: a Dél-Dunántúl harmadfokú törvényházában a civilisztikai ítészeknek havonta összesen két tárgyalási napot kell tartaniuk, s egy-egy bíróra ez idő alatt két-három befejezett ügy jut. Az elsőfokú bíróságokon legalább háromszor-négyszer ekkora a tempó, egy Bács-Kiskun megyei városi büntetőbírónak például minden második munkanapján (havonta 11 alkalommal) fel kell ülnie a pulpitusra. Hasonló eltérés mutatkozik (statisztikai értelemben) az effektív munkateljesítményt tekintve is az egyes városi bíróságok és néhány táblabíróság között: Vas megyében például egy helyi polgári bíró 31, míg Pécsett vagy Szegeden egy háromfős polgári tanács összesen nyolc, illetve 14 pert fejez be havonta átlagosan - derül ki az igazságszolgáltatás most publikált első félévi ügyforgalmi adataiból. A munkaterhek időnként az azonos szintű törvényházak között is számottevő eltérést mutatnak: Csongrád megyében 2005 első felében

HVG

havonta nyolc, Hajdú-Biharban és Fejérben viszont ugyanennyi idő alatt csupán két-két új aktát kaptak a gyilkossági (és más kirívóan súlyos) bűnesetekre specializálódott büntetőbírák. Az igazságügyi statisztika összességében alátámasztja azt a régi megfigyelést, hogy minél lejjebb van valaki a bírói hierarchiában, annál nagyobb munkateherrel kell számolnia: egy helyi büntetőbírónak Magyarországon ma átlagosan havi kilenc tárgyalási napot kell tartania, míg a megyei bíróságon csak hét, a táblabíróságokon pedig hat nap a "norma" (a Legfelsőbb Bíróság ügyforgalmi adatait a Bírósági Közlöny hagyományosan nem teszi közzé). A 2003-ban, illetve 2005-ben megszervezett ítélőtáblák eddigi forgalma egyelőre azt az álláspontot látszik igazolni, hogy a jelenlegi 5 helyett talán valóban elegendő lett volna egyetlen központi táblát felállítani a fővárosban, hiszen a korábban kalkulált évi 19 ezerrel szemben (HVG, 2002. június 15.) tavaly összesen 5154 fellebbezés futott be a "harmadfokú" bíróságokra.