Magyar-magyar csúcs lesz a héten Szabadkán, csak éppen az anyaország képviselői nélkül. A határon túli magyarok szervezeteinek vezetői ugyanis úgy döntöttek, hogy ha már a magyar kormány és a parlamenti pártok nem hajlandóak rá, akkor ők fogalmaznak meg egy olyan közös nemzetpolitikai koncepciót, amelyet aztán megvitathatnak az anyaországi partnerekkel is.

A kormány által tervezett Szülőföld programot keveslő és a nemzetpolgárság gondolatát elutasító külhoni magyar vezetők a kettős állampolgárságról szóló tavaly decemberi népszavazást követően döntöttek úgy, hogy a magyarországi politikusok nélkül ülnek le megbeszélni, hogyan tovább. Nem sokkal később felkérés érkezett hozzájuk Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke részéről, aki a Vasárnapi újság című rádióműsornak adott interjújában egyenesen arra kérte a szabadkai csúcs résztvevőit, hogy fogalmazzák meg a határon túliak magyar állampolgárságáról szóló törvénytervezet normaszövegét is. A fő szervezők egyike, Kasza József, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke a HVG kérdésére kifejtette: erre ők nem vállalkoznak, ez a magyar kormány vagy a parlamenti pártok dolga. "Az értekezlet végén olyan nemzetstratégiai programot kívánunk elfogadni, amely érinti majd ugyan a határon túliak magyar állampolgárságának kérdését is, ám az csak egy része lesz a szövegnek, amelyet a hónap végére összehívandó Magyar Állandó Értekezleten szeretnénk a magyarországi politikusokkal is megvitatni" - mondta Kasza.

Csalóka lenne azonban a kép, ha a szabadkai értekezleten részt vevőkre egyszerűen mint sértett kisebbségi vezetőkre tekintenének a magyarországi politikai erők. A legnagyobb határon túli magyar közösségek vezetői - az erdélyiek, a felvidékiek és a vajdaságiak - ugyanis a szomszéd országokban valamennyien komoly politikai és több helyütt kormányzati szerepet betöltő politikusok. Kasza évekig miniszterelnök-helyettes volt a szerb kormányban, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) részéről Csáky Pál már 1998 óta miniszterelnök-helyettes, míg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetője, Markó Béla éppen ezekben a napokban kapta meg az újonnan alakuló román kormányban ezt a posztot. Ők kormányzati szerepvállalásukkal egy újfajta stratégiát kínálnak a kisebbségi sorban élő magyarságnak: a többségi nemzet demokratikus pártjaival összefogva saját erőből olyan helyzetbe kerülni, amely lehetővé teszi a határon túliak számára, hogy magyarként tudjanak megmaradni szülőföldjükön. Markó a népszavazásból például azt a következtetést vonta le, hogy "az RMDSZ-nek az elkövetkezőkben még inkább vigyáznia kell saját közösségére, hiszen bebizonyosodott, hogy nehéz helyzetben magunknak kell vigyáznunk magunkra".

A szomszédos országokban élő "többségi nemzetek" pártjaival való összefogás azonban rögös út, legalábbis az eddigi közös kormányzások ezt bizonyították. Amikor Kasza a szerb kormány tagja volt, sikerült például keresztülverekedni egy kisebbségi törvényt a parlamenten, amelynek nyomán a régióban először mutatkozott esély valamifajta autonómia létrejöttére. Megalakult a Vajdaságban a Magyar Nemzeti Tanács - egyelőre kevés jogkörrel és még kevesebb pénzzel -, amely fokozatosan kezébe veszi a kisebbségi magyar intézményrendszert.

Szlovákiában 1998 óta a kormány tagja az MKP, amely abban az évben jött létre három magyar párt összeolvadásaként. A legutóbbi választások után a miniszterelnök-helyettesi poszt mellett az MKP kezébe került a régiófejlesztési tárca, s ők vezetik a döntően falusi szlovákiai magyarság számára kulcsfontosságú mezőgazdasági, valamint a környezetvédelmi minisztériumot is, és sikerült létrehozni a révkomáromi magyar egyetemet. Számos kérdésben azonban a szlovák pártok összefogtak az MKP feje felett, mint például az ország területének olyan közigazgatási felosztása, amely kifejezetten arra irányult, hogy ne jöhessen létre magyar irányítású megye. Ennek ellenére a nyitrai megyében mégis sikerült magyar többségre szert tenni, s az ottani viták mára annyira elmérgesedtek, hogy akár szakítópróbává válhatnak Dzurinda miniszterelnök és az MKP között.

A múlt év végi romániai választások eredményeként ismét kormányra került RMDSZ 1996-ban jutott először kormányzati szerephez, miniszteri tárcákat is kapott, ám e helyzetéből nem tudott annyit profitálni, mint szeretett volna. A román kormányzati erők ott akadályozták a magyaroknak tett ígéretek teljesítését, ahol tudták. A 2000-ben alakult Nastase-kormányba már nem is léptek be a magyarok, viszont kívülről, szavazataikkal támogatták, s évente megújuló szerződésekben rögzítették, mit kapnak szavazataikért cserébe. Ezt a román kormány általában teljesítette is, viszonzásul az RMDSZ számos olyan törvényt is megszavazott, amellyel nem értett egyet. Markó és az RMDSZ vezetése ezt az összefogást annyira működőképesnek találta, hogy a román elnökválasztáson Nastase támogatására szólította fel a magyarokat, majd utána a kormányalakítási tárgyalásokat is megkezdték a román szociáldemokratákkal. Markóék felhívása azonban nem talált meghallgatásra, az első fordulóban részt vett magyar szavazók egyharmada a másodikban nem ment el szavazni, a részt vettek egyharmada pedig Basescura voksolt, s így a magyar szavazók is hozzájárultak Nastase vereségéhez.

Az RMDSZ azonban nem ezért hátrált ki Nastase mögül, hanem azért, mert szinte visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a másik oldaltól. Markó miniszterelnök-helyettesi pozíciója mellett másik három, az erdélyi magyarság szempontjából kulcsfontosságú tárca - a távközlési-informatikai, a területfejlesztési, a kereskedelmi - jutott nekik. Emellett számos más pozícióra is igényt tarthat a szervezet, például államtitkári, prefektusi helyekre, illetve egyes állami vagy megyei intézmények vezető tisztségeire, ezekről azonban csak a jövő héten várható döntés. A kormányprogramba belefoglalták, hogy olyan kisebbségi törvényt alkotnak, amely kijelöli a kulturális autonómia jogi kereteit, önálló magyar állami egyetemet alapítanak (illetve nem elképzelhetetlen a magyar állam pénzén létrehozott Sapientia Egyetem "államosítása"). Emellett már tavasszal erőteljes decentralizációt hajtanak végre, s ez megerősítheti az eddig az államnak kiszolgáltatott önkormányzatokat. A Markóék számára talán legfontosabb változás mégis az lehet, hogy újraalkotják a régiókat, és így esély nyílik egy önálló székelyföldi gazdasági-fejlesztési régió létrehozására.

A magyar külpolitika számára ugyanakkor kifejezetten jól jön, ha a szomszédos országokbeli magyar pártok kormányzati szerepvállalásukkal bizonyos terheket levesznek a válláról. Így kevésbé kell exponálni magukat a magyarországi politikai szereplőknek például abban, hogy a kisebbségi jogokat számon kérjék egyes kormányokon, hiszen ezek érvényesítését ráhagyhatják a kormányokban részt vevő ottani magyar politikusokra.

RIBA ISTVÁN