Itt áll előttünk a hungarista lobogó. Nem idegen eszmét jelképez, hiszen ezt a zászlót viselték és vitték dicsőséges harcokra Árpádházi királyaink. A piros-fehér csíkos zászló a múlt hősi erényeinek megbecsülését jelenti, a benne foglalt nyilaskereszt pedig Szent László királyunk nyilas keresztje azt jelképezi, hogy a világ minden tájáról jövő ellenséges támadás ellen megvédjük Hazánkat. Harcra és kitartásra buzdítson bennünket ez az ősi lobogó, mert ma ismét veszély fenyegeti Hazánkat! - jelentette ki 1943. december 5-én Vajna Gábor, a Nyilaskeresztes Párt akkori második embere (az 1944. októberi puccs utáni belügyminiszter), aki azokban a hetekben főnökét, Szálasi Ferencet kísérte városról városra. A nagyszabású kiskőrösi zászlóavatási ceremóniáról az Összetartás című nyilas pártlapban Csonka Emil számolt be, tőle tudható, hogy az "Alföld tengersík vidékén" mindenütt "kitörő lelkesedéssel" fogadták az "apostoli nemzetszervezőt", a hónapok óta az országot járó "fáradhatatlan Pártvezető Testvért". Szálasi a jelzett napon azért rendelte Dél-Pest megye hungarista szervezeteinek pártszolgálatosait Petőfi szülővárosába, hogy ünnepélyes keretek között átadja nekik azokat a "harci lobogókat", amelyek aztán háromnegyed évvel később az október 15-ei nyilas puccs jelképévé lettek.

Meglehetősen sok próbálkozás után fedezték fel maguknak a nyilasok az 1944-es zászlaikat uraló árpádsávokat (ahogy más megkülönböztető jelvényeiket is). A jelképkereső út kezdetén, az 1930-as évek elején az első magyar nemzetiszocialista mozgalmak, a Böszörmény Zoltán, illetve Meskó Zoltán nevéhez köthető pártok még egyszerűen átvették a példakép német testvérpárt azonosító jelét. A költőként induló, önmagát hivatásos népvezérnek aposztrofáló - Hitlerrel személyes kapcsolatot is találó - Böszörmény pártjelvénye a vörös alapon, fehér körben zöld horogkereszt lett. A nyugalmazott katonatiszt, képviselőházi tag Meskó pedig a Nagy-Magyarország térkép ráapplikálásával fazonírozta magyarosra a szvasztikát, a hindu és kínai kultúrában gyökerező egyenlő szárú, ám szárainál megtört horogkeresztet. 1933 őszén azonban a németbarátságot favorizáló Gömbös-kormány belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc rendeletileg betiltotta az ominózus jelkép magyarországi használatát, mondván, egy baráti ország felségjelét egyetlen párt sem használhatja. A kényszerhelyzetben Böszörmény kaszáskeresztet fabrikált, Meskó pedig ekkor "találta fel" - a zöld ing mellett - a nyilaskeresztet. Más, nem mellékes kérdés, hogy ezért kellett módosítani a későbbi hivatalos, "Ébredj, magyar" kezdetű nyilas induló szövegét is. Meskó lapjában, a Nemzet Szavában 1933 júliusában az eredeti refrén még úgy hangzott: "Győzelemre visz: a horogkereszt!", ami a változtatás után - rímben kissé megbicsaklón - "Győzelemre visz majd a nyilaskereszt, Szálasi Ferenc!"-re változott.

A nyilaskeresztes jelkép "1933 óta olyan átütő erőt nyert, hogy nem is lehet nyilas jelvény nélkül Magyarországon szélsőjobboldali pártot sikerrel megindítani" - panaszkodott 1940-es, Tisztázni a jelvények és világnézetek kérdését! című brosúrájában egy ős-nemzetiszocialista, bizonyos Machay Károly, a Nemzeti Rendi Államfront elnevezésű, csupán néhány tucat tagot felvonultató pártkezdemény alapítója. Ő az ősi pogány és a keresztény elemek "túlságos összekeverése" miatt tartotta elhibázottnak a "szent mozgalom" számára "a mithoszi gyökér nélküli" szimbólum választását. Vitathatatlan, hogy az 1930-as években gyakorta egymással küzdő, máskor fuzionáló nemzetiszocialista csoportosulások - két-három nagyobb és nyolc-tíz kisebb párt - még jelképük értelmezésében sem értettek egyet. Voltak, akik a hun, esetleg a turáni legendáriumból, mások a hódító kereszténység vagy éppenséggel a megalkuvó, a Nyugatnak hajbókoló Szent István ellen küzdő pogány magyarságból, megint mások viszont Árpád-házi Szent László hadijelképéből eredeztették közös szimbólumukat. Egy, a mozgalom jelképéről írt 1942-es fejtágító füzetecskében aztán, mintegy a viták lezárásaként az olvasható, hogy nincs szükség semmiféle ideologizálásra, hiszen a nyilaskereszt "az ismeretlenség homályából ragyogott fel, mint a magyar éjszakának a magyar nép lelkéből eredő felkelő napja".

A "felkelő nap" aztán - ugyancsak német mintára - a vörös alapszínű zászló közepén lévő fehér körbe az 1930-as évek második felében került be. Amint az a HVG által áttanulmányozott szélsőjobboldali irodalomból egyértelműsíthető, ilyen zászlócskákkal díszítették fel az Ausztria hitleri bekebelezése, az anschluss után felbátorodó s az "1938 a miénk!" jelszavát harsogó nyilas vezér, Szálasi túrakocsijait. Ugyancsak a nyilas orgánumokból derül ki az is, hogy az említett lobogónak volt egy magyarosabb előzménye is, csakhogy a nyilaskeresztet a nemzeti trikolórra varrott zászlókompilációkat az államrendőrség rendre elkobozta. A német mintájú variánssal viszont az volt a baj, hogy nem tükrözte elég hűen Szálasi azon - az Út és Cél című, 1939-es, világnézeti alapvetésében is rögzített - felfogását, miszerint a "magyar nemzeti szocializmus nem hitlerizmus, nem fasizmus, hanem talajgyökeres hungarizmus".

A kényszerítő körülmények - Szálasi letartóztatása, majd 1938 augusztusában államellenes felforgató tevékenységért három esztendei börtönre ítélése - miatt az újabb, ideológiailag megfelelő szimbólum kiötlése már Hubay Kálmánra hárult. Az ambiciózus újságíró - aki Gömbös Gyula jóvoltából 1932-ben, 30 évesen lett a Függetlenség című, kormányfüggő napilap főszerkesztője - 1937-ben szegődött a "vezető testvér" hívévé. A szélsőjobboldali pártok az évi nagy, hatpárti egyesülésekor került a hungarista mozgalom vezérkarába, előbb a második, majd az első helyre. Rabságba vonulását megelőzően ugyanis Szálasi - a fajvédelem úttörőjeként tisztelt Gömbös sírjánál, ünnepélyes keretek között - az ő kezébe adta át a hungarizmus "harcos" (bár mint láthattuk, ideológiailag kompromisszumokkal terhelt) lobogóját. A kormányzati tényezőkkel is jó kapcsolatban álló Hubaynak oroszlánrésze volt abban, hogy a különféle nyilas pártalakulatok és lapjaik végleges vagy időszakos betiltása ellenére 1939 március idusán zászlót bonthatott a Nyilaskeresztes Párt.

Ez - paradox módon - a náci mintájú lobogót tette a párt hivatalos szimbólumává, holott akkor már hónapok óta készen volt az árpádsávos változat is. Az ez utóbbihoz vezető út Hubay pártszervezői tevékenységén és eszmei útkeresésén keresztül az akkor általa főszerkesztett Magyarság című napilap hasábjain követhető nyomon. Ennek alapján állítható, hogy az ideiglenes pártvezér 1938 végén a "rabságban senyvedő" hős kultuszának megteremtésén túl - például a Szálasi fegyintézeti törzsszámára utaló 9323 feliratú jelvényeket gyártva - elfogadta a párt akkori éceszgéber történészének, Málnási Ödönnek a javaslatát, és elrendelte, hogy a nyilasok, "gyászukat" kifejezendő, zöld helyett fekete nyakkendőt viseljenek. A talajgyökeres hungarizmus szellemében pedig megterveztette az új - az árpádsávot a nyilaskereszttel egyesítő - zászlót, amely először 1939. január 10-én tűnt fel a Magyarság egész oldalas plakátján. A művet egy bizonyos Moór nevű, a lexikonokban sehol nem szereplő grafikus jegyezte, s ugyanez a rajz, levélzáró bélyegként, színesben is elkészült. Az év első két hónapjában se szeri, se száma azoknak az ábrázolásoknak, karikatúráknak, fényképeknek, melyeken az új jelképet - a zászlót és az árpádsávos karszalagot - propagálják, s a hirdetésekből az is kiderül, hogy több élelmes textiles azonnal ráállt az új termék gyártására.

Váratlan fordulatként viszont 1939 márciusában, az említett új párt megalakulása után az árpádsávos zászló egyik pillanatról a másikra eltűnik a Magyarság hasábjairól, s visszahódítja terrénumát a "sallangmentes" nyilaskereszt. Az okok tisztázása a történészszakmára vár, valószínűsíthető azonban, hogy a "gyüttment" Hubaynak sem az ősrégi párttagok, sem az új egységbe tömörült önjelölt vezérek körében nem volt megfellebbezhetetlen a tekintélye. Erre utal, hogy éppen a Nyilaskeresztes Párt alakulását követő hetekben lángolt fel - mint arról már szó esett - az új-régi szimbólumok körüli, hónapokon át húzódó értelmezési vita, melynek azonban már nem is a Magyarság adott teret, sokkal inkább a Virradat és A Nép című párthetilapok.

A zászlóról azonban ezen világháborús és a jelképek használatát rendeletileg korlátozó időszakban nemigen esik szó. Az 1940 szeptemberében - Horthy Miklós kormányzó kegyelméből - harmadidőben szabaduló Szálasi első beszédében "forró szavakkal" mondott ugyan köszönetet "rendíthetetlen hűségéért" Hubaynak, de a pártügyekben hozott intézkedéseit felülbírálta. A ritka kivételek közé tartozik, hogy a Hubay által rendszeresített árpádsávos karszalagot - mint azt A Népben közölt fotóriportok is tanúsítják - nem száműzi azután sem, hogy 1942 márciusában egykori helyettesítőjét kiakolbólítja a pártból. Sőt, miután néhány újabb sikertelen próbálkozás történik más jelképek - például a tengelyhatalmak győzelmét hirdető V betű vagy a búzakalászos nyilaskereszt - bevezetésére, az árpádsávos lobogók újra funkciót kapnak, mi több, a pártkörzetekben szemlét tartó Szálasi avatja fel őket a fentebb már megidézett kiskőrösi ceremóniához hasonlatos ünnepélyességgel, kezével újra és újra végigsimítva "a szent zászlók selymeit".

A főváros utcáit ugyanezek a lobogók lepik aztán el az 1944. október 15-ei, német jóváhagyással végrehajtott nyilas puccsot követően. Mint az a Magyar Futár című képes hetilapban közölt fényképeken és több más archív fotón is látható: az önmagát nemzetvezetőnek kinevező Szálasi az árpádsáv árnyékában veszi át a hatalmat a Várban, s teszi le néhány nappal később az esküjét a Szent Korona előtt. A hungarista vezér társaságában pedig feltűnik a győzelemre vitt jelkép szellemi atyja, a kormányba a németek által beerőltetett újdonsült oktatási miniszter - hivatalos nevén: a nyilas Kulturiroda vezetője - Hubay Kálmán, aki sajátos elégtételként láthatta, hogy az általa rendszeresített árpádsávos karszalag (igaz, csak a budapesti ostromgyűrű bezárulása előtti utolsó pillanatban) már nem csupán a nyilas mozgalom jelképe lett, hanem annak kifejezője is, hogy viselője első az egyenlők között. Egy 1944. december 7-én kelt központi utasítás ugyanis úgy rendelkezett, hogy "a Hungarista (árpádsávos) karszalagot kizárólag az országos vezetők, kerületvezetők és pártszolgálatosok használhatják".

MURÁNYI GÁBOR