Arccal a vasút felé
Túl nagyra nőtt a vasútijármű-gyártásban világelső Bombardier, ám a világszerte végrehajtott leépítések a kanadai cég többségitulajdonában levő dunakeszi járműjavítót egyelőre nem érintik.
"Bár nőtt a Bombardier vasútijármű-gyártó üzletágának, a Bombardier Transportationnek (BT) a termelékenysége, ez a teljesítmény még nem felel meg a piaci várakozásoknak", ezért további ezer főt elbocsátanak - derül ki a kanadai központú cég múlt héten közzétett háromnegyed éves beszámolójából. Pedig a repülőgépeiről és motoros szánjairól is ismert óriásvállalat 2003 végén még 36 ezer főt foglalkoztató vasúti üzletága javított az eredményén: harmadik negyedévi árbevétele a tavalyi év azonos időszakánál 200 millió USA-dollárral többre, 1,9 milliárdra rúgott, igaz, adózás előtti nyeresége némileg csökkent, 82 millióról 79 millió dollárra.
A fogyókúrát a cég ez év márciusában hirdette meg, arra hivatkozva, hogy egyes európai üzemeiben a kapacitások fele kihasználatlan, igaz, a megrendelések visszaesése az egész ágazatban érezteti hatását. A bezárásra ítélt három brit, valamint egy-egy német, portugál, svájci és svéd üzemnek például nem volt 2005 után teljesítendő megrendelése. Az összesen 22 országban működő BT-gyártelepek racionalizálásával együtt akkor 6600 fő elbocsátását tervezték, a most közzétett további leépítéseket főleg a német, a brit és a kanadai üzemek sínylik meg.
Egy szülői legorombítás sem akadályozta meg annak idején, hogy Joseph-Armand Bombardier megalapítsa mára nagyra nőtt családi vállalkozását. Atyja ugyanis nem tartotta túl jónak ötletét, az "ős-snowmobilt", ami nem volt más, mint két, egymás mögé erősített szán, a hátsón egy légcsavarral. A cég viszont éppen e téli közlekedési eszköz továbbfejlesztett, majd szabadalmaztatott változatának köszönhette indulását (a részvények 50 és a szavazatok 87 százaléka fölött ma is a Bombardier família rendelkezik). A "koronaékszer" motorosszán- és motorcsónak-üzletágat aztán tavaly eladták egy konzorciumnak, amelyben 35 százalékkal részesedik a Bombardier család, 50 százalékkal az amerikai Bain Capital befektetési társaság és 15 százalékkal a québeci Caisse de depot nyugdíjalap. A 2004. január 31-én zárult pénzügyi év mérlege - még ezzel az üzletággal - 21 milliárd kanadai dolláros bevétel mellett 89 milliós adózás utáni veszteséget mutatott, míg az idén a megmaradt két fő profil, a repülőgép- és a vasútijármű-gyártás hozza majd az eredményt.
A cégfelvásárlásokkal is terjeszkedő multi európai hadállásai 1998-ig viszonylag gyengék voltak, egy-egy francia, német és cseh gyártó volt a birtokában, ekkor viszont a Deutsche Waggonbau AG megszerzésével egyszerre hat egykori keletnémet vasútijármű-gyártóval erősödött - köztük a szentendrei HÉV-szerelvényeket is szállító bauzeni üzemmel. Két évvel később vette meg a svéd-svájci ASEA-Brown Boveri és a német Daimler-Benz vasútijármű-ágazatából létrejött Adtranzot, amelyet már a DaimlerChrysler adott el 725 millió USA-dollárért a Bombardier-nek, és a kanadai cég ezzel piacvezetővé vált e területen (HVG, 2000. augusztus 19.). Két évvel később viszont a kanadaiak 870 millió USA-dolláros kártérítést követeltek, mert kimutatásaik szerint az eladó az Adtranz számos adósságát eltitkolta, a cég értékét pedig túlbecsülte. A vita két hónapja teljes kiegyezéssel zárult: az eladási árat - átszámítva - 209 millió USA-dollárra csökkentette a DaimlerChrysler.
Magyarországon a tulajdonoscserék révén az 1997 óta negyedik nevét koptató dunakeszi MÁV járműjavító üzem is a kanadaiak kezébe került. A cég elődjét 1992-ben alapította az államvasutak, amely akkoriban mind a hét járműjavítóját önállósítva igyekezett eleget tenni az állami létszámcsökkentési elvárásoknak. Több próbálkozás után 1996 végén adta el egy szavazat híján 65 százalékos üzletrészét az Adtranznak, 10 százalék a mintegy 400 fős MRP-szervezeté lett. A jelenleg 800 főt foglalkoztató, Bombardier MÁV Kft. nevet viselő vállalat 1998 óta 177 elővárosi és - az idén átadott 13-mal együtt - 32 vezetőállásos vagont újított fel a MÁV-nak, amely korábban évente 400 személykocsi fővizsgálatával is megbízta. Az idén ez utóbbi tétel a vasút rosszabbodó anyagi helyzete miatt 250-re csökkent.
A visszaesést bőven pótolta több külföldi üzletkötés, többek között a görög megrendelésre egy ottani beszállítóval közösen gyártott 79, óránként 200 kilométeres sebességre képes vagon 18 milliárd forint körüli ellenértéke. Az idén 20 milliárd forintos árbevétel jövőre 12 milliárd forintra, a tavalyi szintre áll be, de az árbevétel-arányos nyereség mértéke várhatóan változatlan marad - mondta a HVG-nek Dian József operatív igazgató.
A MÁV megrendeléseiből származik a bevételek nagyobb hányada, ezzel is összefügg, hogy a járműjavítót elkerülte a leépítési hullám, sőt a tervek között szerepel közép-európai bázissá fejlesztése is, a várható cseh és lengyel megrendelések teljesítésére. "Elsősorban az új járművek építésére szakosodott üzemeink kényszerültek fogyókúrára a csökkenő rendelésállomány miatt, a javítási, karbantartási kapacitásaink iránti igény viszont nő" - mondta a HVG-nek Jens Henke, a vasúti üzletág közép-európai értékesítési igazgatója. Érthető, ha a lanyha piacon - a német államvasutak például egyetlen személyszállító járművet sem rendelt az idén - több cég is nagy erőkkel indult a MÁV 30 elővárosi kocsira kiírt pályázatán. A Bombardier például félmillió eurót fektetett az előkészítésbe, s arra az estre, ha nyer, létszámbővítést helyezett kilátásba a dunakeszi üzemben.
SZABÓ GÁBOR