Némely óévbúcsúztató pesszimizmusára látszik rácáfolni a nemrég a Magyar Tudomány hasábjain publikált vizsgálat, amely szerint egyre jövőorientáltabbak lettek a magyarok – legalábbis 2006-ig. Hideg Éva és Nováky Erzsébet, a budapesti Corvinus Egyetem jövőkutatás tanszékének tanárai először 1995-ben, majd 2006-ban mérték fel az állampolgárok jövőképét. Az ezer fővel végzett reprezentatív vizsgálat azt mutatja, hogy ma már kevesebben aggódnak a jövőjük miatt. 1995 és 2006 között a „jövőorientáltak” aránya 20 százalék fölé került, míg a „jövősokkosan” gondolkodóké legalább a felére csökkent, bár még így is 10 százalék körül van. A válaszadók 52 százaléka – egyharmadával több, mint 13 évvel ezelőtt – reméli, hogy tíz év múlva boldogabb lesz. Úgy tűnik azonban, hogy sorsuk jobbra fordulását sokan inkább a szerencsére bíznák: 2006-ban a válaszolóknak csak 15 százaléka gondolja, hogy keményebben dolgozik jobb jövőjén. Ez az arány 1995-ben még 25 százalék volt. Az összes kérdésre adott válaszok értékeléséből nemcsak az tűnik ki, hogy a lét határozza meg a tudatot, hanem sajátos földrajzi határ is kirajzolódik. 2006-ban a leginkább jövőorientáltak közé a fiatalok, a 150 ezer forint feletti nettó jövedelműek, a felsőfokú végzettségűek, a négyen együtt élők és a Közép-Dunántúlon lakók tartoznak. A jövősokk viszont leginkább az alkalmi munkásokat, a csak nyolc általánost végzetteket, a 20–40 ezer forint nettó jövedelműeket, a négy- és a többgyerekeseket, valamint a Dél-Dunántúlon lakókat jellemzi.