Aki forgószelet vet, energiát arat - e gondolat foglalkoztatja immár három évtizede Louis Michaud kanadai mérnököt, aki az idén kezdte meg kísérleteit az általa kiötlött energiatermelő "légköri-örvény-géppel". Az ötlet csak a szó szoros értelmében tekinthető légből kapottnak, hiszen tudományos szemmel nézve a trópusi hurrikán - csakúgy, mint kisöccse, a mérsékelt övi szárazföldi tornádó - nem más, mint hatalmas hőerőmű. Energiáját az óceán, illetve a talaj fölötti meleg, párás levegőből nyeri. Ahogy az felszáll, a lehűlő levegőből lecsapódik a pára, mindez pedig hőt szabadít fel. Voltaképpen ez a folyamat adja a hurrikán és a tornádó erejét is. Nem is akármekkorát. Az amerikai Óceán- és Atmoszférakutató Intézet számítása szerint egy átlagos hurrikánban a páralecsapódás által képződő energia 600 ezer gigawattnak (GW) felel meg. Összehasonlításképpen: 2003-ban a 15 tagú Európai Unió villamosenergia-termelési kapacitása 600 GW körül volt.

Michaud agyát egy korábbi ötlet, a napkémény indította be, amelyben a Nap által felmelegített, felfelé áramló levegő energiájával turbinákat hajtanak. Egy német tervezésű ilyen szerkezet az 1980-as években a napos Spanyolországban már sikeresen működött. Michaud úgy tervezi, hogy egy 200 méter átmérőjű, 100 méter magas henger alján ferdén befúvott meleg levegővel és gőzzel indítaná be saját kis műtornádójának örvénylését. Ebben aztán - állítja - már kevesebb hő kellene az áramlás fenntartásához, mint amennyi energiát az áramlás útjába szerelt turbinák termelnének. Az örvény lefékezéséhez szerinte elég lenne alul leállítani vagy ellenkező irányból befújni a levegőt.

Miután Michaud nem tudott meggyőzni egyetlen energiatermelő céget sem, az idén saját szakállára kezdett kísérletezni egy egyelőre 10 méteres átmérőjű hengerrel az amerikai Utah államban. Első célja, hogy bebizonyítsa: mesterségesen is életre kelthető, ugyanakkor kordában is tartható egy kis házitornádó. Ha sikerrel járna, következő lépése egy erőművi hűtőtorony átalakítása lenne.