Annak kapcsán, hogy a teljes orosz média állami tulajdonba, illetve Kreml-körüli holdingok ellenőrzése alá került, a Lapkiadók VilágSzövetségének (WAN) múlt heti moszkvai kongresszusán a sajtószabadság helyzete volt az egyik legfontosabb téma. "Lehet, hogy amerikai és európai vendégeink nem értik, hogy miről beszélek, de a szovjet időkben felnőtt közönség nem szokott az alternatívákhoz. Az oroszok belefáradtak a pluralizmusba, és nem akarnak vagy-vagy híreket hallani, pontosan akarják tudni, mi történt, és mit kell tennünk" - mondta a WAN moszkvai tanácskozásán Nyikolaj Szvanidze, az állami tulajdonban lévő Rosszija tévécsatorna műsorvezetője.

Az utóbbi évek gyakorlatából arra lehet következtetni, Moszkva nem igazán akarja, hogy az ország 140 millió lakosa szakítson a szovjet hagyományokkal: míg a kilencvenes években, a Szovjetunió felbomlását követő első esztendőkben az elektronikus és írott médiumok többsége az egymással is versengő oligarchák ellenőrzése alatt volt, a mai helyzetet már az állami tulajdon térnyerése, illetve a Kremlhez hű üzleti csoportok médiabefolyásának növekedése jellemzi. A változások eredménye, hogy az ellenzék nem jut szóhoz az állami ellenőrzés alatt lévő televíziócsatornákon, és egyre több az olyan esemény, amelyről csak a gyengülő szavú ellenzéki újságokból értesülhetnek az olvasók.

A Vlagyimir Putyin orosz államfőt támogató tábor elsőként az országos sugárzású tévéállomások fölötti ellenőrzést szerezte meg. Ma már állami kézben, illetve Kremlhez közeli vállalatok tulajdonában van a négy legjelentősebb, politikával is foglalkozó csatorna: a Rosszija és az Első csatorna, illetve az állami többségi tulajdonban lévő gázipari monopóliumhoz, a Gazpromhoz tartozó Gazprom-Media többségi tulajdonába került NTV. A legutóbbi szerzemény az ellenzéki híradóiról ismert Ren-TV volt, amelyet tavaly októberben vásárolt meg a Szeversztal fémipari holding, illetve a Szurgutnyeftyegaz olajipari vállalat. A két cégben az a közös, hogy mindkettő Kreml-párti tulajdonosok kezén van, így senki sem lepődött meg, amikor a csatorna átszervezése során éppen az ellenzéki hírszerkesztőknek nem jutott állás. Az országos, híreket is sugárzó adók mellett állami kézben van 88 regionális tévéadó, valamint az országosan sugárzott Sport, illetve Kultúra nevű állomás is.

A tévécsatornákéhoz hasonló sors jutott a rádióknak is. Az állam ellenőrzi a leghallgatottabb adókat, köztük a Golosz Rosszijit, a Radio Rosszijit, a Majakot, míg az ugyancsak Kremlhez közeli Lukoil olajipari holding kezében van további hét rádió- és egy tévéadó. Az ellenzék ma már csak az Eho Moszkvi rádióadóban kerülhet mikrofonközelbe: a talán "fügefalevélként" meghagyott hírrádió rendszeresen bírálja a jelenlegi orosz vezetés munkáját.

Miután a legjelentősebb elektronikus médiumok megbízható kezekbe kerültek, megkezdődött a befolyásos, egykor ellenzéki napi- és hetilapok "domesztikálása" is. Öt évvel ezelőtt a Szevodnya című napilap és az Itogi hetilap került a Gazprom tulajdonába, majd 2002-ben a liberális napilap, az Obscsaja Gazeta "esett el". Miközben az egykor ellenzéki újságok már megszűntek, most is folytatódik a hírlapcsata. Tavaly az orosz oknyomozó újságírás egykori fellegvára, a Moszkovszkije Novosztyi került új tulajdonoshoz, Arkagyij Gajdamakhoz, aki kijelentette, hogy egy hetilapnak nem lehet az a feladata, hogy bírálja az ország törvényesen megválasztott vezetését. Az idén Vlagyimir Potanyin adta el az Izvesztyiját a GazpromMediának. Az egykor szebb napokat látott napilap a tulajdonoscsere óta mélyrepülésbe kezdett: egyrészt elindult a bulvárosodás irányába, másrészt - minden bizonnyal felső sugallatra - oldalakon át pocskondiázza a hatalom éppen aktuális ellenfeleit. Állami kézben van a Rosszijszkaja Gazeta című napilap is, és egy a hatalomhoz közel álló holdinghoz tartozik a valaha független Lityeraturnaja Gazeta hetilap, illetve a Rosszija napilap.

A befolyásos ellenzéki médiumok már szinte egy kézen megszámlálhatóak, és úgy tűnik, az egyik zászlóshajó, a Kommerszant című napilapot, illetve a Kommerszant Vlaszty és Kommerszant Gyengi hetilapokat finanszírozó Kommerszant kiadó is süllyedőben van. Miután eredeti tulajdonosa, a hazájában gazdasági bűncselekményekkel vádolt Borisz Berezovszkij eladta a Kommerszantot üzlettársának, Badri Patarkacisvilinek, a hatalomhoz közeli cégek igyekeznek felvásárolni a kritikus hangvételű lapot. A múlt héten bombaként robbant Moszkvában az az egyelőre meg nem erősített hír, miszerint a Chelsea-tulajdonos orosz oligarcha, Roman Abramovics vásárolja fel a kiadót. Bárki legyen is az új tulajdonos, biztosra vehető, hogy hamarosan megszűnik a kiadó ellenzékisége.

Kérdéses a hetente kétszer megjelenő, oknyomozó újságírással foglalkozó Novaja Gazeta sorsa is. A lap eddig az újságírók tulajdonában volt, ám a napokban két új tulajdonos is beszállt. Egyikük Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök - aki 1993-ban a lap alakulásakor saját pénzen vett a Novaja Gazetának számítógépeket -, a másik Alekszandr Lebegyev, a Putyin-párti Egységes Oroszország párt prominens képviselője. Míg Gorbacsovról elhiszik a lap munkatársai, hogy nem akar beleszólni az újság szerkesztésébe, Lebegyevről kevesen gondolják, hogy nem kívánja majd megakadályozni a Kreml politikáját bíráló cikkek megjelenését.

A mai Oroszországban, úgy tűnik, csak a részben-egészben külföldi tulajdonban lévő újságok és hetilapok tarthatják távol magukat a hatalomtól. Az ellenzékiek közül a brit Financial Times, az amerikai Wall Street Journal és a finn Sanoma közös tulajdonában lévő Vedomosztyi című üzleti napilap, illetve a német Axel Springer kezében lévő Russian Newsweek tűnik a legsikeresebbnek. Utóbbinak az a Leonyid Parfjonov a főszerkesztője, akinek azért kellett távoznia az NTV-től, mert interjút készített a 2004 februárjában Katarban merénylet áldozatává lett egykori ügyvezető csecsen elnök Zelimhan Jandarbijev özvegyével.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA