Egy család tragédiája volt az ára India szabadságának - hirdetik alkotásukat az Apám, Gandhi című indiai film készítői, miközben az ázsiai országban sokan az augusztusban Angliában és Dél-Afrikában is bemutatott mű betiltását követelik. A filmet Feroz Abbas Khan "Mahatma kontra Gandhi" című színdarabja alapján készítették, és Harilal Gandhiról, Mahatma legidősebb fiáról szól.

Harilal tulajdonképpen apja minden eszménye ellen fellázadt. Ennek az egyik kiváltó oka az volt, hogy - és ezt a film is hűen ábrázolja - a Londonban tanult, majd Dél-Afrikában jogászként praktizáló Mahatma, a nepotizmust messziről elkerülendő, nem kért ösztöndíjat a fiának, hogy az hozzá hasonlóan Londonban jogot tanulhasson. Az elveihez a végsőkig hűséges, szigorú apa azt is megtiltotta Harilalnak, hogy felesége halála után újra megnősüljön. Harilalban ez gyógyíthatatlan sebet hagyott, és az apa-fiú viszony annyira elmérgesedett, hogy az idősebb Gandhi gyakorlatilag megtagadta engedetlen gyermekét.

A két Gandhi közötti konfliktusokat tovább fokozta, hogy Harilal közel 50 évesen áttért az iszlám hitre, amivel kapcsolatban apja sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy a vallásváltást őszintétlennek tartja. Arra is emlékeztette a közvéleményt, hogy fia léha életet él, nem törődik gyermekeivel, és hitelezői halálra keresik. Legnagyobb fájdalma azonban az volt, hogy Harilal megtérése mögött nem érzett semmilyen vallásos meggyőződést, csupán hideg számítást. Jóllehet a fiú később visszatért a hinduizmushoz, képtelen volt újra beilleszkedni az indiai társadalomba, kocsmázással és prostituáltakkal múlatta az időt - 1948-ban, 60 évesen súlyos alkoholistaként halt meg. Megromlott kapcsolatukat mindketten megpróbálták helyreállítani vagy legalábbis feldolgozni, Harilal például egyszer azt írta apjának: "Kedves Apa! Kísérleteid laboratóriumában én vagyok az egyetlen igazság, ami rosszul sült el." Mahatma pedig élete vége felé úgy nyilatkozott, "életem legnagyobb fájdalma, hogy két embert nem tudtam meggyőzni: muszlim barátomat, (a Pakisztánt megalapító) Mohamed Ali Dzsinát és fiamat, Harilal Gandhit".

A mítoszromboló témaválasztás ellenére a film eddig alig néhány százezer dollárt hozott a készítők konyhájára, ezért rossz nyelvek máris arról beszélnek, hogy bukása feltűnően hasonlít Harilal személyes kudarcához. A nehezen megbocsátó apáról és a lázadó fiúról szóló művet megnézte Nelson Mandela, a dél-afrikai polgárjogi mozgalom vezetője is, aki úgy nyilatkozott róla: "A szabadságért folytatott minden harc áldozatot követel. Személyeset is. Ezt az árat meg kell fizetnünk."