"Anyám 56-osként került New Yorkba, apám pedig 1969-ben előbb Jugoszláviából átúszott Olaszországba, majd ment utána. Én már Los Angelesben születtem" - tudhatjuk meg, milyen romantikus szívtörténet gyümölcse a magyar filmszakma az idén Cannes-ból hosszú szünet után végre legalább egy közönségdíjat elhozó 30 éves új jövevénye. "Apám szintén operatőr szeretett volna lenni, de nagyapám lebeszélte, mondván, az nem szakma. Így lett fogorvos. Nem szerette, de jól megélt belőle. Ő már meghalt, anyámmal nem igazán tartom a kapcsolatot" - tudjuk meg aztán, hogy azért Hollywood közelében sem minden hepiend. Az amerikai iskolaéveket egyébként a magyarországi nagyszülőknél töltött nyarak színesítik - innen szinte akcentus nélküli magyarsága. A filmre is a fogorvos papa szoktatja rá, ám más vonalon is közelít: "Dolgoztam moziban is, jegyeket szedtem, pattogatott kukoricát árultam." De nem ez volt a lényeg: "Mint minden tinédzser, menekültem a szüleimtől, és mert Magyarországon smároltam először, ide vágyódtam." El is jön 1991-ben Pestre, a filmművészeti főiskolára, "külföldiek között, fizető hallgatóként, operatőr szakon kezdtem, később átkéredzkedtem a rendezőire". Ám sem ő az intézményre, sem az őrá nem tesz különösebb hatást, pedig Biztosítás című vizsgafilmje elnyeri az 1999-es filmszemle egyik különdíját. Főként reklámfilmeket és videoklipeket készít. Utóbbiakban máris feltűnő különös képi vonzalma az élet szó szerint véresebb valósága iránt. Jut ebből játékfilmötletébe, az utóbb sikeres Kontrollba is, amely a 2004-es magyar filmszemlén a "legjobb első film" is lett.

"Egy ideig kendóztam, ma van egy 1956-os Pannónia motorom és egy biciklim is, és ha tehetem, ősmagyar íjammal a Normafánál íjászkodom" - említ szenvedélyeket, amelyekre egyelőre módot ad a nőtlen élet egy budai társasházban. De "bármikor mehetek Los Angelesbe is, ahol egykori dadámnál, egy tongai asszonynál ellakhatok".

- Nem ismerjük a cannes-i díjak hierarchiáját, így aztán nem is tudjuk, mit ér az "ifjúsági díj"? Most hibátlanul boldog? Vagy többre vágyott?

- A Kontroll a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjért versenyzett, nyilván azt akartam elhozni. Végül megkaptuk ezt, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Persze ha az a kérdés, hogy ez vagy semmi, akkor egyértelmű a válasz.

- És hogyan éli meg az ilyenkor szokásos magyar szakkajánságokat?

- Tudom, hogy fikázzák is a filmet, de ha felvennék minden beszólást, biztosan behülyülnék.

- Igaza van. Érkezett azért gratuláció Los Angelesből is?

- Néhányan olvasták, hogy máris el van adva a film. Arra gyorsan gratuláltak.

- Másfajta ottani értesítésre - hogy ne mondjuk: hívásra - nem számít?

- Ha úgy hangzana a kérdés, mennék-e, akkor a válaszom, hogy oda indulok, ahol lehetőséget kapok. Nyilván szeretnék filmeket készíteni Magyarországon, de egyre inkább úgy érzem, itt tökmindegy, mit teszel le az asztalra, mindig nulláról kell kezdeni.

- Odakinn mi volt még - ezen kívül - alapvetően más?

- Például hogy ottani barátaim azt hitték, folyton vitatkozom az apámmal, pedig csak a magyar nyelvnek van akkora vehemenciája, hogy azt lehet hinni, mintha veszekedne a két beszélgető ember. A másik meg, hogy azt tartották rólunk, "az a fura család, az a fura srác..." Talán mert otthon magyarul beszélgettünk, és nem mentem baseballozni.

- Viszont Pestre jött főiskolára. Ennyire kevésre becsülte az ottani filmes tudást?

- Inkább csak nem voltam olyan remek tanuló, hogy kint járhassak egy trendi filmiskolába. Arról nem is szólva, hogy az itt talán négyezer dolláros tandíjból egy kinti hasonló főiskolán legfeljebb a könyveket lehet megvásárolni. Ott harmincezernél indul az óra...

- És mit kapott ezért a pénzért? Olyan hírek is lábra kaptak, hogy az árkülönbség olykor egyes oktatók hozzáállásában is megmutatkozik...

- Szerintem nem a főiskolán kezdődnek a problémák, hanem a rendezőknél. Kiderült, hogy az akkori nem pénzes osztállyal ugyanezt tették. És bár megjelent egy cikkben, hogy a díjak után Makk Károly és Xantus János még csak fel sem hívott, ezt annyiban módosítanám, hogy Makk Karcsi bácsi igenis jelentkezett, és nagyon kedves volt.

- Aha. Viszont a diplomával már tűzhetett is volna Hollywoodba. Ehelyett itt és a reklámszakmában gályázott. Nagyon szégyelli? Vagy van filmje, amelyikre még büszke is?

- Például a Holsten öngyilkos filmje Pindroch Csabával. És most jön ki hamarosan a Borostyán reklámfilmem, ahol egy szúnyog berepül a nyaralóba, mire a tulaj próbálja lecsapni, miközben mindent összetör, csak hogy végre végezzen vele. Amikor azonban a szúnyog rászáll az üveg sörére, hirtelen leáll, és egy finom fújással hessenti el.

- Régi filmnézők lévén Rófusz Ferenc Oscar-díjas Legye jut eszünkbe - ott láttunk ilyen sziszifuszi csapkodást. De hát létezik egyáltalán teljesen egyedi filmötlet?

- Azt hiszem, nincs művész, aki ne lopna. Pontosabban: lát az ember egy csomó képet, ami megfogja, és tudat alatt kezdi beépíteni saját munkáiba. A lényeg persze, hogy képes legyen valami személyes pluszt is hozzáadni.

- Nyilván ezt adják el a piacnak. Tényleg, hogyan tudott a metrós jegyellenőrök föld közeli, sőt alatti témájára 55 milliót szerezni, ráadásul egy némettől?

- Róla azt kell tudni, hogy főként Kelet-Európában szponzorál művészeket. Az illetőt Németországban élő nagynénimen keresztül ismertem meg. Amikor meghalt édesapám, megkérdezte, mi lesz velem, majd a főiskolás éveim alatt havi 250 márkával támogatott. Innen jöhet a pletyka, hogy valami szupergazdag családból származom, és így csinálhattam meg a filmemet is. Hát egy frászt! Megkerestem az illetőt, és mondtam, nem tudom garantálni, visszaadom-e a pénzt. De bízott bennem.

- És mivel tudta rádumálni a fővárosi tömegközlekedési cég vezetőjét, Aba Botondot az együttműködésre?

- Amikor kértük az engedélyt a metrótól, "szó sem lehet róla" volt a válasz. Két gyártásvezetőt is felemésztett a dolog. Végül egy ismerősöm ismerősének a segítségével eljutottam a vezérigazgató irodájáig. Ő persze féltette a céget és az ellenőri szakmát, mert ugye őket buli fikázni: a "fuck BKV" matrica minden második biciklin rajta van... Végül megértette, hogy ez szimbolikus film lesz, és ezt a film elején személyesen el is mondta.

- Ami kétségtelenül fokozta filmjének kelet-európai abszurditását. Amerikában szocializálódott. Nem gondolt arra a siker láttán, hogy csinálni kellene gyorsan egy Kontroll 2-t?

- Annyi boldogságot adott, hogy szívesen. De nem most. Talán majd tíz év múlva.

- És most mit csinálna szívesen?

- Van egy ötlet, hogy a Hortobágyon épít egy srác egy űrhajót... Többet azonban nem mondok, mert még nincs teljesen kész a forgatókönyv. De biztosan humorosabb lenne, mint a Kontroll.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN