Néhány éve még az volt az általános gyakorlat, hogy ha egy biztosító megcsípett egy nagy üzletet, ha a kockázatnak - tőkeerejénél fogva - csupán a töredékét tudta is elvállalni, inkább egyedül megkötötte a szerződést és viszontbiztosítási fedezetet keresett a hiányzó részre, mint hogy megossza az üzletet versenytársaival - állítja egy biztosítási szakember. Egy-egy hazai nagyvállalat felelősség- vagy környezetvédelmi felelősségbiztosítása esetén például a kockázat - vagyis az esetleg kifizetendő kártérítés felső határa - a 100 milliárd forintot is meghaladja, s egy (például tűzeset miatti leállás okozta) üzemszünet okozta kár is több tízmilliárd forintra rúghat. A vállalatok, vagyonuk gyarapodása miatt, egyre nagyobb összegre szóló vagyonbiztosítást is igényelnek, ezt pedig egy-egy biztosító magában nem képes vállalni.

Egyetlen nagy kár nem juttathat csődbe egy biztosítót, ehhez azonban minden elvállalt kockázatra arányos tartalékot kell képezni. A nagy összegű kockázatok vállalására a biztosítóknak saját szabad tőkéjükből kellene elkülöníteniük tartalékot, ám ehhez általában nincs elegendő tőkéjük. Ezért a kockázatot "porlasztják": a hozzá tartozó díjrésszel együtt átadják az efféle üzletekre szakosodott, nagy tőkeerejű, de saját értékesítési és kárrendezési hálózattal nem rendelkező nemzetközi viszontbiztosítóknak. Kár esetén tehát a magyar vagyonbiztosító csak a saját kockázatában tartott rész arányában fizet, a többit a viszontbiztosítók állják. "A viszontbiztosító kiválasztását a biztosítók anyacégei felügyelik, mivel ha a viszontbiztosító netán csődbe megy, a direktbiztosítói csoportnak kell fizetnie" - mondja Bárczay András, az Allianz Hungária Biztosító Rt. vezérigazgató-helyettese.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint 2003-ban a magyarországi biztosítók teljes, 550,4 milliárd forintra rúgó díjbevételük 17 százalékát, 94,1 milliárd forintot adtak át viszontbiztosítóknak. Elsősorban a nagy összegű és különösen kárveszélyes nem életbiztosítási szerződések kapcsán: a 2003-ban beszedett 330,3 milliárdos nem életbiztosítási díjból 72,1 milliárd forint került át (zömmel európai) viszontbiztosítókhoz. Ez az összeg 14 százalékkal több ugyan, mint az egy évvel korábban viszontbiztosításba adott 63,1 milliárd forint, de a növekedés elmarad a korábbi években tapasztalt 25-30 százalékos ütemtől. Nagy és veszélyes kockázatokra ugyanis egyre nehezebben lehet viszontbiztosítási fedezetet találni a világpiacon. Holott a - például exportra termelő gyógyszeripari, élelmiszer-ipari - cégek számára létkérdés, hogy a vagyon- és általános felelősségbiztosítás mellett termékfelelősség-biztosítási szerződést is tudjanak kötni. "Ezeket az üzleteket nem szívesen vállaljuk, mivel igen kockázatosak, díjuk nagy része pedig ugysem minket illet, hanem viszontbiztosítóknál landol" - mondja Ilics László, a második legnagyobb nem életbiztosítási üzletággal rendelkező biztosító, a Generali-Providencia ügyvezető igazgatója.

A viszontbiztosítás pedig drágítja az ügyletet. "A klimatikus változások, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás okozta hatalmas veszteségek és biztosítói csődök hatására az elmúlt három évben 250 milliárd dollárnyi tőke vándorolt el a világ biztosítási piacáról - mondja Takáts Péter, a Polip Insurance Kft. ügyvezető igazgatója -, aminek következményeképpen szűkült a kínálat, a díjszorzók átlagosan megduplázódtak, és még így is nehéz fedezetet találni, ha nagy a kárveszély."

A viszontbiztosítási piacok keményedésével a magyarországi biztosítók is egyre gyakrabban élnek az együttbiztosítás lehetőségével: így megkerülhetik a magas díjakat diktáló viszontbiztosítókat. Ilyenkor a "vezető" együttbiztosító a kockázatból és a díjból megtart magának egy részt, a fennmaradó kockázatokra pedig "követő" együttbiztosítókat keres, akik nem kifejezetten viszontbiztosítók, hanem hozzá hasonló társaságok, amelyek vállalási kapacitásuk (lényegében tőkeerejük) szerint jegyeznek egy-egy részt a kockázatból. A biztosítást kötő cég ilyenkor az összes részt vevő biztosítóval szerződik - ellentétben a viszontbiztosításos megoldással, amikor a szerződésen csak az egy magyarországi biztosító neve szerepel -, a szerződésben megnevezett biztosítók pedig azonos díjért és azonos kondíciókkal vállalják, hogy ha káresemény történik, mindegyikük a vállalás arányában fizet kártérítést.

"Az együttbiztosítás előnye, hogy míg a viszontbiztosítással porlasztott kockázat esetében a viszontbiztosítók közvetlenül is befolyást gyakorolhatnak a szerződési feltételekre, ami a mostani piaci helyzetben magas díjakat jelent, addig az együttbiztosításban részt vevők itthon tartják a kockázatot, s így - ideig-óráig - a magas nemzetközi díjszinttől eltérő, alacsonyabb díjat alkalmazhatnak" - mondja Sisák Ilona, a Generali-Providencia Biztosító osztályvezetője. Az Allianz Hungáriának van 200-300 milliárd forintos biztosítással rendelkező ügyfele is, 100 milliárd forint feletti igényű pedig legalább egy tucat. Ezeket az óriáskockázatokat a biztosító anyacégén keresztül viszontbiztosítja, de a 20-40 milliárd forintos kockázatokra mind gyakrabban alkalmazza az együttbiztosítást - mondja Bárczay.

Többnyire a személyes kapcsolatokon múlik, hogy mely biztosítókat hívnak meg az együttbiztosításra - vélekedik az egyik kisebb biztosítótársaság munkatársa, a piac méretéről pedig nem adnak információt sem a felügyeleti, sem a szövetségi statisztikák. Gidró István, a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) vagyonbiztosítási tagozatának vezetője úgy véli, évente 30-40 milliárd forint díj folyhat be együttbiztosítási szerződésekből. A tapasztalatok szerint a szakmai felelősségbiztosítások piacán nehéz együttbiztosítást létrehozni - mondja a tagozatvezető -, mivel a biztosítók jogászai gyakran eltérően vélekednek a kártérítési kötelezettségről, márpedig egy ilyen jellegű szerződés feltételezi a közös fellépést.

Az együttbiztosítás tulajdonképpen kartellmegállapodás, hiszen a biztosítók arra szövetkeznek, hogy azonos díjért azonos feltételekkel vállalnak egy kockázatot - állítják a biztosítási brókerek. Ezzel Zavodnyik József, a Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsának tagja is egyetért, hozzátéve, hogy ha a biztosítók megfelelnek a versenykorlátozás tilalma alóli mentességet biztosító rendelet kritériumainak, nem marasztalható el az együttbiztosítás. Az idén februárban hatályba lépett, e feltételeket rögzítő kormányrendelet több módosítást is tartalmaz 1997-es elődjéhez képest. Míg korábban egy együttbiztosítási szerződésben olyan biztosítók szerepelhettek, amelyek együttes piaci részesedése nem haladta meg a 35 százalékot, az új rendelet szigorúbb: 20 százalékban szabja meg ezt a határt. Igaz, a korábbi rendelet is és a ma hatályos is termékenként határozza meg a piaci részesedést, vagyis ha a részt vevő biztosítók részesedése például a nemzetközi szállítmánybiztosítások területén 40 százalékos, de a belföldi szállítmánybiztosítás terén - amelyre együttbiztosítást kívánnak kötni - csak 15 százalékos, megköthető a szerződés.

GILYÉN ÁGNES