Az általános adaptációs szindróma (közkeletű nevén: a stressz) az élet szükséges velejárója, a szervezet bármilyen (vagyis nem csak a pszichés) megterhelésre adott válasza - vetette fel 1936-ban a Nature című amerikai szaklapban a stresszelméletet megalkotó magyar származású, endokrinológusként Kanadában alkotó Selye János. A száz éve született hormonkutató három fázisra tagolta a kihívásra adott válaszokat. Ezek közül az elsőt alarmreakciónak nevezte. Ennek során a fenyegetett élőlény eldönti, hogy harcoljon vagy megfutamodjon, miközben a szervezet blokkolja az éppen nem létfontosságú funkciókat (például az emésztőrendszert), és aktívabb működésre serkenti a válaszreakcióhoz szükségesebbeket, mint a vérkeringést - vezet be az elméletbe Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézetének professzora. Bár az alarmreakciónak elsősorban - a modern társadalmakban egyre ritkább - fizikai fenyegetettség esetén van jelentősége, a szervezet ugyanígy reagál például egy váratlan közlekedési helyzet megoldása során is.

Ha a stresszhelyzet nem oldódik meg, következik a második fázis, az úgynevezett ellenállás szakasza, amikor a szervezet egy rendszeres krízishelyzetben - például a sportoló a versenyen, illetve a bróker a tőzsdén - már rutinosan kezeli az ismert nehézségeket. A selyei stresszelmélet szerint e két szakasz nélkülözhetetlen velejárója mind a fizikai, mind a pszichés fejlődésnek, míg a harmadik szakasz, a kimerülés már kórosnak tekinthető. Abban ugyanis a tartósan fennálló stressz hatására súlyos pszichés zavarok (depresszió), netán halálos betegségek is kialakulhatnak. Selye ezt úgy bizonyította, hogy huzamos ideig jeges vízben úsztatott patkányokat, amelyek végül - immun- és keringési rendszerük összeomlása után - mind elpusztultak.

A mintegy tíz alkalommal Nobel-díjra jelölt - ám azt soha el nem nyerő - magyar hormonkutató mindig is fontosnak tartotta, hogy a szervezet egészét, vagyis a szervek és a sejtek szintjét is vizsgálják a stressz kapcsán. E téren áttörést - ad tudománytörténeti áttekintést Kopp Mária - csak a 20. század végének robbanásszerű molekuláris biológiai, biokémiai, illetve bioinformatikai fejlődése hozott.