Úr olvas - aztán ír
Jókai Mór hatalmas életművének eddig ismeretlen összefüggéseire világít rá az író hagyatékát feldolgozó, a múlt héten sajtó elé tárt lajstrom.
Mint ahogy az akrobatának mindennap kell gyakorolni az izmait: úgy kell nekem folyton fejleszteni az ismereteimet könyvekből és lapokból - vallott időskorában sem csillapodó tudásszomjáról a halála előtt kilenc évvel, 1895-ben megjelent Önéletírásában Jókai Mór. A munkájához háttérül és alapul szolgáló gyűjtemény viszont mindmostanáig lényegében feltáratlan volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum az Egy ember, akit még eddig nem ismertünk címmel kiadott háromkötetes katalógusa e hiányt igyekszik pótolni a hagyaték könyvtári részének feldolgozásával.
A kőszívű ember fiaiból kölcsönzött katalóguscím talán provokatív, de korántsem túlzó - hívja fel a figyelmet a kiadvány előszavában E. Csorba Csilla, a múzeum igazgatója. A szakemberek szerint ugyanis a gyűjtemény még mai torzójában is a magyar irodalomtörténet egyik legteljesebben egyben maradt írói tárgy- és dokumentumegyüttese. A jeles hagyaték sorsa egyébként akár egy Jókai-regény témája is lehetne: miként merült feledésbe és hanyagolta el az utókor a 19. század végén még több mint két és fél ezer darabos gyűjteményt. Az író halála után hagyatékának az egykori Bajza utcai lakásában, 1909-ben megnyíló Petőfi-ház emeletén szorítottak kétszobányi helyet. A könyvek állaga a szakszerűtlen tárolás következtében már ekkortól folyamatosan romlott. Ezt Komáromi János, a Petőfi-ház titkár-őre, egy több mint ötventételes hiánylista kíséretében jelentette is a Petőfi Társaság igazgatójának, lemondásakor, 1929-ben pedig egy önálló múzeum kialakítását sürgette.
Időközben számos kötet a többszöri múzeumi kikölcsönzések és kiállítások következtében megsérült vagy elveszett. A fokozatosan másfél ezresre apadó dokumentumegyüttesből az évtizedek során szakemberek szerint egyes példányok valószínűleg más könyvtárak állományába kerültek, a hiányzó darabok egy része tehát - reményeik szerint - ma is meglehet, csak lappang. Legutóbb például Trenck Frigyes báró német nyelvű memoárja - mely nem mellékesen A két Trenck című regény egyik forrásául is szolgált - éppen az Országos Széchényi Könyvtár fölöspéldány-raktárából került elő.
A hagyaték később az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeumba került, de a könyvek, kéziratok és személyes tárgyak ott is feldolgozatlanul, dobozokban álltak egészen 1960-ig, a Jókai kritikai kiadás megindulásáig. A gyűjtemény mostani feldolgozásának jelentőségét éppen az adja, hogy segítségével az eddiginél részletesebb rálátás nyílik Jókai Mór írói és publicisztikai munkásságának kimutatható forrásaira és összefüggéseire.
Az már a laikusok számára is szembetűnő, derül ki a kötet egyik szerkesztője, Kómár Éva tanulmányából, hogy az írói könyvtárnak csupán töredéke - 128 kötet - a kifejezetten szépirodalmi jellegű munka. Jókai rendszeresen kapott dedikált tiszteletpéldányokat pályakezdő íróktól, de ezeket nem őrizte meg, sőt a klasszikus művek mellett csak néhány kortársét - például Eötvös József, Eötvös Károly és Mikszáth Kálmán munkáit - tartotta meg polcain. Mikszáthtól mindjárt 13 kötetet is, igaz, az 1880-as évektől kezdve közös kiadójuk volt, a Révai Testvérek. Jókai azonban nemcsak hogy nem gyűjtötte, de nem is nagyon olvasta kortársait. "A korabeli fel-feltünedező írókat megismerte egy-egy kisebb novellából, de nagyobb terjedelmű munkáikat nem olvasta" - jegyezte meg 1920-ban megjelent visszaemlékezéseiben az egyik Révai testvér, a nevét ipszilonnal író Révay Mór János. A Jókai életét bizalmasként kísérő kiadó mindjárt magyarázattal is szolgált: "Honnan is vett volna időt ahhoz, hogy olvasson? Aki annyira benne élt a maga külön világában akkor, mikor alkotott, az nem mélyedhetett volna el más író világába, csak az esetre, ha teljesen átengedi magát annak az impressziónak. Ez csak úgy lett volna lehetséges, ha ő maga szünetelt volna. Ő pedig nem szünetelt soha."
Révay örökítette meg azt az anekdotaszerű esetet is, amikor egy ízben az író kirostálta könyvtára értéktelen darabjait, nem győzvén hellyel a rengeteg kiadói tiszteletpéldányt, akadémiai értekezést és almanachot. A limlom elszállításához Révay segítségét kérte, aki átnézve az "antikvárius kezére" ítélt könyveket, egy első kiadású, dedikált Petőfi-kötetre bukkant. Ezt utóbb tévedéssel, esetleg az író pillanatnyi pénzzavarával magyarázta.
A visszaemlékezések szerint egyébként Jókai Mór kedvenc olvasmánya, a néprajzi és memoárkötetek mellett, egy képes folyóirat, a Le Tour du Monde volt. "Megvolt neki a teljes - említette lánya, Jókai Róza is a kor National Geographicjának is beillő, 1860-ban indult francia képes folyóiratot -, nagy hasznát is vette írás közben. Sok földrajzi, helyrajzi, néprajzi adatot szerzett magának belőle."
Jókai az íráshoz korának általános műveltségét összefoglaló francia Larousse enciklopédiát használta, de utóbb más lexikonsorozatok, a Pallas és a német Meyers kötetei is a polcára kerültek. Könyvtára döntő hányadát azonban az egyes műveihez közvetlenül is kapcsolható tudományos munkák, útirajzok, történeti és életrajzi monográfiák tették ki. Hugó, az Egy hírhedett kalandor a XVII. századból című 1879-es regény constáblere, azaz tüzére azért ismerheti olyan behatóan az általa elárult Koblenzet - szolgál egy rögtönzött példával a HVG-nek Szörényi László irodalomtörténész -, mert az író könyvtárában megvolt egy német történész, Christian von Stramberg 19. század közepi monográfiája Koblenz városáról.
Jókai Mór egy átlagos lexikon terjedelmét messze meghaladó, körülbelül 40 millió karakternyi szépírói életművén felül kiterjedt publicisztikai munkásságot is folytatott. A hírlapíróhoz szerény becslések szerint is legalább kétszáz sajtóhír jutott el naponta. Sokat profitált is ezekből: a hetvenes éveit taposó Jókai Az öreg ember nem vén ember írásakor - tárta fel a kritikai kiadás - a Vasárnapi Újság című hetilapban akkortájt megjelenő technikai újdonságokat, mint a röntgengép, a telefon vagy a filmfelvevő, azonnal be is illesztette készülő regényébe.
De A jövő század regényének terve is olyan léptékű írói koncepciót sejtet, ami messze túlmutatott könyvtára lehetőségein. "Egy egész históriát kell készítenem - számol be az anyaggyűjtés nehézségeiről egy levelében, 1872-ben -, ami még meg nem történt, minden diplomatiai, strategiai, ethnographiai, meteorologiai, financziális, gépészeti, találmányi, physicai, technologiai, aerostaticai, socialisticus, nihilisticus, spiritisticus, criminalis, művészeti, irodalmi, gazdászati, paedagogiai sat. fejleményeivel." A regény A himalájai csillagda című fejezetében közvetlenül is tetten érhető az anyaggyűjtés naprakészsége - hívta fel a figyelmet Bartha Lajos csillagász a Meteor című szaklap hasábjain 2000-ben. Jókai csillagászati adatait általában egy 19. század közepén kiadott szakkönyvből, Alexander von Humboldt ötkötetes Kosmosából merítette, ám készülő regényében azonnal 110-re módosította az ismert kisbolygók számát, amikor erről megjelent egy hír A Természet című folyóirat 1870. május 15-ei számában.
De ma már az is tudható, hogy egy-egy, a fantáziáját megmozgató tudományos hírből született ötletét a regényesítés előtt általában rövidebb írásokban, újságcikkekben fogalmazta meg. Mielőtt például A jövő század regényében - Jules Verne hasonló ötletét tíz évvel megelőzve - eljutott oda, hogy megteremtse a fantázia szülte villanyrepülőgépét, az aerodromont, 1850-től több cikkben is foglalkozott a repülés témájával, amihez forrásként természetesen kora legfrissebb aviatikai közleményeit tanulmányozta.
SERF ANDRÁS