Újságírók lázadása
Azt tartják, akkor már nagy baj van, ha egy, a nyilvánosságot szolgáló újság maga fordul a közvéleményhez - ez történt...
Azt tartják, akkor már nagy baj van, ha egy, a nyilvánosságot szolgáló újság maga fordul a közvéleményhez - ez történt a Berliner Zeitung német napilapnál. A szerkesztőség nyíltan, a többi újsághoz eljuttatott levélben, fellázadt a főszerkesztő-kiadóigazgató ellen. Emellett az újság eladására szólították fel a tulajdonost, a David Montgomery vezette brit Mecom-csoportot.
Az 1945-ben alapított újságnál - amely az újraegyesítés után a főváros mértékadó politikai napilapja akart lenni - már akkor sem örültek, amikor 2005-ben a britek megszerezték a kiadó Berliner Verlagot (HVG, 2005. október 29.). Nem is elsősorban azért, mert ez volt az első eset a külföldön egyébként szívesen befektető német sajtóvilágban, hogy fordult a kocka, hanem azért, mert a Mecom nem titkolta: szerintük az újság nem egy társadalmi küldetést teljesítő kulturális termék, az érdekli őket csak, hogy a befektetésük hozama legalább évi 20 százalék legyen.
Miután pedig ez "csak" 15 százalék lett, és a bevételek jelentős növekedése nem várható - a napilappéldányszámok Németországban is jórészt stagnálnak, illetve csökkennek -, a kiadásokat kell lefaragni. Azaz a szerkesztőség évi 18 millió eurós költségvetését 5 millió euróval csökkenteni kellett, és a takarékoskodást először 19 már felmondott vagy távozóban lévő újságíró elmenetele, majd most a maradók lázadása fogadta. A múlt héten sor került az első tárgyalásra - tolmácsolással - Montgomery és a szerkesztőséget képviselő háromtagú grémium között. Van még mit megmenteni, hiszen a Berliner Zeitung így is első a német fővárosban: bár 2007-ben mintegy kétezerrel csökkent, átlagosan napi 182 ezres példányszámával még vezet a Tagesspiegel (136 ezer) és az Axel Springerhez tartozó Berliner Morgenpost (148 ezer) előtt.
WEYER BÉLA / BERLIN