"Megöltök!... Megöltetek!" Az Eszmélet után című, műfaji megjelölése szerint négyrészes filmelégiában zaklatott zenei aláfestéssel 32-szer hangzik el az idézett megállapítás, azt sulykolván, amit négy és fél óra múltán, a műalkotás konklúziójaként Czeizel Endre genetikus általános érvényre is emel: Mohács óta a magyar társadalom a potenciális géniuszok 90 százalékát elpusztította, a maradék 10 százaléknak pedig - itt Balassi Bálintot, Ady Endrét, Radnóti Miklóst, József Attilát és Latinovits Zoltánt említi - "óriási ellenállást kellett legyőznie", hogy egyáltalán megmutathassa magát. A társadalom tehát - amely Czeizel szerint "csak a halál után szereti a géniuszokat" - "bűnös", ezért "legyen lelkiismeret-furdalása".

Ennek a - József Attila 1937-es öngyilkossága után közvetlenül támadt és évtizedeket átívelő, féligazságokra támaszkodó - bűnbakképző és kultuszteremtő mechanizmusnak történetét és irodalmi, politikai hatását, kártékony voltát elemezte 1998-as, a Komor feltámadás titka című kötetében a ma legtekintélyesebb József Attila-szakértőként számon tartott Tverdota György. Ő többször szót kapott ugyan Jelenczki István rendező látomásfolyamában, ám a költő kultuszával kapcsolatos - közvetve a film egészével perelő - kutatási eredményeinek elmondására nem nyílt tere. A HVG megkeresésére az érdemi röpértékeléstől elzárkózó Tverdota annyit azért megjegyzett: ő csupán a temérdek - részben érdemdús, részben szerinte indokolatlanul megszólaltatott - szereplő egyike volt, a filmet pedig csak a végső stádiumában látta.

Az Eszmélet után című, 2001 és 2004 között készült alkotásnak egyébként nincs feltüntetett szakértője, így a mű minden ódiumát Jelenczki vállalta magára. Azt is, hogy kiket szólaltatott meg (akár archív felvételek, akár az általa készített interjúk alapján, például a kihagyhatatlan nővér, József Etelka és a nevezetes Rorschach-teszt-elemző Bagdy Emőke mellett Beöthy Mihályt, a témától kissé távol eső terület, az asztrológia művelőjét) s kiket hagyott figyelmen kívül (itt a másik nővér, a két életrajzot is megfogalmazó József Jolán, vagy az utolsó szerelmesversek múzsája, Kozmutza Flóra a legfeltűnőbb hiány). A kortársak vagy a megkérdezettek által elmondott életrajzi eseményekhez illesztett, bár időrendben nem feltétlenül kapcsolódó versek és dokumentumok pedig mások által meghaladottnak mondott összefüggéseket sugallnak, például azt, amit a rendező ugyancsak - az irodalomtörténet-írásban nem jegyzett - Cserépfalvi Katalinnal mondatott ki. E szerint a költők között József Attila volt az, aki igazából "megértette Istent", s halálában mintegy megtért hozzá. Jelenczki "tabudöntése" az is, amikor bőséges teret ad a rendőrségi szóvivőként ismert Garamvölgyi Lászlónak ahhoz, hogy ismét kifejtse - az irodalomtörténészek által már látványosan megcáfolt (HVG, 2000. május 6.) - teóriáját arról, József Attila nem is lett öngyilkos.