Az EU belső piacán nincs helyük aranyrészvényeknek - jelentette ki Charlie McCreevy illetékes uniós biztos tavaly szeptemberben, miután a luxembourgi Európai Bíróság kimondta: a holland állam megsértette a közösségi jogot azzal, hogy a TNT postai és a Royal KPN távközlési cégben aranyrészvényeket tartott fenn. Az államnak különleges jogokat biztosító aranyrészvény intézménye ellentétes a tőke szabad mozgásának elvével, egyszersmind a letelepedés szabadságát is korlátozza - szögezte le a bíróság. Az EU-szerződések és a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az állam egy magántulajdonú társaságban kizárólag sajátságos okokra - a közérdekre, a közbiztonságra, a közegészségügyre és a honvédelemre - való hivatkozással gyakorolhat speciális jogokat, akkor is csak a legszükségesebb mértékben, az arányosság elvét betartva. A minap Brüsszel egyszerre küldött úgynevezett indoklással alátámasztott véleményt - vagyis a bírósági eljárás előtti amolyan utolsó felszólítást - Portugáliának és Lengyelországnak, mert szerinte a lisszaboni kormány az EDP és a GALP Energia energetikai cégekben, a varsói pedig 15 magántársaságban kötött ki magának különleges jogokat.

Az Európai Bizottságnak (EB) elvi kifogásai vannak minden "ellenőrzést növelő mechanizmussal" - így például a többszörös szavazati jogot biztosító vagy éppen szavazásra nem jogosító elsőbbségi részvénnyel, illetve tulajdonrészesedési korlátozással - kapcsolatban. Egy június elején publikált, az EB által rendelt tanulmány szerint a vizsgált több mint négyszáz európai tőzsdei cég 44 százaléka alkalmaz legalább egy "ellenőrzést növelő mechanizmust". A legnagyobb előszeretettel a francia, a svéd, a spanyol, a belga - valamint a magyar vállalatok.

A kormányok piaci módszerekkel is védekezhetnek a számukra stratégiai fontosságú vállalatok felvásárlása ellen: blokkoló részesedést szerezhetnek benne, illetve privatizáció esetén megőrizhetik azt. Csakhogy ez a legköltségesebb megoldás, ezért a gazdasági patriotizmus jelszavát hangoztatva a tagországok politikai úton igyekeznek érvényesíteni érdekeiket. Ha közben tételes jogot nem sértenek, Brüsszel nem sok mindent tehet. Például miután tavaly Európa harmadik legnagyobb villamos energetikai cége, az olasz Enel megszellőztette, hogy felvásárolná a francia-belga Suez energetikai, víz- és környezetgazdálkodási vállalatcsoportot, a francia kormány - etikailag megkérdőjelezhető, de törvényes módon - az állami ellenőrzés alatt álló Gaz de France gázszolgáltatót vette rá a Suez megvásárlására.

Mindenki megelégedésére megoldódott a korábban politikai viharokat is kavaró Endesa-ügy: a német E.On a spanyol kormány által preferált katalán Gas Naturál ajánlatára rálicitálva 2006 tavaszán fel akarta vásárolni a céget. A spanyol energiafelügyelet egy sor feltételt támasztva próbálta meghátrálásra kényszeríteni a németeket, de ezeket az EB túlzottnak találta, s kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Spanyolországgal szemben. Miután Madrid vonakodott teljesíteni az EB kéréseit, Brüsszel az Európai Bíróság elé vitte az ügyet. Közben a spanyol kormány elérte, amit akart: az Endesára végül az Acciona spanyol csoport az Enellel közösen tett vételi ajánlatot. A fúzióra az uniós versenyhatóság is áldását adta, miután az Endesa eladta francia- és olaszországi érdekeltségeit az E.On-nak.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL