,,Pikó megöléséhez semmi közöm" - adta írásba a szeghalmi Vura Ferenc, éppenséggel a nevezett Pikó Sándor ügyvédnek. S valóban: a gyulai jogász kiváló egészségnek örvend, az ellenben alighanem nyomasztja, hogy a helyi vádhatóság elfogultsága okán eljáró Debreceni Városi Ügyészség a napokban emelt ellene vádat jogosulatlan pénzügyi tevékenység, csalás és zsarolás miatt. A szövevényes ügy lényege: a vád szerint Pikó pénzért cserébe óvadékkal könnyítette meg ügyfelei hitelfelvételét, a neki járó állítólagos uzsorakamatot pedig alkalmasint fenyegetésekkel hajtotta be. A magát ártatlannak valló vádlott befolyásos adósait sejti a háttérben, s állítja, haragosai nemcsak a jó hírére törnek, de - s erre utal az írásos nyilatkozat - az élete sincsen biztonságban.

A Viharsarokban vagyonos vállalkozóként is ismert - szálloda-, étterem- és bártulajdonos, termőföldbirtokos s a békéscsabai Centrum Áruház ingatlanát éppenséggel a városi önkormányzattal együtt működtető - ügyvéd élete kész kalandregény. A korábban - egy csabaszabadi földügylet kapcsán - okirat-hamisítás miatt már pénzbüntetésre ítélt Pikó a több százmillió forintos olajcsalás miatt elítélt gyulai Dávid Péter védőjeként szerepelt (HVG, 2001. március 31.). Az olajügy másik vádlottja, Marton János az előzetesből azt írta róla a fiának, ha "pénzre van szükséged, csak menj Pikóhoz". Ilyen előzmények után nem csoda, ha Békés megyei jogászberkekben annak idején csak kevesen vették a szívükre a hírt, hogy Pikó és élettársa emberrablás áldozata lett. Történt, hogy a befektetők - köztük Pikó - pénzét elvesztő Falcon Bróker Kft. volt ügyvezetője, az UTE egykori szponzora, Sólyom Sándor állítólag elraboltatta, majd a Sólyom elleni vádirat szerint 16 millió, Pikó szerint 46 millió forintért szabadon engedte őket (HVG, 2002. január 19.).

Pikó környezetében ma is állítják, már akkor érződött, hogy a hatóságok nem szívelik - ezt egyébként következetes ügyvédi magatartásának tudják be -, hiszen a kezdeti rendőri kiszivárogtatások nem zárták ki az "önrablást" sem. Valami igazuk azért lehet. Bár a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal egyebek mellett az emberrablás miatt utóbb vádat emelt Sólyom ellen - a bűnper első fokon folyik a Fővárosi Bíróságon -, Pikó mostani ügyében a HVG értesülései szerint tanúként faggatták a nem meglepő módon terhelően valló Sólyomot, nem vonva kétségbe az emberrabló elfogulatlanságát.

Pikó terhére most azt róják, hogy 1999 óta mintegy négyszáz bankhitelfelvételben működött közre óvadékosként. Segítségéért cserébe a vád szerint a hitelösszeg 5 százalékát kérte előre, s az óvadéknyújtásról a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szakvéleményében az áll, hogy "valószínűsíthetően" burkolt hitelnyújtásnak minősül. Csakhogy Pikó tagadja, hogy ellentételezést kért és kapott volna, állítja, barátainak, megbízható, illetve annak hitt ügyfeleinek segített a kölcsönnyújtásban, "mert megtehette", illetve azért a kamatért, amit a banktól kapott az óvadék összege fejében, továbbá az ő érdeke is az volt, hogy a vele üzleti kapcsolatban állók pénzügyileg megerősödjenek. Mindez legális, a pénzintézeti törvény ugyanis csak az üzletszerű kezességvállalást köti engedélyhez, az óvadéknyújtást nem (számos bank a honlapján hirdeti a lehetőséget) - érvelt a HVG-nek Pikó védője, Dobrossy István. Amúgy is - hangsúlyozta -, ha bármi gond merült volna fel a konstrukcióval, a banki dolgozók nyilván szóvá tették volna. Őket - a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet, a CIB Bank és a HVB békéscsabai fiókja, illetve a Létavértes és Környéke Takarékszövetkezet munkatársait - a rendőrség nem kezelte gyanúsítottként.

Dobrossy - aki egyébként kistulajdonos és Pikó korábbi élettársával együtt felügyelőbizottsági tag a debreceni Cívis Credit Rt.-ben - elgondolkodtatónak tartja, hogy Pikó számos óvadékos ügyfele közül csak azok tettek terhelő vallomást, akik nem törlesztették rendesen a hitelt, így a bank számos esetben rátette a kezét az óvadékra is, s csak ebből a jogviszonyból összesen több százmillió forinttal maradtak Pikó adósai; e követelések egy részét jogerős ítéletek, végrehajtási határozatok erősítik. Ráadásul egymásnak is üzleti partnerei, illetve barátai, Pikóval való kapcsolatukat pedig kölcsönös feljelentések, magánvádak bonyolítják. Nem tartozik ebbe a körbe a körbe Flender Friderika gyulai és Halmainé Czinkóczki Terézia békési vezető ügyész, akik a HVG értesülései szerint autóvásárláshoz szereztek hitelt a Pikó-féle óvadék segítségével. Halmainé Pikó évfolyamtársa volt, Flendert pedig a vádlott környezetében a barátok közt tartják számon. Az ügyésznő a jelek szerint szívesen feledné a kapcsolatot, legalábbis a HVG-nek, személyiségi jogokra hivatkozva, nem kívánta felfedni emlékeit.

A sértett-tanúk egyike Olasz György ügyvéd, aki Pikónak "köszönheti", hogy kizárták a Békés Megyei Ügyvédi Kamarából. A kamara elfogadta Pikó bizonyítékait, amely szerint Olasz nem arra - földvásárlásra - használta nála letétbe helyezett 15 millió forintját, amire kapta, sőt máig nem számolt el vele. Olasz ezzel szemben azt hangsúlyozta a HVG-nek, gondjai akkor kezdődtek, amikor megbízott Pikóban, aki mindent megtett, hogy kiforgassa a vagyonából. Hasonló a helyzet a többi terhelő tanúval, köztük a nyilatkozatot tevő Vurával, aki egyrészt szintén Pikó adósa, másrészt az ügyvéd állítása szerint zsarolta és fenyegette őt, amúgy pedig egy Pikóra tett korábbi terhelő vallomása kapcsán hatóság félrevezetése miatt elítélték.

Pikó a fenyegetéseket tagadja, mondván, csak a pénzét kérte vissza. Sőt azt állítja, egyik, börtönből szabadult ügyfele jelezte neki, adósai felbéreltek valakit a likvidálására, a rendőrség és az ügyészség azonban nem foglalkozott a feljelentésével. Rendőri források azt közölték a HVG-vel, számos bizonyíték támasztja alá, hogy Pikó zsarolta az óvadékos ügyfeleit, Dobrossy ezzel szemben hangsúlyozza, a nyomozás során csak annyi derült ki, hogy az állítólagos sértetteket ismeretlenek hívogatták. Az ügyvéd szerint azonban ez is a gondosan felépített koncepció része, amit szerinte igazol, hogy azután jöttek a feljelentések, hogy Pikó - szigorúan jogi úton - elkezdte visszakövetelni a pénzét.

BOD TAMÁS, RÁDI ANTÓNIA