"Passzív, szigorú, keveset beszélő" - lakonikusan így válaszolt parlamenti eskütétele után adott első s mindeddig egyetlen hazai sajtónyilatkozatában az új köztársasági elnök arra a kérdésre: milyen államfő kíván lenni? A legendásan aktív egykori alkotmánybírósági (AB) főbíró kijelentését azonban kellő óvatossággal indokolt kezelni. Sólyom László, aki előző hivatalában többször is ügyesen alkalmazta a taktikai visszavonulás fegyverét, fenti nyilatkozatával talán csak azokat akarta egy időre megnyugtatni, akik júniusi megválasztása előtt hirtelen nagyon aggódni kezdtek, amikor a 63 éves egyetemi tanár az elnöki jogkörrel kapcsolatosan kategorikus kijelentéseket engedett meg magának a Népszabadságban: "Számos olyan jogkör van az alkotmányban, amelyek, főleg válságszituációkban, meglehetős hatalmat adnak az államfőnek. Ezek akár a parlament feloszlatásáig terjedhetnek. (...) Ha nagyon megunja a parlamenti pocsolyát, beterjesztheti a maga törvényjavaslatát, mondjuk egy felsőoktatási törvényt."

Göncz Árpád államfő elnöki működése (1990-2000) kezdetén még a kormány alkotmányos ellensúlyaként lépett fel, később viszont a társadalmi szolidaritás - politikai konfliktusokat már kerülő - apostola lett. Mádl Ferenc az elmúlt öt évben egy olyan precíz, szakjogász államfő szerepét alakította ki magának, aki egyszersmind különleges fontosságot tulajdonít az országhatárokon is áthatoló nemzeti kohéziónak. A harmadik köztársaság harmadik elnöke - aki nem sokkal azután lép hivatalba, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő kijelentette: a rendszerváltó elit kifulladt, elvesztette lendületét - vélhetően mindkét elődje tradícióját folytatni kívánja bizonyos fokig. Az új államfő azonban várhatóan megkísérli feltámasztani majd a rendszerváltás egyik, mára háttérbe szorult örökségét, a nyolcvanas évek természet- és környezetvédő eszméit is. "Nagymaroson soha nem épül gát" - szögezte le axiómaként egyik első külföldi (szlovákiai) sajtónyilatkozatában már hetekkel beiktatása előtt a Duna Körhöz még 1984-ben csatlakozott professzor.

Sólyom pénteki beiktatásakor bizonyos értelemben egy nonkonformista zöld mozgalmár költözik be a Sándor-palotába. Az ősz jogtudós korábbi állami hivatala s 2001-ben megszerzett akadémiai tagsága ellenére szinte ugyanolyan radikális értelmiségi maradt, mint amilyen a fordulat éve előtt volt. Az AB alapító elnöke 2000 tavaszán nem láncolta ugyan oda magát a pesti Roosevelt tér fáihoz, hogy néhány más "városi indiánnal" együtt tiltakozzon a "fagyilkosságok" ellen, ő maga is egyik alapítója volt azonban az akkor színre lépett budapesti Védegyletnek. Pár hónappal később pedig éppen Sólyom dolgozta ki a társaság égisze alatt azt a civil törvényjavaslatot, amely egy új közhatalmi tisztség, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa megválasztásának avantgárd ötletét tartalmazta (HVG, 2003. március 31.). Az életformák sokszínűsége fölött őrködni hivatott népügyvédről szóló tervezet különben arra is emlékeztethette a jelenlegi politikai osztályt, hogy már az 1989-es alkotmány kidolgozásakor (miként azt az alaptörvény egykori hivatalos indoklása tanúsítja) tervbe vették egy környezetvédelmi szakombudsman megválasztását.

Ez év februárjában Sólyom a mecseki Zengőn is feltűnt. Több zöld aktivistával együtt tiltakozott hamvazószerdán a hegyen elhelyezni kívánt NATO lokátorállomás ellen. Nem sokkal később pedig valóságos ökológiai programnyilatkozatot tett közzé a Heti Válaszban, kijelentve: "A politikusoknak észre kellene venniük, hogy lassanként elfogy a levegőnk, a tiszta vizünk. A természet és a kultúra sokféleségének tönkretételével, a választási lehetőségek csökkenésével elfogy a szabadságunk, és bezárul a jövőnk is. Mindent az uniformizált fogyasztásnak, a gazdasági növekedésnek rendelünk alá." A környezetvédelem ügyéért alkotmánybíróként is sokat tett Sólyomról (HVG, 1997. október 18.) nehéz elképzelni, hogy a jövő nemzedékek ombudsmanjának feladatkörét - ha az eredetileg elképzeltnél absztraktabb módon is - ne ő maga kívánná mostantól az államfői székből ellátni.

Másfél évtizeddel ezelőtt az AB alapító elnöke mindenekelőtt a jog megtépázott becsületét akarta helyreállítani. "Szerintem ez az a bizonyos pont, ahonnan ki lehet fordítani a helyéről a régi világot" - fogalmazott egyszer (HVG, 1992. február 1.) a rá jellemző becsvággyal. A Sándor-palotában Sólyom számára mostantól éppenséggel az ökológiai értékrend lehet az új archimedesi pont. Az erre épülő elnöki ars poetica egyszersmind semleges és elfogulatlan pozíciót biztosíthat a parlamenti jobb- és baloldal között a konzervatív liberális államfőnek.

A pénteki elnöki beiktatás után tehát a környezetvédő eszmék várhatóan a legmagasabb szinten is reprezentálva lesznek. A fogyasztói társadalom értékvilágával versengeni igyekvő alternatív értékrend így az eddiginél szélesebb körben válhat ismertté Magyarországon, ahol egyelőre kelet-európai mércével mérve is feltűnően csekély a zöld gondolat támogatottsága. S ahol mindeddig még félszázalékos választási eredményt sem tudtak elérni a magukat zöldnek nevező pártok. Ami pedig a rendszerváltó politikai elit állítólagos elhasználódottságát illeti, erről még sokat elárulhat, hogy képes lesz-e szélesebb körben rezonanciát kelteni itthon a Sólyom által már negyed évszázada képviselt mentalitás s az ezt vélhetően felerősíteni igyekvő majdani elnöki üzenetek.

Az 1989-es rendszerváltás ethoszát mindmáig nosztalgiával emlegető új elnök a "trón és az oltár" kapcsolatát illetően is markánsan más magatartásmintát követ, mint a politikai közélet néhány ismert szereplője. Sólyom ugyan nem csinál titkot abból, hogy élete különböző szakaszaiban három teológus - Teilhard de Chardin, Karl Rahner és Ghislain Lafont - volt igazán felszabadító hatással rá, a hitbéli meggyőződés demonstratív kinyilvánításától azonban enyhén szólva is berzenkedni látszik. "Amellett vagyok, hogy tartsuk külön a vallást és a politizálást. Vallás és politika közvetlen összekapcsolása csakis kompromittálhatja a vallást" - jelentette ki még a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások idején az egykori alkotmányozó jogtudós, s ehhez pár évvel később még hozzáfűzte: "Nem kell állandóan hitet tenni, meggyőződésünket kitárni. A szabadság szemérmes is: beéri azzal, hogy mindenki gyümölcséről ismerszik meg."

BABUS ENDRE