Eddig számtalan felvételből nekünk kellett aprólékos munkával kisakkoznunk, mi is a pontos térbeli helyzete például egy daganatnak, ezzel viszont már az első vizsgálatok során elképesztően pontos, valósághű képet kaphatunk, és nem csupán a feltáráskor szembesülünk a tényekkel" - osztotta meg benyomásait a HVG-vel a legújabb magyar találmányról egy sebészorvos. Az "orvosdiagnosztikai képalkotás eredményeinek háromdimenziós nyomtatása címen bejegyzett - az április végén Genfben megrendezett 35. Találmányi Szalon zsűrije által a tucatnyi aranyérem egyikével elismert - újítás a nyomdatechnikában bő tíz éve használatos és már ismert orvosi módszerek házasítása.

"Szoftveres úton az ultrahang, a komputertomográf, a mágneses rezonancián alapuló MRI, de még a röntgen »képeiből« is lehet térhatású monitorábrákat készíteni" - mondja az új módszert kidolgozó Pimper István, a veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház orvosi műszerekre specializálódott informatikus mérnöke. A térbeli látványt a diagnosztikai készülék saját számítógépe a felvételek szeleteiből, fázisaiból az úgynevezett rendereléssel állítja elő - magyarán a hatás kedvéért nem pontosan ismert, csak valószínűsített dolgokkal is kiegészíti a valóságot. A monitoron megjelenített látvány igazi mélységérzetet nem ad, a háromdimenziós objektumok forgatásával lehet csak érzékeltetni az egyes szervek, képződmények térbeli helyzetét. A klinikai praxisban mindeddig a kétdimenziós képre (vagy képsorozatra), valamint a hagyományos - tapintással, szondázással, netán sebészeti feltárással operáló - diagnosztikára alapozták a gyógyítást. Pimper és a vele két évtizede Veszprémben együtt dolgozó Szántó Tamás radiológus ezért is kezdett pár éve kísérletezni valami mással.

Ehhez az is kellett, hogy a mérnök a rendszerváltást követően - egészségügyi dolgozóként kapott fizetését kiegészítendő - nyomdaipari vállalkozóként teremtse elő a tisztesebb megélhetésre valót. Kis cége specialitása három éve - a névjegykártyák és esküvői meghívók mellett - a térhatású, valamint a különböző szögből nézve más képet mutató, úgynevezett lentikuláris termékek gyártása lett, amelyek egyszerűbb változatait a szuvenírboltokból már régóta ismerhetjük. A módszer alapját az a speciális, a világon csak két cég által gyártott, mikroszkopikus lencsecsíkokból álló papírvékony lemez adja, amelyre több különböző képet is lehet nyomtatni; ugyanez az alapanyag teszi lehetővé a sztereoképekre és a hologramokra hajazó térhatású látványt is - külön speciális szemüveg nélkül.

"Az első lentikuláris képet két éve egy CT felvételeiből nyomtattuk. Az eredmény mutatós volt, de az egész még nem volt több látványos szemléltetőeszköznél. A visszajelzések azonban arra késztettek, hogy kifejlesszem az orvosi diagnosztikában általánosan alkalmazható, a találmány lelkét jelentő számítógépes programot, amely az orvosi képalkotó műszerek adatai alapján állítja össze a nyomtatható minőségű képi információt" - visz közelebb újítása megértéséhez Pimper. Az átkódolás - levédett - részletei a laikusoknak nem sokat mondanának, az már inkább, hogy a jelenleg is használatos CT-k, ultrahangok, MRI-k, a szemészeti optikai berendezések, de még a korszerűbb röntgenek is digitális jelek formájában tárolják a kétdimenziós felvételeket. A Pimper-féle találmány ezek közül választja ki a számára hasznosakat, majd lefordítja nyomdaipari képszabvánnyá.

"A darabonként több ezer forintba kerülő lentikuláris printek néhány speciális terület (például a szemészet) kivételével az eddigi módszerekhez képest diagnosztikai többletet nem adnak, de jelentős segítséget nyújthatnak abban, hogy az orvosok valósághű képet kapjanak a kóros elváltozásokról" - magyarázza a feltaláló. Az új eljárással ugyanakkor az emberi test eddig térben egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben észlelhető részletei is feltárulhatnak. A szemészek például műtétekből, boncolásokból - és az ezek tapasztalatai alapján készített modellekből - ismerhették a szemfenék "domborzati térképét", míg most milliméterre pontosan meghatározhatják egy-egy elváltozás helyét és méretét.

VAJNA TAMÁS