A D-vitamin létezését és az angolkórral való kapcsolatát Sir Edward Mellanby angol orvos ismerte fel 1920-ban. Több típusa van: a D1 (kalciferol), a D2 (ergokalciferol) és a napfényre szintetizálódó D3 (kolekalciferol), amely az emberben a három közül a legaktívabb. A szervezetben a különféle D-vitaminok útja a májba és a vesébe vezet, ahol átalakulnak és egyebek mellett segítik a kalcium vérből való visszaszívódását és a csontképződést. A jelenleg hivatalosan ajánlott adag napi 5 mikrogramm (200 nemzetközi egység, ne), 50 év felett ennek duplája, 70 év felett pedig háromszorosa. Ez az újabb kutatások szerint kevés. Több szakértő egy átlagos felnőtt esetén napi 25-50 mikrogramm (1000-2000 ne) mennyiség bevitelét tartaná szükségesnek. Fontos szempont, hogy a szervezet számára felesleges D-vitamin - más vitaminokkal ellentétben - nem ürül ki a vizelettel, így fennáll a túladagolás veszélye, ami akár mérgezési tünetekkel is járhat. Ez felnőtteknél általában csak az ajánlott napi adag 250-500-szorosa esetében következhet be, gyermekeknél viszont már akár a 10-20-szoros adagtól is.

Az emberi szervezet egyébként a D-vitamin-szükséglet kevesebb mint 10 százalékát fedezi táplálékból, például halból (10 dekagrammja 2,5-15 mikrogammot tartalmaz), tojásból (darabonként 0,6 mikrogramm) vagy húsból (10 deka marhahúsban körülbelül 10 mikrogramm van). A növényi eredetű táplálékok D-vitamin-tartalma nem számottevő. Aki tablettában szeretne hozzájutni, tudnia kell, hogy Magyarországon jelenleg nem kapható recept nélkül nagy dózisú D-vitamin.