Az ültetvénytelepítésre felvett állami pénzek rendkívüli bevallására felszólító országgyűlési határozatról nyújtott be tervezetet Herényi Károly és Karsai Péter (mindkettő MDF) múlt csütörtökön. Történt ez egy nappal azután, hogy Németh Imre agrárminiszter hivatalosan is megerősítette: Lévai Anikónak, Orbán Viktor feleségének a cége 2001-ben "41 millió 475 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatást nyert el szőlőtelepítésre". Újabb egy nap múlva a fórumosok már azt indítványozták, szigorítsák a képviselők jogállásáról szóló törvényt is: a törvényhozók legyenek kötelesek minden állami támogatást bevallani, akkor is, ha azt közeli hozzátartozójuk vagy egy családi cég vette fel.

Az időpontok ilyen közelsége aligha véletlen. A Lévai-féle Szárhegydűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. támogatását - ami Lévai múlt heti nyilatkozatai szerint az ő földjeit nem érintette - a sajtó már augusztus közepén pedzegette, Herényiék pedig a Wekler-ügy (HVG, 2004. augusztus 21.) idején felszólították a többi pártot, adjanak számot arról, képviselőik közül kik vettek fel közpénzt ültetvénytelepítésre. Mindez akkor különösebb visszhang nélkül maradt. Török Zsolt (MSZP) aztán múlt hétfőn a parlamentben kérdést intézett az agrárminiszterhez, s ebben gyakorlatilag kizárólag az "Orbán Viktor családi érdekeltségébe tartozó cég" állami megsegítését firtatta. Németh akkor még kitért az egyértelmű válasz elől, majd szerdán írásban felelt frakciótársának, s megerősítette a kft-nek az Orbán-kabinet idején megítélt több mint 41 milliós dotáció hírét (amit Németh most hétfői parlamenti szavai szerint 14 milliós talajjavítási támogatás is kiegészített).

Ezzel az ügy fordulatot vett. Nemcsak azért, mert a Fidesz-MPSZ tájáról ettől kezdve már azt hangsúlyozták, hogy Wekler Ferenc (SZDSZ) "bűne" nem az volt, hogy földjeire állami támogatást utaltak ki, hanem az, hogy képviselőként javasolta, a Tolna megyei Mórágyot - ahol földjei vannak - sorolják át a szekszárdi borvidékbe (bár azt sem mulasztották el megemlíteni, esetében nagyobb összegről van szó, mint az egyébként például Kékessy Dezső volt párizsi magyar nagykövettel közös Lévai-cégnél). A különállását hangsúlyozó, a két nagy pártot gyakran ostorozó MDF-nek jól jöttek a múlt heti fejlemények, mivel alkalmat adtak a hangsúlyozottan pártatlan képviselői indítványokra, a közélet tisztaságát szolgáló politikai kezdeményezés visszaszerzésére. Ezzel talán sikerül az ügyet kivonni a napi pártcsatározásokból, s az esedékes botrány alkalmat ad - mint annak idején Torgyán József villaügye az évenkénti vagyonnyilatkozat bevezetésére - a bevallási szabályok módosítására.

Ami a jelek szerint most is csak foltozgatást jelent majd. Az ültetvénytelepítési pénzek soron kívüli és 1990-ig visszamenőleges "beismertetésén" túl ugyanis pusztán annyi történne, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvény kiegészülne egy táblázattal, amelyben az állami támogatásokat kellene feltüntetni. Az MDF-esek által indítványozott lépések - a törvénymódosításhoz kétharmados többség szükséges - tűzoltásnak talán megfelelnek, de nem tesznek mást, mint bezárnak egy nyitva maradt kiskaput. Az 1997-ben évekig tartó vita után megszületett összeférhetetlenségi és vagyonbevallási szabályokról a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy hiányosak, pontatlanok (HVG, 2000. november 25.), például éppen azért, mert akár egyetlen cég közbeiktatásával kiüresíthető a nyilatkozat.

Mindmáig megválaszolatlan az is, miért nem vezetnek naprakész nyilvántartásokat a képviselők gazdasági érdekeltségeiről, vagyoni helyzetéről. A mai előírások szerint például a két bevallás közti időszakban történtek - mondjuk egy cég alapítása, majd eladása - teljesen elfelejthetők, s egy, a köztes időszakban feltűnően gyarapodó törvényhozó, mint például házvásárlása kapcsán Juhász Ferenc (MSZP), joggal válaszolhatja az ügyeit firtató kérdésekre: a következő alkalommal majd mindent bevall-tisztáz. Továbbra is igen lazák az ajándékozási szabályok: a Ház tagjai e minőségükben egy-egy alkalommal jelenleg egy majdnem 400 ezer forint értékű juttatást-holmit is elfogadhatnak, a tiltott zóna ugyanis a havi képviselői alapdíj kétszeresénél kezdődik.

A parlament aligha szavazza le a Herényi-Karsai-indítványokat. Arra azonban biztosan nem kerül sor, hogy ennek kapcsán átfogó, de időigényes törvénymódosításba fogjanak a frakciók, inkább előbb-utóbb - ha módosított formában is, de - igent mondanak az MDF-es ötletekre. Minden politikai erő abban érdekelt ugyanis, hogy demonstrálja, a nyilvánosság híve, képviselőcsoportjának nincs takargatnivalója. A többi kiskapu meg nyitva marad a következő botrányig.

JUHÁSZ GÁBOR