Nem szegte kedvét a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ), hogy az Alkotmánybíróság (AB) múlt heti döntésében - az érdek-képviseleti indítványok ellenére - nem találta aggályosnak, hogy egy augusztusi törvénymódosítás értelmében a tanárok külön díjazás nélkül, heti két óra többletmunkára kötelezhetők (HVG, 2006. szeptember 9.). Újabb akciójában a PDSZ - igaz, jóval szélesebb tematikában, mint a kötelező óraszám növelése - figyelmeztető sztrájkra szólította fel a pedagógusokat. Az e hét péntekére meghirdetett demonstráció résztvevői a közoktatást sújtó elvonások, illetve annak várható következményei - így például a PDSZ becslései szerint akár 15-20 ezres pedagóguselbocsátás -, továbbá a tanárok terheit növelő intézkedések ellen is tiltakozni kívánnak.

Gyengíteni látszik a tervezett protestálás erejét, hogy nem tart a PDSZ-szel a taglétszáma alapján nálánál négyszerte nagyobb, mintegy 80 ezer tagot számláló Pedagógusok Szakszervezete (PSZ). Mi több, a PSZ vezetői egyenesen etikátlannak tartják a kistestvér kezdeményezését. Arra hivatkoznak, hogy a PDSZ a Liga konföderáció tagjaként maga is részt vett az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács sztrájkbizottságának létrehozásában. Ott a felek abban állapodtak meg, hogy tárgyalásos úton próbálják meg rendezni a vitás kérdéseket a kormányzattal, s amennyiben ez jövő január végéig nem vezetne eredményre, a pedagógusok is csatlakoznának a közszféra dolgozóinak 2007. február 21-ére tervezett általános munkabeszüntetéséhez. A PDSZ szerint viszont az ő ágazati jellegű figyelmeztető sztrájkjuk nem vágja keresztbe a közös célokat.

Az oktatási tárcának kapóra jött a pedagógus-érdekvédők megosztottsága. A PSZ december eleji kongresszusán felszólaló Hiller István oktatási miniszter például feltűnő érzékenységet tanúsított a rendezvényen megfogalmazódó aggályokkal kapcsolatban. Bár maga sem titkolta, hogy a közoktatás tervezett változásainak lesznek vesztesei, mondván, a csökkenő gyerekszám mellett nem lehet a korábbi évek igényeihez igazított intézményi hálózatot fenntartani. Hiller ugyanakkor arról biztosította az egybegyűlteket, hogy a pedagógusok át- és továbbképzésére komoly összegeket (az Új Magyarország fejlesztési tervben például 17 milliárd forintot) terveznek elkölteni. A miniszter egyúttal a közoktatás jelenéről és jövőjéről szóló párbeszéd beindítását hirdette meg, azonnal meginvitálva oda a jelenlévőket. Ilyen párbeszédfórumok azonban - érvelnek a meghívásból eleddig kívül rekedt PDSZ-esek - már eddig is léteztek, csupán a kormány nem vette elég komolyan őket.

Miközben a szakminisztérium a PSZ-nek látványos gesztusokat tett és tesz, a PDSZ akciójával szemben a múlt héten megelőző támadásba lendült. Lényegében már az események megtörténte előtt törvénytelennek nyilvánította a szakszervezet péntekre tervezett sztrájkját. A tárca szerint például azok az iskolák, amelyek a sztrájk idején nem fogadják a gyerekeket, megszegik a "még elégséges szolgáltatás" nyújtására vonatkozó kötelezettségüket. A PDSZ ugyanis úgy értelmezi az ide vonatkozó szabályokat, hogy már azzal is eleget lehet tenni a törvényi kívánalomnak, ha egy adott település több iskolájából csak az egyiket nyitják meg, és ebben fogadják - megfelelő pedagógusi felügyelet mellett - a kétórás sztrájk idejére a diákokat.

A jogszabály-értelmezési vitába a napokban már a munkabeszüntetést amúgy bojkottáló PSZ is a PDSZ segítségére sietett. Vezetői emlékeztettek arra, hogy a tárca által most megbírált elégséges szolgáltatási gyakorlat működött az éppen 11 évvel ezelőtt, 1995. december 15-ére meghirdetett figyelmeztető sztrájk idején is, s ezt akkor minden fél törvényesnek ismerte el. A probléma azonban ezúttal inkább elméletinek tűnik: amíg ugyanis az 1995-ös demonstrációban az iskolák 82 százaléka vett részt, az előjelek szerint most ennek már a töredéke is siker lenne a szervezők számára.

Ám még egy félházas sztrájk sem jelenti, jelentené, hogy azok a gondok, amelyekre a sztrájkolók figyelmeztetni kívánnak, ne lennének nagyon is valóságosak. Azt például még a szaktárcánál is elismerik, hogy jövőre a közoktatás jóval kevesebb pénzből gazdálkodhat, mint az idén. Az érintettek azonban már a forráskivonás mértékének megállapításában sincsenek közös nevezőn. A Fidesz 10 milliárdos elvonással, a kormány azonban "csak" mintegy 7,8 milliárd forintos mínusszal számol (a különbség abból adódik, hogy a kabinet beszámítja, hogy a kistérségek oktatási célú támogatása mintegy 3 milliárd forinttal nő). A tárcánál összességében 2 százalékos forráskivonásról beszélnek. Csakhogy ez a statisztikai adat elfedi, hogy már a tavalyi "bázisévben" is több mint 20 milliárdos forráskivonás történt a közoktatásból - érvelnek a szakszervezeteknél.

Az igazi bajok azonban, úgy tűnik, jövő szeptembertől jelentkezhetnek, amikor a fejkvótaalapú támogatást a csoportfinanszírozás váltja fel (HVG, 2006. november 18.). A számítási módszer megváltozása és a csökkenő gyerekszám együttes hatásaként például az általános iskolák első évfolyamán akár 30 százalékkal is csökkenhet az állami támogatás. Összességében hat általános iskolai és két középiskolai évfolyamon várható - átlagosan mintegy 20 százalékos - forráscsökkenés. A kiesést pedig aligha kompenzálja, hogy néhány (például a 7., 8., valamint a 11. és 13.) évfolyamon átmenetileg 3-5 százalékkal növekszik a támogatás.

DOBSZAY JÁNOS