Mártírszemérem
A reformátusok 1991-ben - elsőként a magyarországi egyházak között - több mint száz, az egyházi bíróságok által...
A reformátusok 1991-ben - elsőként a magyarországi egyházak között - több mint száz, az egyházi bíróságok által jogtalanul elítélt tisztségviselőjüket rehabilitálták. A második világháború előtt életbe lépett egyházi törvénykönyvi rendelkezés értelmében ugyanis minden, az állami hatóságok által elítélt lelkész automatikusan egyházi elmarasztalásban is részesül. Szabó István dunamelléki református püspök szerint a jogtalanul meghurcoltak - akik talán "a református ember alapvető szerénysége" miatt nem hallattak magukról - száma többszöröse lehetett a rehabilitáltakénak.
Legnagyobb vértanúként Gulyás Lajost, a Mosonmagyaróvár melletti Levél lelkipásztorát tartják számon, aki 1947-ben rövid ideig kisgazda országgyűlési képviselő is volt. Bár 1956. október 26-án Mosonmagyaróváron a sortűz után megmentette Máthé Lajos ávós főhadnagy életét, koholt vádak alapján halálra ítélték, s 1957 szilveszterén, 39 éves korában Győrben kivégezték. Egy nappal azután, hogy hét magas rangú református tisztségviselőt állami kitüntetésben részesítettek "az ellenforradalom alatt a népi hatalom mellett tanúsított helytállásukért, (...) valamint az állam és az egyház jóviszonyának érdekében kifejtett áldozatos munkásságukért".
Mártírként tartja számon a református egyház Pap Béla karcagi lelkipásztort is, aki 1950-1951-ben többször nyilvánosan felemelte a szavát az államhoz hű egyházi vezetés ellen - különösen az 1961-től külügyminiszteri posztot vállaló Péter János püspökkel volt rossz viszonyban. 1951 novemberében letartóztatták, és három hónappal később - néhány, 1942 előtt megjelent újságcikkéért - négy év hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Az 1956 májusában szabadult Pap aztán egy évvel később, 1957 augusztusában egy bakonyi kirándulásról soha többé nem tért vissza. A rendőrök csak a tél végén mutattak feleségének egy cipőt, majd később emberi maradványokat, azt kérve, ismerje el: férje öngyilkos lett. Ő erre nem volt hajlandó, ám további vizsgálat nem történt, így a mai napig nem tudni, mi lett Pappal.
Az ifjúsági munkában buzgólkodókat is üldözte a hatalom: Pógyor István református lelkész 1951-ben államellenes összeesküvés vádjával került a bíróság elé, mert a Keresztyén Ifjúsági Egyesületben fiatalokkal foglalkozott. Hat év börtönre ítélték, ám Pógyor 1953. november 7-én a börtönben meghalt. De retorziók később is érték az ifjúsággal foglalkozókat. Kovács Bálint lelkipásztort és társait 1967-ben fogták perbe, mert állítólag a Keresztyén Ifjúsági Egyesületben szervezkedtek. Ügyük azonban kikerült a külföldi sajtóba, s ezúttal az államhoz hű zsinati elnökség is kiállt a vádlottak mellett, így Kovács végül fél év börtönbüntetést, míg Batiz Dénes főorvos egy évet, Bugárszky Mátyás hét hónapot kapott.