Egyszerű medgyessyzmus - sarkosan így értékelhető Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a hét végén egy kampányrendezvényen bedobott ötlete a választójogi rendszer módosításáról. A kormányfő - úgymond a kétpártrendszer elkerülése érdekében - azt szeretné, hogy a német minta szerint az a párt is kaphasson listás mandátumo(ka)t, és alakíthasson frakciót, amelyik nem lépte át ugyan az 5 százalékos parlamenti küszöböt, de legalább három egyéni képviselői helyet szerzett. Kétségtelen, a legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények szerint - ha "most vasárnap" lennének a választások - nagy volna az esély arra, hogy valóban csak két párt jutna be az Országgyűlésbe (HVG, 2005. október 22.). Ráadásul a lehetséges voksok akár 15-20 százaléka is elveszhet, ha a polgárok egy része nem talál magának bejutásesélyes pártot, s ezért kihagyja a választást, vagy elmegy ugyan, de küszöb alatt maradt szervezetre voksol - az utóbbi esetben épp azoké enyészik el, akik kis pártokra, vagyis közvetve a "kétpártrendszer" ellen szavaztak. Ezért akár népszerű is lehet a "többpártrendszert" védelmező gyurcsányi felvetés, éppen úgy, ahogy Medgyessy Péter gyorsan elhalt közjogi reformelképzelései (HVG, 2004. február 21.) - például a kisebb létszámú parlamentről, a közvetlen elnökválasztásról - mögé is szervezni lehetett volna támogatókat.

HVG

A mostani ötlet ugyanakkor életképtelen. Elsősorban a gyakorlati akadály miatt: a törvény módosításához kétharmados többség kellene. Az első politikusi nyilatkozatokból az valószínűsíthető, hogy a Fidesz nem támogatná az ötletet, így hiába állna össze akár a másik három parlamenti párt, nem tudnának elegendő országgyűlési szavazatot összekaparni. Ez érthető is, hiszen a módosítás a jobboldalon az önállóságát hangsúlyozó MDF-nek kedvezne, s így valószínűleg voksokat vesztene a Fidesz, míg a kormánypárti oldalon bebiztosítaná az SZDSZ befutását, hiszen ha nem jönne is össze az 5 százaléka, az MSZP segítségével - amire vannak jelek (HVG, 2005. október 29.) - a szabaddemokraták három egyéni képviselőházi székhez (és így a frakcióhoz) bizonyára hozzájutnának.

Nem hanyagolhatóak el az elvi kifogások sem. A parlamenti küszöb a magyar választási rendszer alapeleme, érvényesülésének alkalmi felfüggesztése az egész szisztémát megzavarná. Az 1989-ben kialakított vegyes - egyéni, listás és kompenzációs mandátumot egyaránt tartalmazó, parlamenti küszöböt felállító - rendszer, majd az 1990-es MDF-SZDSZ-paktum jórészt azért született, hogy stabil kormányzást biztosítson. Hogy ez nem alkalmi ötlet volt, azt az is bizonyítja, hogy az első ciklusban 4 százalékról 5-re emelték a bejutási vokshatárt, illetve a társadalmi támogatottság csekély voltára hivatkozva úgy igazítottak a párttörvényen, hogy csökkentették az 1990-ben pusztán egy egyéni mandátumhoz jutott - s így már "országgyűlési képviselettel rendelkező pártnak" számító - Agrárszövetség állami támogatását.

"A párt társadalmi támogatottságáról többet árul el az általa szerzett listás szavazatok száma, mint a támogatásával egyéni mandátumhoz jutott képviselőké" - mondta ki az Agrárszövetség esete kapcsán a Sólyom-féle Alkotmánybíróság (AB) 1994-ben. Megerősítette álláspontját a testület 1998-ban is: a 14 listás mandátumot szerzett MIÉP frakcióalakítási joga kapcsán leszögezte, hogy "a hatályos választási rendszerben a párt (...) támogatottsága elsősorban a rendszer arányossági összetevőjét képviselő pártlistákra adott szavazatokon mérhető le". Sőt: a 15 fős házszabályi frakcióminimum eltörlésekor az AB azt is kifejtette, hogy egyéni mandátumok esetén a korlátozás nem ütközött volna az alaptörvénybe, mert "az egyéni képviselők alkotta frakció nem fejezi ki eleve, feltétlenül és elsődlegesen a választók kifejezetten a pártnak szóló támogatását" (vagyis 14 egyéni mandátum esetén a MIÉP-nek nem lett volna alkotmányból eredő joga a frakcióhoz). Éppen ezért csak alkotmánymódosítás biztosíthatna szabad utat a gyurcsányi idea alapján megfogalmazott - lapzártánkig még be nem nyújtott - MSZP-javaslatnak, ahhoz viszont már "nagy kétharmad" kellene, vagyis nem a jelen lévő, hanem az összes képviselő kétharmadának támogatásával fogadhatnák csak el.

JUHÁSZ GÁBOR