Több mint 12 éve, 1997. június 3-án igazi közép-európai abszurdba illő bűncselekményt követtek el a fővárosi XVIII. kerületi Tulipán utca 5. számú ház előtt. Akkora hatóerejű bombát próbáltak rögzíteni Seres Zoltán „vállalkozó” Bentley luxusautójára, amelynek robbanása tűzszerész szakértők szerint még akár 200 méterrel távolabb is ölhetett volna. A detonáció az egy évvel később, 1998. július 2-án az Aranykéz utcában elkövetett, négy halálos áldozatot követelő merénylethez foghatóan véres lehetett volna. Csakhogy a robbanószerkezetet mágnesekkel akarták a kocsi alvázára tapasztani, a luxusjármű alváza azonban a mágnesességre fittyet hányó alumíniumötvözetből készült, a halálos teher egyszerűen lepottyant róla.

A helyszínen egy fehér Fordban várt két ember, egyikük, látván a malőrt, odament Seres kocsijához, felvette a bombát, ekkor azonban Seres két ismerőse észrevette őt, s azt hitték, lopni akart a kocsiból. Rövid kergetőzés után a máig ismeretlen merénylő eldobta a pokolgépet, üldözői pedig a nyomát vesztették.

A rendszám alapján később megtalált Fordban egy iraton a nyomozók Josef Rohác szignójával találkoztak, a megtalált bomba egyik alkatrészén pedig egy neki tulajdonított ujjlenyomatot leltek. Jelenleg nagyjából ennyi kézzelfogható bizonyítékon alapul a júliusban elkészített, de a vádlottnak, illetve védőinek, Baranyi Róbert és Bánáti János ügyvédeknek még nem kézbesített vádirat.

„Egyetlen kérdésre sem kívánok válaszolni, hiába is teszik fel ezeket” – jelentette ki a lévai születésű, 53 éves férfi a Nemzeti Nyomozó Iroda tisztjeinek éppen az Aranykéz utcai robbantással kapcsolatos júniusi tanúkihallgatásán. Hiába kapta egymás után a kérdéseket, ismeri-e Josef Hatalát, Ferencsik Attilát, Drobilich Gábort, Sátor Lajost – Rohác nem adott egyetlen választ sem. Gyanúsítottként a Seres-ügyben sem volt eddig beszédesebb, vádalku pedig a HVG információi szerint szóba se került. Egyedül azt jelentette ki, vállalja, hogy magyarul beszéljenek, nincs szüksége szlovák tolmácsra, a nyomozóhatóság azonban e kérdésben biztosra akart menni, nehogy utólag nyelvi nehézségekre lehessen hivatkozni, ezért a tolmács is végigülte a meghallgatást.

A felsorolt személyek Budapest, illetve Dél-Szlovákia kilencvenes évek végi éjszakai életének tekintélyes szereplői. Ferencsik és Drobilich az Energol-per vádlottai voltak, a felvidéki Hatala és Sátor nevét pedig erőszakos bűncselekményekkel, leszámolásokkal hozták összefüggésbe. A magyar alvilágot „feltőkésítő” olajbűnözés jelentős mértékben szlovák kapcsolatokon alapult. Akkortájt Magyarországon nemcsak az alvilágon belül folytak a halálos leszámolások, de – igaz, személyi sérülést nem okozva – bombák robbantak pártirodáknál és fideszes, valamint kisgazda politikus lakásánál. Szlovákiában eközben igazi alvilági háború zajlott. Nem hivatalos rendőrségi információk szerint Rohác ezeknek az ügyeknek nagy részéről tudhat.

Az Interpol által kiadott körözés

„Ha a daktiloszkópiai szakvéleményt valamilyen okból ki kell rekeszteni a bizonyítékok közül, az egész vád megdől” – tartja Bánáti, aki szerint a rövidke összefoglaló aligha felel meg a felelős igazságügyi szakértői vélemény kritériumainak, hiányzik belőle a vizsgálati módszer leírása is. Védőtársa, Baranyi pedig azt hangsúlyozza, lehet, hogy már nincs is meg az a bombadarab, amin Rohác ujjlenyomatát állítólag megtalálták, a két tanú pedig már 2002-ben is azt vallotta, hogy az idő múlása miatt szembesítésen nem nagyon ismernék fel a Ford hajdani utasait.

Pedig a fel nem robbant bombával a magyar bűnüldözők igazán értékes bizonyítékhoz jutottak. Meg tudták állapítani, hogy a 3320 grammnyi plasztik robbanóanyag a csehországi Pardubice-Semtin vegyi üzemében készült, az elektromos gyutacs ugyancsak cseh, Zbrojovka gyártmányú. A szerkezet nagyon hasonlított ahhoz, amellyel ugyancsak 1997-ben a szerencsejáték-üzletben utazó Dóri Sándort próbálták volna felrobbantani, de az ő kocsijáról is leesett a csomag. Dóri a kaparós sorsjegy hazai meghonosítója volt, majd kaszinótulajdonos lett, s egy ideig az Aranykéz utcában felrobbantott Boross József Károly üzlettársaként volt ismert.

Már az Aranykéz utcai robbantás kapcsán felmerült, hogy szlovák állampolgárok követték azt el, s Rohácnak is köze lehet hozzá, ám a nyomozók ez ügyben most őt nem gyanúsítottként, hanem csak tanúként kívánták meghallgatni. Rohác 1998-ban tíz évre eltűnt, majd tavaly tavasszal Prágában, „közlekedési ellenőrzés” keretében fogták el és adták ki Magyarországnak. Új fejlemény az ügyben, hogy Szlovákiában letartóztattak egy Imre keresztnevű férfit mint Rohác feltételezett bűntársát. Noha az ottani hatóságok csak a monogramját adták meg, valószínűleg Zsovár Imréről van szó, akiről a HVG kérdésére Bánáti azt mondta, fogalma sincs, kicsoda. Egy kihallgatás során azonban a nyomozók, csak a keresztnevet használva, kérdezték Rohácot egy bizonyos Imréről, aki egy olajos telephely őrzésére vonatkozó megbízatást közvetített volna neki, elképzelhető, hogy ez az Imre azonos a most Szlovákiában elfogottal.

Mindennek jelentősége csak akkor van, ha bárki közvetlenül terhelő vallomást tenne Rohácra, megerősítve a vádat. De emberölés előkészülete vagy akár kísérlete és robbanóanyaggal való visszaélés miatt ebben az esetben sem lehetne tizenkét év távlatából olyan súlyos büntetéssel fenyegetni bárkit, amiért érdemes lenne megkockáztatnia a legvéresebb merényletek hátterének, titkosszolgálati és politikai kapcsolatoknak a feltárását. Mindez független attól, hogy Rohác ténylegesen mit tud és mit követett el. Seres egyébként nem sokáig élvezhette „újjászületését”. Alig két évvel a bombamerénylet után, 1999 áprilisában gépkarabéllyal mindmáig ismeretlenek agyonlőtték.

FAHIDI GERGELY