Gyurcsány Ferenc és Szili Kata- lin. Ki lesz a második? © Horváth Szabolcs

A szabaddemokrata Magyar Bálint oktatási miniszter az érettségibotrány ellenére a helyén maradhat, cserébe a parlamenti titkos szavazáson az SZDSZ országgyűlési képviselői is a szocialisták jelöltjére, Szili Katalin köztársasági elnökségére szavaznak - az elmúlt napokban ilyen tartalmú, az MSZP és az SZDSZ által kötött paktumról szóló hírek jelentek meg a médiában. Bár a névtelen forrásokból "megerősített" lapértesüléseket az érintettek cáfolták - az SZDSZ ügyvivői testülete még nyilatkozatot is kiadott arról, hogy "nincs az az ellentételezés, felajánlott poszt, amely a liberális képviselőket egy alkalmatlannak tartott jelölt támogatására bírná" -, egyfajta tűzszünet mégiscsak születhetett a koalíció pártjai között: az államfőválasztás ügyében látványosan csökkentek a nyílt színi összecsapások a kormánypártok között. Az MSZP vezetőinek kincstári optimizmusa még Gyurcsány Ferenc miniszterelnökre is átragadt. A kormányfő - aki korábban feltűnően távol tartotta magát attól, hogy a házelnök mellett korteskedjen - a Népszavának adott terjedelmes hétvégi interjúban kijelentette, nem gondolkodnak más alternatívában, mint Szili, mert "meg fogják választani a jelöltünket".

Könnyen lehet persze, hogy a kormányfői megnyilatkozás már egy esetleges kudarcnak szóló igazoló jelentés, s Gyurcsány szavai a "rajtam semmi nem múlt" szellemében fogantak. Az MSZP-ben amúgy is egyre általánosabb vélemény, hogy ha a június 6-ára tervezett - harmadik forduló esetén június 7-én záruló - parlamenti államfőválasztás az MSZP-s jelölt kudarcával végződne, azért elsősorban Hiller István elnök lenne a felelős. Ő ügyetlenkedte el a dolgot például azzal, hogy a koalíciós egyeztetés halogatásával teret engedett Szili - "alulról jövő" kezdeményezéssel történő - pajzsra emelésének (HVG, 2005. április 23.). Mint ahogy azt is az MSZP-elnök taktikai hibájának tartják pártjában, hogy Hiller a múlt héten - a szocialisták elnökségi tagjait is meglepve - egy tévéműsorban bejelentette: Szili megüresedő házelnöki székébe Mandur László eddigi parlamenti alelnököt javasolják majd.

Miközben a szocialisták képzelete már a távoli jövőben szárnyal, az ellenzék legnagyobb pártja még mindig hátratekint. Hiába erősítette meg Mádl Ferenc köztársasági elnök kétszer is, hogy sem egy teljes ciklusra, sem átmeneti időre nem vállalná el újból az államfői tisztséget, a Fidesz-MPSZ vezetői olyannyira konokul a fejükbe vették, hogy Mádl biztosan meggondolja magát, hogy a keddi négypárti tárgyaláson Rogán Antal kampányfőnök nem is volt hajlandó semmi másról egyezkedni, mint a jelenlegi államfő közös felkéréséről. Igaz, személyi kérdésekben az MSZP is hajthatatlannak bizonyult: Hiller sem engedett Sziliből, akinek jelölését hétfőn - a minimálisan szükséges ötven képviselővel szemben - a házelnök nélküli teljes szocialista frakció, 177 képviselő aláírásával támogatta.

A négypárti tárgyalást megelőző - amúgy sem túl optimista - várakozásokra rácáfolva az álláspontok kedden még a parlamenti szavazás lebonyolításával kapcsolatos eljárásjogi kérdésekben sem közeledtek. Az Országgyűlés ügyrendi bizottsága múlt heti ülésén zsákutcába futott vita akörül forog, figyelembe kell-e venni e parlamenti voksolás eredményének megállapításakor az érvénytelen szavazatokat (a testület lapzártánk után, szerdán újra összeül ez ügyben). Ennek csupán azért van különös jelentősége, mert a dolgok mai állása szerint - amikor is Szili az egyedüli jelölt - feltehetően érvénytelenül szavazna az SZDSZ-es képviselők többsége. Így - legalábbis a szabaddemokraták és a Fidesz-MPSZ jogértelmezése szerint - könnyen előfordulhat, hogy egy harmadik fordulóban, ahol amúgy az egyszerű többség is elég lenne a "boldoguláshoz", az érvénytelen szavazatok miatt nem lehetne győztest hirdetni. Ekkor viszont új választást kellene kiírni.

Sólyom László. Elnök lehet © Vörös Szilárd

Nem tudni persze, mire is játszik a Fidesz-MPSZ, mi az, ami jobban jönne neki. Ha a parlamenti voksolás fiaskóval végződne, azt az ellenzék a koalíció bénultságának újabb bizonyítékaként lobogtathatná. Ez azonban kétélű fegyver is lehet: a választók szemében valószínűleg a parlament egészére vetne rossz fényt. Létezik azonban egy másik szcenárió is, nevezetesen, hogy a Fidesz-MPSZ is fölsorakozik Sólyom László mögé, akinek a nevét a különböző irányzatok képviselőit tömörítő Védegylet "dobta be" (HVG, 2005. április 2.), s akit utóbb az MDF is támogatásáról biztosított, ám nyolc képviselőjével önerőből nem képes hivatalos jelöltté "felkenni". Ráadásul a Fidesznek még magyarázkodnia sem kellene Sólyom jelölése miatt. Az Alkotmánybíróság első elnöke Mádl Ferenc mögött másodikként végzett a párt vasárnap lezárult - igaz, ellenőrizhetetlen körülmények közt zajlott - szimpátiaszavazásán (hétfőn pedig támogatásáról biztosította őt az Orbán Viktor évértékelő beszédeit szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület is). Sólyommal szemben ugyanakkor némi fenntartás is érzékelhető fideszes körökben: alapvetően konzervatív beállítottsága, "ős-MDF-es" múltja ellenére Orbánék túlságosan is autonóm személyiségnek tartják, amit elsősorban az Antall-kormánnyal folytatott harcai bizonyítottak.

A szimpátiaszavazás eredményét a Fidesz-MPSZ vezérkara különben sem tekinti olyasvalaminek, ami bármire is kötelezné a pártot. Az emberek jelöltje szlogennel futó "voksolást" - még ha kifelé mást kommunikálnak is - házon belül is kisebb kudarcként értékelik. Az akció az Orbán-féle szövetséggel szimpatizálók kemény magját is csak részben érintette meg: hozzávetőleg 550-560 ezren mondtak véleményt, míg a párt tavalyi nemzeti petícióját még 1,3 millióan írták alá (igaz, utóbbit sem hitelesítette senki). Az egyik közelmúltban tartott Fidesz-frakcióülésen Nógrádi László képviselő - az egybegyűltek többségének egyetértése mellett - például arról számolt be, hogy vidéken néhol teljes kudarc az aláírásgyűjtés, amire a HVG információi szerint Orbán úgy reagált, hogy ahol nem megy, nem kell erőltetni azt.

Egy lehetséges ellenzéki jelölt indításáról legkorábban május 30-án, az államfőjelölés határidejének napján tárgyal a Fidesz-frakció - jelentette be a keddi tárgyalások után Rogán, hozzátéve, addig nem is mondanak neveket. Könnyen lehet azonban, hogy az ellenzéki jelölt személyére a Fidesz-MPSZ végül csak az első szavazási kör után, az erőviszonyok ismeretében tesz javaslatot. A június 6-ai első voksolás kimenetelétől tette függővé további "mozgását" az SZDSZ is: Pető Iván ügyvivő legalábbis arra tett javaslatot a négypárti találkozón, hogy a pártok az első - kétharmados, tehát vélhetően sikertelen - választási forduló eredményeinek ismeretében ismételjék meg az e heti tanácskozást. Az amúgy a liberálisok körében is komoly szaktekintélynek számító, a parlament több szektorában is integratív személyiségként számon tartott Sólyom esélyeit ugyanakkor növeli, hogy a szabaddemokraták nem zárták ki, létezik olyan "csillagállás", amelyben az SZDSZ-ből többen is hajlandóak lennének az alkotmányjogász professzorra szavazni.

A szocialisták viszont kitartanak Szili mellett. Hiller határozottan cáfolta például azokat a híreszteléseket, hogy egy utolsó pillanatban összerántott pártkongresszus esetleg kihátrálna a jelenlegi házelnök mögül. A pártelnök kedden elszántabbnak tűnt, mint korábban bármikor, amihez - nem titkoltan - az is hozzájárul, hogy a szocialisták jelöltje két országos reprezentatív közvélemény-kutatás szerint is a csúcson van. A Szonda Ipsos és a Medián felmérése is azt mutatja, hogy legtöbben Szilit látnák szívesen az államfői székben, s a Medián májusi kutatása szerint a házelnök - most először - vezeti a politikusok népszerűségi rangsorát is. Utóbbi helyezés értékét csökkenti viszont, hogy ugyanezen vizsgálat szerint a választók meglehetősen nagy rezignáltsággal követik a politikai fejleményeket. A szavazási hajlandóság például közel van a mindenkori negatív rekordhoz: csupán az emberek 46 százaléka mondja azt, hogy biztosan részt venne egy "most vasárnapi választáson" (ennél kevesebben csak a tavalyi EP-választás után nyilatkoztak így). Az pedig felmérések nélkül is biztosan állítható: ami államfőjelölés ügyében az elmúlt napokban történt, inkább rontott, mint javított a pártok és általában véve a parlament megítélésén.

DOBSZAY JÁNOS