A kínai üzletekben, éttermekben fél órára megállt a kiszolgálás, az alkalmazottak is a tévéképernyőket figyelték, amikor múlt szombaton egy kínai űrhajós, Csaj Cse-kang a Sencsou (Mennyei hajó) űrhajóból kilebegett a világűrbe. Az olimpia utáni újabb nemzetibüszkeség-fokozó akcióval Kína a Szovjetunió és az Egyesült Államok után - több mint négy évtizedes késéssel - a harmadik helyre futott be az űrséta versenyszámban. Bár a küldetés főleg tudományos szempontból volt fontos, a költséges űrprogram üzletileg is kifizetődhet. A világ számos állama - köztük több afrikai ország - máris kínai távközlési műholdakon keresztül kommunikál. Kína 1970-ben állította pályára első kommunikációs műholdját, amely e dalt sugározta: "Kelet vörös, felkelt a Nap, / Kína Mao Ce-Tung fényétől ragyog. / Szerencsét kovácsolt népének, / Hurrá, ő a nép megmentője!" 2003-ban a Szovjetunió és az Egyesült Államok után Kína lett a harmadik ország, amely saját erejéből embert küldött az űrbe. A kínaiak további célja, hogy 2015-re saját űrállomást építsenek, 2020-ra pedig leszálljanak a Holdon. Utóbbit eddig csak az amerikaiak tették meg, így ez már az ezüstérmet jelentené az űrversenyben. A mostani űrséta nem a fegyverkezési verseny része, hiszen katonai szakértők szerint az utóbbi évtizedekben semmilyen katonai feladat nem adódott, amelyet robotok ne tudtak volna jobban elvégezni, mint az űrbe küldött emberek. A harmadik évezred eleje a hidegháborús szovjet-amerikai űrversenyt idézi, csak éppen a főszereplők immár Kína és India. Indiát 1974-es atombombatesztje miatt az amerikai és az európai űrhivatal is kizárta programjaiból, ezért mostanra űrtechnológiájának számos elemét hazai mérnökök fejlesztették. Tavaly India volt az első ország, amely képes volt egyetlen rakétával tíz műholdat Föld körüli pályára emelni. India ott liheg Kína nyomában: a tervek szerint e hónap végén Hold körüli pályára állítanak egy szatellitet, miközben a hordozórakétával amerikai és európai megrendelésre más rakományokat is az űrbe juttatnak.