Történelmi zászlóknak tisztelegj! 1985. április 4-én, a Magyarország felszabadításának 40. évfordulója alkalmából rendezett grandiózus díszszemlén hangzott fel először ez a díszzászlóaljnak adott vezényszó. Az önmaga legitimációját ekkor már bizonygatni kényszerülő késő Kádár-korszak korifeusai azzal is emelni kívánták a jeles esemény fényét, hogy elkészíttették a magyar história fényes eseményeire és alakjaira utaló történelmi zászlósort. Az akkor 17 darabból álló kollekcióban helyet kapott - a honfoglaláskori fejedelmi, az Anjou királyok és Hunyadi Mátyás, Dózsa György, Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, az 1848-1849-es honvédség, a tanácsköztársaság és a kommunista Nógrádi Sándor vezette partizánegység lobogójának társaságában - a manapság viták kereszttüzébe került vörös-fehér csíkos, úgynevezett árpádsávos zászló. Ezt a szakzsargon - mint arra Cs. Kottra Györgyi, a Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusa nyomatékkal felhívta a HVG figyelmét - az Árpád-házi királyok családi lobogójaként emlegeti.

A zászló- és címertannal hivatalból foglalkozók körében egyöntetű az a vélemény, hogy az árpádsávos lobogó a történelmi magyar zászló egyik alaptípusa. Pandula Attila, az ELTE történelem segédtudományi tanszékének oktatója azt állítja, hogy az először 1202-ben, Imre király aranybulláján fennmaradt vörös-ezüst (a lobogókon: vörös-fehér) csíkozás lett a 13. századi "zászlókultuszos Magyarországon" a leggyakrabban használt elem. A következő századokban a vegyes házbeli királyi családok is átvették címereikre, illetve zászlóikra az Árpád-házra utaló vörös-fehér sávokat, melyeket az itáliai Antonio Bonfini 1490 körül írott krónikájában egyenesen a "legyőzhetetlen" magyarok színeiként aposztrofált. II. Rákóczi Ferenc még készíttetett magának ugyan effajta lobogót is, de e zászlótípus - a trikolór lassú térhódításával párhuzamosan - kiment a divatból, olyannyira, hogy az 1848 áprilisában hozott törvények már a piros-fehér-zöldet mint az "ősi jogaiba visszaállíttatott" nemzeti színeket említették, habár az idők folyamán számos értelmezést kapott vörös-fehér sávok a mindenkori állami címerbe azért beemeltettek. Az árpádsáv (újra)felfedezése és használata a nyilasmozgalomhoz kötődik. A kutatások azonban mindmáig nem tárták fel szimbólumválasztásuk históriáját, ennek is tudható be, hogy az utóbbi hónapokban még a szakértők is hirtelen tákolt, egymással ellentétes verziókkal álltak elő, anélkül hogy legalább a főbb nyilaskeresztes forrásokat átlapozták volna.

Ami tény: miközben az ominózus zászló megjelenési formája, szimbolikája körül dúl az értelmezési vita, az árpádsávos lobogó az 1985-ben megteremtett hagyomány alapján más történelmi zászlókkal együtt évről évre elmaradhatatlan kelléke az állami ceremóniáknak, nemzeti ünnepeknek, tisztavatásoknak, kiemelkedő parlamenti eseményeknek, például az államelnöki esküknek vagy a négyévenkénti nyitóüléseknek. A Hadtörténeti Múzeumban őrzött s onnan kikölcsönözhető zászlóparki választék az évek folyamán 23-ra nőtt. Mivel a történelmi lobogók felvonultatásának rendjét nem szabályozza törvény, a rendszerváltás utáni években az 1919-re, illetve az 1944-es partizánharcra emlékeztető vásznakat feltehetően a józan belátás pihenteti politikai parkolópályán.