Tíz évig kereste az osztrák rendőrség a magát csak Robin Hoodnak aposztrofáló Werner Rydlt, akiről pontosan tudták, hogy a brazíliai Recifében él, méghozzá fényes jómódban. A ma 47 esztendős alsó-ausztriai vegyész jogállása szerint hivatásos adócsaló, akit a nyolcvanas években biztosítási svindliért vettek őrizetbe, kiszabadulásakor bosszút esküdött az osztrák adóhatóságok ellen. A bosszút adóembargónak nevezte el, ami azt jelentette, hogy előre megfontolt szándékkal nem fizetett általános forgalmi adót (áfa), miközben hatalmas összegekre tett szert ugyanennek az adónemnek a visszatérítéséből. Rydl az Európai Unióban pusztító "körbecsalás" őssejtjét találta meg: közel száz vállalatán keresztül utaztatott olykor csak papíron létező, olykor menet közben feltupírozott értékű árut - például építőgépeket, festményeket, számítógép-alkatrészeket, parkettát -, ami után összesen 73 millió eurónyi forgalmi adót igényelt vissza. Mire a fiskus rájött a (komoly szellemi teljesítményt igénylő) csalásra, a férfi már áttette székhelyét Brazíliába, ahonnan egyébként tovább folytatta - provokációval is dúsított - adócsalási trükkjeit. Éppen feltűnősködése, a csalási mesterség propagálása késztette a brazil hatóságokat arra, hogy március végén egy belföldi repülőtéren kivonják őt a forgalomból.

Rydl az egyik legsikeresebb "előharcosa" az adó-visszatérítés körcsalásos módszerének, amely ma könyörtelenül - évi mintegy 100 milliárd euróval - sújtja a cégek közötti kereskedelemben áfamentességet biztosító EU-t. A sokszor átláthatatlanul bonyolult trükk leegyszerűsítve úgy működik, hogy egy EU-országbeli A vállalat elad egy árut az EU egy másik országában bejegyzett B cégnek. Ez A részére az EU-n belüli adómentes szállítás, B számára pedig ugyancsak adómentes EU-n belüli beszerzés. Ezután B eladja az árut a saját országában C-nek, és a számlába beírja a forgalmi adót. C kifizeti neki az áru ellenértékét és a forgalmi adót, utóbbit viszont B nem fizeti be az adóhivatalnak, inkább megszűnik létezni. C eközben a B-től kapott számla alapján visszaigényli a kincstártól a forgalmi adót, s eladja az árut egy EU-n belüli másik cégnek, esetleg magának A-nak. A ringlispíl, vagy ahogyan német nyelvterületen nevezik, a karusszelcsalás során kiesik az adóbevétel, s a csalók jogtalan versenyelőnyre tesznek szert.

Az adócsalási lánc a gyakorlatban rengeteg vállalatszemből áll. Gyakran igazi - a trükkről mit sem sejtő, legális, akár multinacionális - cégeket, úgynevezett puffervállalatokat is beiktatnak. "Többféle csalással találkozik az adóhatóság, az egyszerű fiktív számlás ügyletektől a bonyolult körbeszámlázásos csalási rendszerekig" - mondta a HVG-nek Bóta Zsuzsa, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) szakreferense. A fiktív számlák esetében az eladó általában nem létező cég, de az is előfordul, hogy a csalók más adózók adószámát használják fel az ügyleteikhez. Vannak olyan esetek is, amikor maga az ügylet fiktív, mert nem létező terméket számláznak ki, vagy létezőt ugyan, de irreális áron. A körbeszámlázásos csalásoknál a szervezők gyakran cserélik a fantomizálódó cégeket, illetve az azok tulajdonosaként bejegyzett személyeket. Az adóhatóság Magyarországon is ellenőriz körhintagyanús eseteket, a szakreferens szerint jellemzően a nagy értékű, könnyen szállítható termékeknél divat az effajta csalás.

A legkedveltebb "körhintás" termék pillanatnyilag a mobiltelefon, az osztrák pénzügyminisztérium csalás elleni osztályának vezetője, Herwig Heller szerint papíron tízszer akkora a telefonkészülékek forgalma, mint amekkora a tényleges kereslet. Gyakori "forgóeszköz" a gyémánt, a gépkocsi és a számítógép-alkatrész is. Németországban az e trükkel "megspórolt" adó összegét évi 5 milliárd euróra becsülik, Nagy-Britanniában 1,5 milliárdra, Ausztriában 300 millióra. Magyarországon a csatlakozás óta eltelt idő rövidsége miatt még nincs ilyen becslés, csak azt lehet tudni, hogy az adóhatósági ellenőrzések során tavaly feltárt 98,7 milliárd forintos adóhiány 65 százaléka áfával - de nem feltétlenül csalással - kapcsolatos.

A trükkök megelőzésére számtalan módszerrel próbálkoznak az EU adóhatóságai. A csalás elleni harc formája a kockázatelemzés (bár a csalók gyakran váltanak országot és ágazatot), illetve hogy a céget ellenőrzik, mielőtt megadnák neki az uniós adószámot. Ha a társaság csak gyanús, de nem tagadható meg tőle a közösségi adószám, váratlanul betoppanó revizorokra, rendszeres ellenőrzésekre számíthat, de az is előfordulhat, hogy pénzügyi garanciákat kell produkálnia tevékenysége folytatásához. Az EU-ban közös forgalmiadó-nyilvántartási adatbank is működik, a VIES, amit azonban nem használnak eléggé a nemzeti adóhatóságok. Ennek persze az adatbanki infók lassúsága is oka: az üzlet megkötése és ennek számítógépes megjelenése között három hónap telik el, ennyi idő előtt az adó-visszatérítő rég árkon-bokron túl jár. A közösség bővítése előtt uniószerte 30 ezren foglalkoztak a forgalmiadó-visszatérítés ellenőrzésével, és e létszám már akkor is jóval kevesebb volt a kelleténél.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS