Megannyi próbálkozás ellenére nem hoztak még sikereket a banki kölcsönök lehetőségéből kiszorult és gyakran az uzsorásoknak kiszolgáltatott romákra szabott hitelezési elképzelések. Hiába különített el például a kormány tavaly decemberben 500 millió forintot egy kétéves, négy megyére kiterjedő mikrohitelprogramra, a 2009-re ígért hitelezés nem indult el. Kifizettek viszont egy sor hatástanulmányt és vizsgálatot, amelyet követően most a kihelyezések pénzügyi szabályozásán dolgoznak a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban.

A tárcánál is vannak hívei Muhammad Yunus Nobel-békedíjas közgazdász Bangladesben elindított, azóta a világ több országában is bevált banki modelljének, s tanulmányozták is, hogyan ültethető át az a magyar viszonyokra. A Yunus-féle modell egymásért kezeskedő tagokból álló kisebb csoportokat tesz felelőssé az egyenként szerény összegű vállalkozói hitelek visszafizetéséért. A modell adaptálását ugyancsak megkísérlő Autonómia Alapítványnál azonban a szegények bankjának nevezett és külföldi forrásokra támaszkodó 2007-es kísérlet a kölcsönök felének elbukásával végződött.

Tudott a kedvezőtlen tapasztalatokról Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója is, aki Polgár Andrással és Ujlaky András üzletemberrel együtt ennek ellenére dolgozik egy kétéves kísérleti hitelezési programon, amely az év végén indulhat, addig ki kell képezni a bankári és szociális munkási szerepkört egyesítő tanácsadókat, akik információkkal, tanácsokkal segítik majd a hitelfelvevőket a vállalkozás teljes folyamatában. Célként azt tűzték ki, hogy a második év végére a hitelezett ötfős csoportokból kialakuljon egy körülbelül 400 fős ügyfélkör. Sikeresnek pedig akkor tekintik a kísérletet, ha a vállalkozások legalább a program végéig megmaradnak, javul a családok helyzete, a gyermekek iskolába járnak, és az adósok legalább 75 százaléka visszafizeti a hitelt. Az előkészítés költségeit eddig a Polgár Alapítvány mellett viselő Felcsuti az indulásig nem számít állami pénzre. Szerinte a felkészüléshez szükséges eszközök cégtámogatásokból előteremthetők, a hitelek mintegy 200-250 millió forintos forrását és az infrastruktúrát pedig a bankok nyújtanák, akár úgy is, hogy a veszteséget saját társadalmi felelősségvállalási programjuk terhére nyelik majd le. Mivel azonban a hitel kamatából a program nem tartható fenn, állami forrásokra is szükség lesz, amelyek megtérülhetnek a csökkenő segélyezés és a növekvő adóbevételek révén.