A székesfehérvári műanyagipari nagyvállalkozás, a Karsai Holding elnöke és egyben tulajdonosa, Karsai Béla azt állítja: a Fővárosi Bíróságon folyó perben 20 milliárdos sikkasztás és pénzmosás miatt felelősségre vont Kulcsár Attila törvénytelen ténykedése révén árfolyam- és kamatveszteség formájában 600 millió forintot bukott. A nagyvállalkozó a K&H Bankot teszi felelőssé, mondván, a pénzintézet brókercégével próbálta megszerezni a Pannonplast Műanyagipari Rt. (PP) irányítását, de becsapták. A Kulcsár-botrány kipattanása után a bankkal megegyezni képtelen Karsai Holding 2005 elején nyújtotta be a keresetét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróságra, ám a jogi csemegéket ígérő tárgyalás érdemben csak idén tavasszal indult el.
Az ügy előzményei 2001-re nyúlnak viszsza, amikor az évi 7-8 milliárd forintos forgalmú Karsai Holding szemet vetett a legnagyobb magyarországi, akkoriban évente 25-30 milliárd forintos árbevételt produkáló konkurens társaságra, a tőzsdén is szereplő Pannonplast Rt.-re, s abban 10 százalék feletti részesedést vásárolt. A továbblépéshez a Karsai Holding régi bankjához, a K&H-hoz fordult segítségért, amit - akkor legalábbis úgy tűnt - meg is kapott. 2002 júliusában ugyanis különleges szerződés született a K&H Equities Rt. és a Karsai Holding között. A HVG információi szerint ebben az áll, hogy a brókercég, mint kizárólagos pénzügyi tanácsadó, népszerűsíti a Karsai Holding elképzeléseit a PP befektetői körében, azzal a céllal, hogy a következő közgyűlésen a Karsai Holding delegáltjait válasszák be a társaság igazgatóságába. Emellett a brókercég vállalta, hogy számszerűsíti azokat az előnyöket, amelyek a PP és a Karsai Holding „összedolgozásából" származhatnának, közreműködik egy ötéves üzleti stratégia kialakításában, és - a banki források biztosításán kívül - segít a szakmai navigátor Karsai Holding mellé pénzügyi befektetőket is felkutatni.
A 2003. június 30-áig szóló szerződésből az is kiderül, hogy mi volt a végső cél: egy nyilvános felvásárlási ajánlattétel után a PP többségének a megszerzése, az alapszabálybeli „méregpirulák" eltávolítása (például az a mindenkori menedzsmentet védő korlátozás, amely szerint egy részvényesnek maximum 12,5 százalékos szavazati joga lehet), majd pedig a cég kivezetése a tőzsdéről. A szokásos tanácsadói szerződésekhez képest sokkal többet vállaló brókercég a HVG értesülései szerint mindezért 1,8 millió forintos alapdíjat, havi 1,3 milliós átalánydíjat és a PP „bekebelezésének" eredményességétől függően összességében több tízmilliós sikerdíjat kapott volna. A speciális kontraktust a K&H Equities vállalatfinanszírozási részlegének munkatársai írták alá. A szerződést 2003 tavaszán módosították, mivel ez a részleg az anyabankhoz került át.
A szerződéskötés után Karsai - aki az együttesen milliárdos nagyságrendű felvásárlásait a saját forrásain kívül más pénzintézetek kölcsöneiből finanszírozta - némi K&H-tól kapott forgóeszközhitellel 12,5 százalékosra növelte PP-beli részesedését. Közben azonban a brókercégbeli funkciói mellett a K&H ügyvezetői igazgatói tisztét is betöltő Kulcsár Attila szervezésében a PP-részvényekre új vevők jelentek meg: 2003 első negyedévében a Britton Kft., az érdekeltségében álló Kartonpack Dobozipari Rt., valamint üzlettársuk, a Pevdi Divat Kft. együtt 23,28 százalékos részesedéshez jutott a műanyagipari cégben. Jóllehet az új versenytársak nem a K&H Equities, hanem a Postabank Értékpapír Rt. és a CA-IB Értékpapír Rt. közreműködésével vásároltak, eladókat mégis Kulcsár Attila teremtett a számukra. A bróker ugyanis saját kiemelt klienseivel vásároltatta fel apránként a PP-részvényeket, amelyeket aztán tisztes árfolyamnyereséggel adhattak tovább. A Britton-csoport ezzel időt nyert, mert ha maga vásárolgatott volna, a tőkepiaci törvény szerint már 5 százalékos részesedést nyilvánosságra kellett volna hoznia, ami tovább drágíthatta volna a műanyagos papírt.
A Brittonnak és társainak sikerült megakadályozniuk a Karsai Holding aprólékosan megtervezett hatalomátvételét a PP 2003 tavaszi közgyűlésén, ám sokáig nem örülhettek a sikernek, mert a PP vezérkara bejelentette a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF), hogy a Britton, a Kartonpack és a Pevdi burkoltan - s ilyenformán a tőkepiaci törvényt megsértve - összehangoltan vásárolt be. Emiatt együttesen is csupán 12,5 százalékban szavazhattak volna, akkor pedig a részvényesek egy részét előzetesen megdolgozó Karsai Holding jó eséllyel ültethette volna be a saját embereit az igazgatóságba. A PSZÁF - elnöke, Szász Károly megverése másnapján, 2003. június 17-én - nyilvánosságra is hozta a Brittonékat elmarasztaló és megbírságoló, őket tulajdonosi jogaik gyakorlásától eltiltó határozatát, s ezzel egyúttal elindította Kulcsár Attila üzelmeinek a lelepleződését.
A Karsai Holding azzal érvel a keresetében, hogy Kulcsár Attila személye révén a K&H Equities összeférhetetlen szolgáltatásokat nyújtott: miközben a velük kötött szerződésben még az a kitétel is szerepelt, hogy a K&H bankcsoport nem segít konkurens cégeket, Kulcsár „helyzetbe hozta" a Britton-csoportot. Ráadásul a Kulcsár-ügyben készült vádiratból kiderül: a Britton cégcsoport anyavállalatának, a Britton Interinvest LLC.-nek az egykori bróker volt a tulajdonosa, s az általa elsikkasztott pénzekből 2001 augusztusa és 2003 májusa között 10 milliárdnyit utalt a Britton LLC. számlájára. E pénzt az amerikai offshore cég magyarországi projektek finanszírozásával - például a PP-részvények felvásárlásával - próbálta tisztára mosni. A Britton LLC. 2003 első negyedévében például mintegy 300 millió forint tagi kölcsönt nyújtott a Britton Kft.-nek.
A K&H jogászai viszont a bíróságnak beadott védekezésükben azt állítják, hogy „ha Kulcsár Attila tevékenysége szerződésszegésnek minősülne is, akkor sem állna fenn ok-okozati összefüggés a felperes által megjelölt kártételek és a szerződésszegés között". „A vállalatfinanszírozási részleg munkájába - sem amikor az még a brókercéghez, sem amikor már az anyabankhoz tartozott - nem láthattam bele, oda se mehettem. Magam is csak később tudtam meg, milyen szerződést kötött a cégünkkel Karsai" - állította a HVG-nek Kulcsár Attila. Korábbi, nevük közlését nem vállaló munkatársai viszont azt mondják, Kulcsár számára nem voltak akadályok a bankban, aki eléje állt, azt kirúgatta mostani vádlott-társával, Rejtő E. Tibor vezérigazgatóval.
„A PP-részvények felvásárlása sérthette a tőkepiaci törvényt, de bűncselekmény nem történt" - állította a Kulcsár-ügy másodrendű vádlottja, Kerék Csaba, a magyarországi Britton-cégek egyik résztulajdonosa és vezetője. Kerék - mint mondta - a HVG tudósítójától hallotta először, milyen szerződést kötött a K&H Karsaival. „Akkoriban még az is felmerült bennünk, hogy együtt kellene működnünk a Karsai Holdinggal, de nem tudtunk megegyezni" - tette hozzá. Karsai Béla másként emlékszik: „Biztos vagyok benne, hogy Kulcsár Attila visszaélt azokkal az információkkal, amelyeket mi adtunk át bizalmasan kizárólagosnak hitt tanácsadónknak. A sikertelen közgyűlés után Kerék és vezetőtársa, Mészáros János megkerestek azzal, hogy árfolyamnyereséggel, körülbelül 1600 forintos áron eladnák nekünk a pakettjük egy részét. Akkoriban azonban már tudni lehetett, hogy nem tiszta pénzből vásároltak, ezért nem kötöttünk velük üzletet."
GYENIS ÁGNES