Három-négy hónapon belül erős, egyszintű vezetést alakítana ki a kormány a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF), az viszont egyelőre lekerült a napirendről, hogy a felügyeletet beolvasszák a Magyar Nemzeti Bankba – osztotta meg a HVG-vel Szollár Domokos szóvivő a PSZÁF szervezeti átalakításával kapcsolatos kormányzati elképzeléseket. A cél megvalósítására Farkas Ádámot, az Allianz Bank májusban távozott vezérigazgatóját szemelték ki, miután Farkas István, a PSZÁF felügyeleti tanácsának első embere július elsejei hatállyal lemondott.

A vezetőváltás gyorsnak ígérkezik, az elnökjelöltről ugyanis már június 29-én döntene a parlament. Akkor sincs persze gond, ha az ütemtervet nem tudják tartani, mert a jogszabály szerint az elnök nélkül négyfős felügyeleti tanács is működőképes. Sőt egy további lemondás sem akasztaná meg a döntési folyamatot, bár lapzártáig nem érkezett efféle jelzés a többi tagtól, Asztalos László Györgytől, Király László Györgytől, Miklós Gábortól vagy Náray Lászlótól.

Lemondását hivatalosan Farkas úgy indokolta, nem ért egyet azzal, ahogy a Pénzügyminisztériumban a hatásosabb, erősebb felügyelet kialakítását elképzelik, mások szerint inkább „jelenetet rendezett”, csak hogy előremenekülhessen. Kormányzati körökben elfogadhatatlannak tartották ugyanis, hogy a volt elnök a PSZÁF honlapján nyílt levélben azzal fenyegetőzött, a köztársasági elnökhöz, illetve az Alkotmánybírósághoz fordul, ha az Országgyűlésben elfogadják a törvénymódosítást, amely a kormány krízisalapjába vonná el a felügyeleti díjak egy részét (a krízisalapról lásd cikkünket az 58. oldalon). A PSZÁF keménykedésére válaszul a kormány emelte a tétet. A parlament gazdasági és informatikai bizottsága révén június 16-án benyújtott egy másik jogszabály-módosítást is, amely megszüntette volna a felügyeleti tanácsot, és újra bevezette volna az egyszemélyes elnöki vezetést. Ez a rendszer működött egyébként 2003-ig, és azért szüntették meg, mert csak így tudták eltávolítani a PSZÁF éléről a jobboldal emberének elkönyvelt Szász Károlyt, akit pusztán azzal nem tudtak széke elhagyására bírni, hogy a kormány nem fogadta el az éves munkáról szóló beszámolóját.

Farkas István viszont belátóbb volt, erre föl a kormány sem sieti már el az átszervezést, és a hét elején visszavonatta a nagy hirtelen előrántott szervezetmódosító javaslatát. A lemondással ugyanakkor elmarad az elnök átlátható beszámoltatása, a felügyelet tavalyi teljesítményét már csak az új elnöknek róhatja majd fel a kormány. A kritikus hangvétel viszont borítékolható, mert a beszámoló első változatát a HVG információja szerint nem fogadta el a Pénzügyminisztérium, hanem visszaküldte, módosítást és kiegészítést kérve, amit egyébként a PSZÁF tájékoztatása szerint e héten kap meg.

A PM–PSZÁF-háború közepette nyilvánosságra került, a pénzügyi tárcának tulajdonított feljegyzésből kiderült, miért értékelik negatívan a PSZÁF tavalyi teljesítményét. A Világgazdaságban közzétett dokumentum kritikai megjegyzéseinek többsége persze legfeljebb a felügyelet vezetőit lephette meg, a bankok, biztosítók ügyfeleit aligha. A MÁV Általános Biztosító Egyesület ügyében tett felügyeleti lépéseket – amelyekkel kapcsolatban most elégedetlenségét hangoztatta a kormányzat – már régen elkésettnek mondták a biztosítóegyesület tagjai-ügyfelei és a károsultak is, akik a csőd, valamint a ki nem fizetett károk kapcsán hangsúlyozták a felügyelet felelősségét. Sérelmezték például, hogy a PSZÁF nem hívta fel időben és kellő súllyal a figyelmet a biztosító kockázatosságára.

Nem tetszett a kormányzatnak az ingatlanalapok forgalmazásának felfüggesztése sem, holott erre a lépésre az elnök – ahogy lemondása utáni sajtótájékoztatóján elmondta – kifejezetten büszke volt, mert szerinte ezzel megelőzték az alapok általános fizetésképtelenségét, ami még nagyobb pánikot váltott volna ki a befektetők körében. Befektetői kritika szerint azonban a felügyelet hibázott, mert hagyta, hogy a bankok a likvidnek nem mondható ingatlanalapokat betétgyűjtésre használják, az alapba saját ingatlanjaikat rakják bele, majd az alap vagyonát saját alapkezelőik értékeljék. Az egy kézben összefutó szálaknak köszönhetően több bank megoldotta, hogy saját ingatlanberuházásai ne rontsák a tőkemutatóját. Ezt a kényelmes megoldást nem kellett volna a felügyeletnek elnéznie, vagy legalábbis el kellett volna érnie, hogy a bank legalább részben vásárolja vissza például az alapba beadott fiókjait, amikor már nem volt miből kifizetnie a befektetési jegyeket. Persze ez rontotta volna a bank tőkehelyzetét. Így viszont az ingatlanalapok felfüggesztése több befektető szerint az ügyfelek ellenében a bankoknak kedvezett.

Hibaként róják fel a pénzügyi tárcánál többek között azt is, hogy a felügyelet nem akadályozta meg a devizahitelezés elterjedését. A felügyeleti tanács elnöke szerint ehhez kevés volt az, hogy jogosítványuk legfeljebb ajánlás közzétételére hatalmazta fel őket, és a kritikát inkább másnak kellene címezni. Ezt az érvet éppen egy felügyeleti siker cáfolja, a legkockázatosabb, a jenalapú hitelezéssel szemben ugyanis eredményesen léptek fel, amikor az érintett bankoknál pótlólagos tőkeképzést helyeztek kilátásba.

Ha tételesen nem sorolták is fel ezeket a hibákat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői, a HVG információi szerint már májusban jelezték a Pénzügyminisztériumban, hogy hatékonyabb felügyeletet tartanak kívánatosnak, és a megoldásról a nyár folyamán tárgyalnának. Ezért több helyen, egyebek között a Pénzügyminisztériumban és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban is készülnek a szakmai javaslatok, amelyek egy része támogatja, más része ellenzi a jegybank és a felügyelet közös fedél alá költöztetését. A lemondott elnök viszont azt szerette volna, ha a Gazdasági Versenyhivatalhoz hasonlóan kormánytól független státust kap a PSZÁF.

A felügyeletre zúdított össztűz politikai játszmákat is sejtet. A PSZÁF jegybankkal való összeolvasztásának kormányzati ötlete – arra hivatkozva, hogy a felügyelet is hibás abban, hogy a világméretű válság ekkora erővel sújtja az országot – áttételesen Simor András jegybankelnököt erősítette volna. Ezt a megoldást viszont nehéz volt tartani azután, hogy Simort nagyon erős támadások érték a szocialisták és a Fidesz részéről is. Az ellenzéki párt mindenesetre nemcsak a regnáló kormány nagyszabású átszervezéseire reagál ingerülten, de rossz néven veszi a váratlan lemondásokat és az ennek nyomán járó kinevezéseket is, pláne, ha olyan posztról van szó, amelyet hat évre, parlamenti megerősítéssel osztanak ki.

PAPP EMÍLIA