Kétszáz éves évfordulóját ünnepli hamarosan az erdélyi ásványvíz-palackozás: elsőként a borszéki borvizet töltötték üvegekbe. A román ásványvíz-potenciál hatalmas, becslések szerint az ország területén 2000-2200 forrás található, ezek több mint fele a Székelyföldön. A források nagy részének vize azonban nem palackozható, részben minőségi okok, részben az alacsony vízhozam miatt. A palackozócégek csak olyan forrásokért hajlandók koncessziós díjat fizetni, ahol a másodpercenkénti hozam meghaladja az 1 litert. Igazán jónak azonban az 5-6 literes hozam számít. A becslések szerint a felszínre jutó ásványvíznek mindössze 6-8 százaléka kerül palackokba.

A Romániában forgalmazott 33 ásványvízmárka 80 százalékát az Országos Ásványvíztársaság (SNAM) által kezelt telepekből nyerik, ám a kitermelési engedélyeket a Természeti Kincsek Országos Hatósága (ANRM) bocsátja ki. A tíz legkeresettebb márka piaci részesedése 82, az első öté 64 százalék. A legnépszerűbb a Borszék, majd a szénsavmentes ásványvizek piacán vezető Csodaforrás (Izvorul Minunilor), illetve a Dorna, a Hargita Gyöngye (Perla Harghitei), a Bibarcfalvi (Biborteni), a Bucovina, az Izvorul Alb és a csíkszentkirályi Hargitaforrás (Izvorul Harghita) következik.

A fogyasztói szokások némileg változtak az utóbbi tíz évben: a szénsavmentes ásványvizek piaci részesedése majdnem a hússzorosára nőtt. Ezzel párhuzamosan változott a kiszerelés is: 1997-ben az ásványvizek 69 százalékát üvegpalackban értékesítették, ma 83 százalékuk műanyag palackban talál vevőre. A kereslet hiánya miatt az utóbbi évtizedben eltűntek a piacról a sós, illetve keserű gyógyhatású vizek.

A források között nincs két azonos vegyi összetételű. Az ásványianyag-tartalom alapján a román jogszabályok és az uniós irányelv szerint négy fajtát különítenek el: literenként 50 milligrammtól 1500 milligramm felettiig. A magyar jogszabályok szigorúbbak, s ezek szerint néhány, 500 milligrammos ásványisó-tartalmat el nem érő romániai víz nem is minősülne ásványvíznek. A keresett és főleg exportra kerülő ásványvizek azonban valóban minőségiek, ásványianyag-tartalmuk az európai átlagot lényegesen meghaladja.

A szénsavas és szénsavmentes ásványvíz közötti határ a literenként 250 milligrammos szén-dioxid-szintnél húzódik, a 250-500 milligrammos ásványvizet enyhén szénsavasnak tekintik. Romániában a természetes szénsavas ásványvizek fogyasztásának van hagyománya: ez adja a piac 63 százalékát, a szénsavmentesek 19, a szén-dioxiddal dúsítottak 12, a szén-dioxid-mentesítettek pedig 6 százalékot képviselnek.

A romániai ásványvízpiac értékben tavaly megközelítette a 250 millió eurót. A legnagyobb szereplő a borszéki palackozót működtető Romaqua-csoport, mely tavalyi 48 millió eurós árbevételével a piac ötödét uralta. Mint a legnagyobb palackozók többsége, a Romaqua is romániai magánszemélyek tulajdonában van, a privatizációs folyamat idején került magánkézbe. A multinacionális cégek közül csak a Dornát felvásárló Coca-Cola HBC, valamint a Roua Muntiilor vizet palackozó Pepsi Americas tudott gyökeret ereszteni. Utóbbi nemrég vásárolta fel 120 millió euróért a kovásznai töltőüzemet megépítő londoni központú Quadrant Ameroq Bottling céget, amely Pepsi-termékek mellett ásványvízzel is foglalkozik. A Románia nyugati részén, a Bihar megyei Rényben működő, az Izvorul Minunilort palackozó European Drinks pedig a leggazdagabb románok közt emlegetett, román-svéd állampolgárságú Ioan és Viorel Micula ikerpár cégbirodalmához tartozik.

A román ásványvízpiac a sok forrás és a minőségi vizek ellenére igen szűk. "Tavaly megközelítettük az 1 milliárd literes eladást. Az egy főre jutó fogyasztásban ez 43 litert jelent, ami a nyugat-európainak csupán a fele-harmada. Egy német például 150 liter vizet gurít le évente a torkán, de az uniós átlag is jóval meghaladja a 100 litert" - állítja Nagy József, a telepek többségét kezelő SNAM vezérigazgatója. A források nagy száma miatt ugyanakkor a valódi fogyasztás nehezen mérhető, hiszen - főleg a Keleti-Kárpátokban és a Nyugati-Szigethegység egyes részein - egész falvak lakossága egyenesen a forrásból hordja haza a természet által kínált kincset. A valós fogyasztás így akár a lakosonkénti 100 litert is meghaladhatja. A palackozási potenciál egyébként szinte teljesen lefedi a belső fogyasztást, s ezzel magyarázható, hogy viszonylag kis mennyiség - a SNAM-igazgató szerint a palackozott víz mindössze 3 százaléka - kerül exportra.

KRÁLIK LÓRÁND / NAGYVÁRAD