A kis János is csak azért vállalja el a helyi gimi egyik alapszervezetének KISZ-titkárságát, mert így későbbi KDNP-s bajtársát, „a más alapszervezetekből kizárt, az izomagyúnak csúfolt tornatagozatosokhoz járt Simicskó Istvánt és más barátaimat fel tudtam venni, hogy esélyük legyen a továbbtanulásra”. Utóbbi neki sem jelent gondot: a magát hegedülésben, nyelvtanversenyeken és kémiában is kitüntető reneszánsz ember az ELTE TTK kémia–fizika szakát választja, majd a Műegyetemen doktorizik, de aztán az ELTE-re tér vissza kutatni és tanítani. 1996-ban azonban – „életem legkeservesebb döntése volt” – otthagyja az egészet, hogy egy multi, a GE Tungsram vezető mérnöke legyen. 1998-ban lép be a ferencvárosi Fideszbe, s rögtön önkormányzati képviselővé is választják. Illés Zoltánnal való barátsága okán a Környezetgazdálkodási Intézet élére kerül, ám miután szóvá tesz egy, a korábbi főigazgató-helyettes, a szarvasgombás fogadásairól elhíresült Gordos Dénes korszakából származó 500 milliós hiányt, „hat órán belül repültem”. Így marad a IX. kerületi frakcióvezetés és a versenyszféra: a környezetvédelemmel foglalkozó GRP Plasticorr Kft. értékesítési vezetője lesz. Állását most, hogy honatya lett, sem kívánja feladni.

A majd két évtizedig a Ferencvárosban élő képviselő két éve a kispesti Wekerle-telepre költözött. „Már nagyon kellett a kert és a nyugalom” – jelzi döntésének okait a terézvárosi borrend tagjaként is működő, az ukrán kisebbségi képviselő, idegenvezető feleségével egy lánygyermeket, a 14 éves, „a szláv romantikus lélekhez méltóan, gyönyörűen bandurázó” Annát nevelő friss honatya, aki szabadidejében gyakran jár le a soroksári Dunára kajakozni.

– Meggyőző fölénnyel nyert a ferencvárosi időközi választáson. De mi van, ha a parlament engedelmeskedik pártja felszólításának, és feloszlatja önmagát?

– Semmi, legfeljebb bekerülök a Guinness-rekordok könyvébe, mint a legrövidebb ideig regnáló képviselő.

– Micsoda önfeláldozás! Közben meg azzal próbálják kisebbíteni az érdemeit, hogy a kormány annyira népszerűtlen, hogy a Fidesznek elég lett volna egy közepesen betanított papagájt indítania, az is simán hozza a körzetet...

– Nem tisztem dicsérni magamat. Úgy hiszem, akik ismernek, munkabíró, értelmes, őszinte embernek tartanak. A kampány alatt eladott többtonnányi akciós krumpli és alma miatt pedig sokan láthatták, hogy nem csak ígérgetek.

– Azt hallottuk, meg sem kottyant a krumpliszsákok emelgetése. Honnan e kivételes jellemmel párosuló fizikum?

– Amikor kisgyerekként a magam 150 centijével és 40 kilójával kajakozni jelentkeztem, kiröhögtek, ezért két évig cselgáncsoztam. A katonaságnál már futásban és erőgyakorlatokban is szinte mindig első voltam. Meggyőződésem, hogy minden fiatalembernek nagy szüksége lenne valamilyen kiképzésre, mindenki kerülhet ugyanis olyan helyzetbe, amikor az élete múlhat azon, el tud-e futni a veszély vagy a támadója elől.

– Ön viszont nem futamodik meg: sokszor emeli fel a szavát a korrupció, a csalások ellen is. Mit tenne, ha megtudná, hogy a gyermeke bliccelésre vetemedett a buszon? Eltépetne vele egy fel nem használt jegyet?

– Szegényt megáldotta a sors azzal, amivel engem is: van lelkiismerete. Az óvónők és a tanárnők néha könyörögtek is, hogy rontsuk már el, mert túl becsületes. Részben azért is nem írattuk egyházi iskolába, mert szárnya nő; hát egy angyal!

– Ezek szerint esélye sem lett volna arra, hogy például részben az ön buzgósága nyomán bezáratott ferencvárosi szórakozóhelyen, a Kultiplexben bulizzon?

– Hát, 13 évesen nyilván nem! Ha pedig idősebb lett volna, és az a vágya, hogy ott szórakozzon, én is vele megyek!

– Ott volt 2004-ben a Tilos Rádió elleni demonstráción is, miután annak egyik műsorvezetője a „Kiirtanám az összes keresztényt!” – kirohanásra ragadtatta magát. Nem próbálta kicsavarni az izraeli zászlót égető tüntető kezéből azt a cukorkát, ami állítólag beszűkült tudatállapotot idézett elő nála?

– Az égetők nyilvánvalóan provokátorok voltak, hasonlóan a köztévé 2006-os ostromához. A tüntetésen egyébként kerületi képviselőként, „hivatalból” is ott voltam, de hogy valójában mi történt, én is csak később tudtam meg.

– A Tilos munkatársa lapátra került, a Kultiplexet bezárták – tiltakozni láthatóan tud. Pozitív kampánnyal nem kísérletezett? Létrehozhatna egy olyan klubot, ahol – játszani is engedve, de – mégiscsak a szépre-jóra nevelnék a tanulóifjúságot.

– Nem hinném, hogy ilyen fekete-fehér volna a világ. Mi még a Dumaszínházat is meghívtuk, s el is jött a rendezvényre vagy kétszáz fiatal, de hát nem sokat láttunk közülük a szavazófülkéknél!

– Csak azt ne mondja, hogy ön már kamaszként is a polgári értékekért élt-halt!

– Attól függ, mit értenek polgári értékeken. Elég nyughatatlan gyerek voltam, párszor majdnem ki is rúgtak a suliból. Például amikor néhány társammal betörtem az iskola pincéjébe, mert azt hittük, a gondnok csempészésben utazik; le akartuk leplezni.

– A gimiben még lelkes KISZ-titkár volt. Hogy jutott el a vörös Csepeltől épp a Fideszhez?

– Látom, tetszik ez az életrajzi adat! Sajnálom: az MSZP eszembe sem jutott. Az első pártrendezvény, amin részt vettem, egy SZDSZ-taggyűlés volt, 1989-ben. A kilencvenes évek elején faltam Esterházy Péter írásait a Népszabadságban. Aztán jött a Fidesz fejlődése, és egyre inkább tetszeni kezdett, amit csinálnak.

– Hétfő óta bent ül az országgyűlésben, s még az eddigieknél is erősebben köti a pártfegyelem. Ha lenne valami, amivel nem értene egyet, tudna a pártjával szemben voksolni? Vagy még a feltételezés is abszurd?

– Biztos, hogy lesz ilyen helyzet. De soha nem fogok trükközni; nem jelentek beteget és nem felejtem kint magam a folyosón. Persze ha túl sokszor kellene a frakcióval szembemenni, amennyire magamat ismerem, elgondolkoznék a jövőn. Mondjuk, azért töltöttem a politikában tíz évet, mert hiszek benne.

– Ha meg nem sértjük, egészen pontosan miben is hisz?

– Abban, hogy sokkal több rendes ember van a világon, így Magyarországon és a Ferencvárosban is, mint nem rendes. Márpedig ők azt várják, hogy jöjjön végre egy olyan változás, amiben hihetnek. Ha nem hinnék abban, hogy meg tudok felelni ezeknek az elvárásoknak, bele sem vágtam volna.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS