Kríziskommunikációs díjra pályázhatna Bolcsik Zoltán, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) igazgatója. Miután az utóbbi időben egyre több hír szólt arról, összefüggés lehet a 2003-as veszprémi postásgyilkosság és az előző évi móri banki mészárlás között, Bolcsik - Szoboszlai Richárd fővárosi főügyészhelyettessel erősítve - hétfőn sajtótájékoztatón jelentette be: a nyolc halottat követelő Erste banki fegyveres rablás elkövetésével gyanúsítottak meg két tatabányai férfit (a postásgyilkosságot egyelőre nem rótták a terhükre). Nagy Lászlót és Weindorn Róbertet a bíróság letartóztatta.

Csakhogy - más tettek mellett - e bűncselekmény elkövetése miatt is tölti tényleges életfogytiglani szabadságvesztését Kaiser Ede, s megismételt eljárásban áll a bíróság előtt Hajdú László. A HVG értesülései szerint az új gyanúsítottak, akik részleges beismerést tettek, azt vallották, nem ismerik Kaiseréket, nem működtek együtt velük. Az ügyészség lapzártánkkor még várt a perújítással, Kaiser ügyvédje, Dezső Antal ellenben már fogalmazta a kérelmet, a Hajdút védő Kamarás Géza pedig a vád ejtésében bízik.

"Ez az ügy volt az életem. A kollégáimé, az ügyészeké és az eljáró bíráké is" - nyilatkozta a HVG-nek Bolcsik, aki már a bűntény elkövetésekor is az NNI elődjét, a nyomozást kezdetektől folytató Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságot vezette. Mégis úgy tűnik, a magyar kriminalisztikában példátlanul véres tett ügyében a büntetőeljárás több ponton is félresiklott, ráadásul rányomta a bélyegét az eredményt követelő közvélemény, illetve alighanem a politika is.

A vérengzés elkövetésekor - 2002. május 9-én - ügyvezető kormány irányította az államigazgatást, a leköszönő Pintér Sándor volt a belügyminiszter. A választások eredményeként távozó Orbán-kormány végig azt sulykolta, hogy regnálásuk idején mennyire erősödött a közbiztonság - márpedig ennek a nyilvánvaló cáfolata volt Mór. Ráadásul a helyszíneléskor tévedésből egy rendőr és egy mentős DNS-mintáját is rögzítették, másfél órával az elkövetés után pedig körözni kezdték Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot, akikről hamarosan kiderült, semmi közük nem volt az eseményekhez. Az amúgy nem makulátlan múltú Horváth később félmillió forint kártérítést kasszírozott a rendőrség ellen indított személyiségi jogi perében, ami más, ebben az ügytípusban született ítéletekkel összevetve korántsem magas ugyan, mindenesetre növelte a móri processzus 1 milliárd forintos kiadását.

Alighanem az időközben megalakult Medgyessy-adminisztráció is eredményeket sürgetett az ügyben. A Farkas-Horváth-páros után képbe került Kaiser és Hajdú, akik ideális gyanúsítottnak tűntek. Hajdú a francia idegenlégió zsoldjában éles bevetéseken vett részt Csádban és Boszniában, több bűncselekményt követtek el Kaiserrel, s cellatársának beszélve az előzetesben gyakorlatilag magára vállalta a móri balhét is. Rendőri berkekben ma úgy emlékeznek, nem voltak együttműködőek, nem vállalták például a poligráfos vizsgálatot. Kaiserék ellen csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre. A felismerő tanúk közül például akadtak, akik életnagyságban látva a vádlottakat, elbizonytalanodtak. Kaiser gyakran megfordult Móron, tervezte is az akciót, s költekezett az elkövetés utáni időkben - utóbbira az ügy harmadrendű vádlottja, a más bűncselekményekben a páros társaként közreműködő Kiglics Attila hívta fel a figyelmet (a puha vallomás jutalma viszonylag enyhe ítélet és 25 millió forint nyomravezetői jutalom volt). A Móron használt fegyverek nem kerültek elő. Kaiser ellen mindennek ellenére másodfokon is megállt az eredeti vád: ő őrizte a tetthelyet, míg Hajdú ügyében a Fővárosi Ítélőtábla új eljárást rendelt el. A bizonytalanságot mutatja, hogy a két eljárás között az ügyészség alapjaiban módosított a vádon: míg korábban csak fegyverbeszerzést róttak Hajdú terhére, a második - jelenleg első fokon folyó - procedúrában már az elkövetésért kell felelnie.

A HVG tapasztalatai szerint az igazságszolgáltatás egészében érződik némi - felelősségelhárítással vegyes - aggodalom az e heti fordulat miatt. Kormányzati berkekben akadnak, akik helyesnek tartanák például, ha - a Kiglics-vallomás okán - az ügyészség felülvizsgáltatná az elmúlt évek valamennyi olyan nyomozását, amelyben az utóbb született elmarasztaló ítéletet valamely "együttműködő elkövető" terhelő vallomása, esetleg vádalku alapozta meg. Az ügyészségen azt hangsúlyozzák, félő, az ügy hatására a jövőben számottevően emelkedik majd a felmentő ítéletek száma, holott - érvel a vádhatóság - a móri procedúrának köszönhetően képbe került az ország gyakorlatilag összes nehézfiúja. Csepelen, ahová Kaiseréket kötik, "gyakorlatilag megszűnt a bűnözés", az új eljárás nyomá npedig egyszerre lettek meg a móri és a veszprémi elkövetők.

A most letartóztatott Nagy előélete hasonlatos Hajdúéhoz. Bolcsik fegyvermániásnak mondta a férfit, aki Győrött és Tatán töltött sorkatonai szolgálata után két éven keresztül a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben dolgozott fegyőrként. Onnan saját elhatározásából távozott, majd továbbszolgálatra jelentkezett a Magyar Honvédség tűzszerészeténél. Ott azonban parancsnoka felfigyelt a fegyverekhez és lőszerekhez való szokatlan és veszélyes vonzalmára, s meg sem várva a megismételt pszichológiai alkalmassági teszt eredményét, próbaideje lejárta előtt megváltak tőle. Utóbb fegyverüzletben dolgozott, majd biztonsági őr volt. Kevesebbet tudni társáról, Weindornról. Tulajdonképpen csak annyit, hogy Nagy földije és régi ismerőse (bár a gyanúsítottak állítólag tagadják a szoros kapcsolatot), és büntetlen előéletű, példás családapa.

A HVG értesülései szerint Nagy vallomásában utalt egy harmadik, meg nem nevezett elkövetőre is - őt azonban egyelőre nem keresi a rendőrség, ahol, úgy tudni, meggyőződés, hogy a tettesek ketten voltak. Nem ismeretes a motiváció sem, illetve az, hogy a két gyanúsított saját szakállára vagy megbízás alapján rendezett-e vérfürdőt (a zsákmány mindössze 7,3 millió forint volt). Nagy kihallgatásakor azt hangsúlyozta, nem vett részt az elkövetésben, sőt nem is tudott arról, mi készül, csak a kocsiban várakozott társaira. Mindennek ellentmond, ahogyan felfigyelt rájuk a rendőrség: "lakossági bejelentés" alapján ástak ki a rendőrök tavaly októberben a Tatabánya és Tarján közötti erdőben olyan fegyvereket és lőszereket, amelyek egyrészt a postásgyilkossághoz, másrészt Mórhoz voltak köthetők (HVG, 2007. február 17.). A rendőrök végül elkövetőként gyanúsították meg a Nagy-Weindorn-párost a móri ügyben, s Nagy terhére lőfegyverrel és robbanóanyaggal visszaélést is rónak. Azt ugyanakkor a most fordulatot vett eljárás valamennyi ismerője állítja, a szálak kibogozása még hónapokat vehet igénybe.