Csaknem 665 ezer eurós kártérítésre számíthat Natascha Kampusch, az az osztrák lány, aki nyolc és fél éves fogság után nemrég szökött meg elrablójától, Wolfgang Priklopiltól. Legalábbis ennyire taksálja a neki járó pénzt egy rendszeresen bírósági szakértőként is dolgozó pszichológus, Reinhard Haller. A szakember azt vette számításba, hogy 3096 napig tartott a lány rabsága, amely után kezelésekre is szorul a fiatal áldozat.

Ausztriában ugyanis tavaly júliustól hatályos az úgynevezett áldozati törvény, amely pénzzel segíti a bűntények károsultjait. A szociális minisztériumban döntik el, hogy állja-e az állam az érintettek pszichoterápiás költségeit, orvosi kezelését, az elmaradt jövedelmét, eltartottak esetén a kiesett vagy kieső támogatás összegét. Ennek tételeit pontosan megszabták. A meg nem kapott jövedelem pótlására például családi állapottól függően havi 2208-3164 euró járhat. Egy áldozat özvegye 2208 eurót, árvája pedig 824-2208 eurót kaphat havonta. Halál esetén fizetik a temetés költségeit, erre 2208 eurót utalhatnak ki az elhunyt áldozat családjának, ha pedig ápolásra szorul a bűntett elszenvedője, sérülésének súlyosságától függően minden hónapban 579,6-2317 euró juthat neki.

Ezer áldozat kapott támogatást tavaly, összesen 1,85 millió euró értékben, közülük 390-en lelki kezelésre. Hogy a minisztérium pontosan mennyit szavaz meg Nataschának, és hogy ez tartalmazza-e majd elmaradt oktatásának költségeit is, még nem tudni. Elvben az elszenvedett fizikai és lelki megpróbáltatásokért is kártérítés jár neki, ennek összegét bíróság dönti el. A joggyakorlat szerint napi 100-300 euró közötti összeget szoktak megítélni, a szenvedés mértékétől függően. E tétel bizonyára szerepel a 665 ezer eurós becslésben is. Persze kérdés, hogy milyen forrásokból jön össze a pénz. Egy részét az állam vállalja magára, a többit viszont igyekeznek az elkövető vagyonából előteremteni. Az olyan szenzációs esetekben, mint amilyen az osztrák lányé, megpróbálnak minél több pénzt kicsikarni az első interjúból vagy az első fotózásból, később pedig a könyvírás, a megfilmesítés jogából is. Natascha fényképéért eddig 70 ezer euró a legmagasabb ajánlat, az első interjújáért pedig akad újság, amelyik állítólag félmillió eurót is megadna. A Kronen Zeitung és a News osztrák lapok pedig a kizárólagosságért cserébe támogatási csomagot ajánlottak a lány tanulására, lakhatására, megélhetésére. (Első tévényilatkozatát lapzártánk utánra, szerda estére ígérték.)

Történetét annak idején a világsajtó is felkapta: 1998 márciusában az akkor 36 éves Priklopil az iskolába tartó 10 éves kislányt egyszerűen berántotta fehér furgonjába, és egy Bécstől 25 kilométerre fekvő alvóvárosba, a 7 ezer lakosú Strasshofba fuvarozta. Mint egy, a HVG által megszerzett egyetemi tanulmányból kiderül, a Strasshofban élő munkavállalók 85 százaléka a fővárosba ingázik, mindennapos gondjaival van elfoglalva. Talán ezért sem vette észre Priklopil környezete, hogy a férfi éveken át a háza garázsa alatt kiépített ablaktalan pincében tartotta fogva Natascha Kampuscht.

A felnőtté cseperedett Natascha most augusztus 23-án a garázsban porszívózta Priklopil autóját, a férfit édesanyja hívta mobiltelefonon, ezért kissé távolabb ment a lánytól, aki átszökött a szomszéd kertbe, és hamarosan a rendőrség védelme alá került. Fogva tartója a szökést felfedezve autójába vágta magát, őrült száguldásba kezdett, majd hétórás ámokfutás után egy vonat elé vetette magát.

Az eddig mit sem látó-halló Strasshof lakói az első döbbenet elültével lassan megszólalnak. Bár Priklopil vastag vaskerítéssel, áthatolhatatlan sövénnyel zárta el házát és kertjét a külvilágtól, ismerték őt. Hiszen Strasshofban nőtt fel, s mint emlékeznek, roppant zárkózott, visszahúzódó fiú volt, aki gyerekként is, felnőttként is a mamájával élte életét. Tanítás után mindig rögtön hazament, megette a mama főztjét, aztán visszavonult fúrni-faragni. Körülbelül 30 éves volt, amikor anyja átköltözött bécsi lakótelepi lakásukba, de azt követően is hetente többször a fiánál aludt, a hétvégéken kirándultak, múzeumba jártak. A szomszédok most már azt is elmondják, hogy az elmúlt hónapokban többször láttak Priklopil társaságában egy nagyon sovány, természetellenesen fehér bőrű lányt, akiről a férfi azt mondta, jugoszláviai menekült.

"Wolfi" saját kezűleg alakította ki a pincecella szellőzését, építette be a vécét és egy mosakodóhelyiséget. A nyomozók megtalálták a könyvei között az 1963-as év nagy könyvsikerét, John Fowles Lepkegyűjtőjét, és feltételezik, hogy a gátlásos férfi innen vette a mintát: kizárólagos hatalmat akart egy lány felett. Az osztrák lepkegyűjtőnek pedagógiai elképzelései is voltak, a saját igényeinek megfelelő partnert akart nevelni Nataschából. Egyszerre volt a lánnyal kegyetlen és gyengéd, ahogyan Natascha a "világ közvéleményéhez" írt levelében fogalmazta: "Lábbal is taposott, és a tenyerén is hordott." A nevelgetés részeként Priklopil rengeteg olvasnivalót adott áldozatának, kijelölte, milyen - elsősorban ismeretterjesztő - tévéműsorokat nézhet, és ő maga is tanítgatta. A lány engedelmességének megvolt a jutalma is, együtt válogatták össze például börtöne bútorzatát.

1998-ban Nataschának feszült volt a viszonya válófélben lévő szüleivel, elrablójának nem esett hát nehezére az évek során módszeresen eltávolítani őt tőlük. A kiszabadult lány az apjával mindmáig csak egyszer találkozott, anyjával legalább telefonon tartja a kapcsolatot. Priklopil azt az érzést próbálta kifejleszteni Nataschában, hogy az igazi családja ő és az anyja, aki sokat járt fiánál anélkül, hogy bármit látott volna. A rendőrség által régen halottnak hitt lány ez év februárjában töltötte be a 18. évét. Azóta őrzője engedékenyebbé vált, mert azt hitte, sikerült teljesen átformálnia. A házon belül feltehetően addig is szabadon mozgott, a nyomok szerint a férfi ágyában is aludt. Felnőtté válása után a kertben, a szupermarketben is látták, sőt még Felső-Ausztriában is, ahová kirándulni vitte Priklopil.

Hogy az idill még sincs rendjén, azt Natascha végig érezte, ám Priklopil fenyegetései, miszerint a házat aláaknázta, és fegyvert is tart otthon, visszatartották a szökéstől. Amikor viszont rászánta magát, nagyon átgondoltan cselekedett: az ő kérésére takarják el az arcát, és tartják távol a lesben álló fotóriporterektől. A rendhagyó történet felizgatta a pszichológusokat is, a szuperintelligensnek mondott, erős idegzetű lány kálváriája talán választ ad arra a kérdésre, vissza lehet-e térni ennyi év után, a pubertást követően a normális életbe, integrálódni a társadalomba. De a jog asztalán is halmozódnak a beadványok: Priklopil apropóján szigorítanák a "tartósan fogságban tartók" büntetését, ami jelenleg legfeljebb tíz év, és növelnék az áldozatok védelmét, határozottabban gondoskodnának kártalanításukról.

Natascha jogi képviseletét immár az egyik leghíresebb bécsi ügyvéd, a szociáldemokrata kormányalakítás esetén az igazságügyi tárca várományosaként emlegetett Gabriel Lansky irodája látja el. A HVG kérdésére Lansky elmondta, az elrabolt lány ügyében büntetőeljárás folyik, mert bár Priklopil halott, még nem zárták ki teljesen, hogy volt tettestársa. A lánynak ügyvédre lehet szüksége az intim szféráját esetleg sértő médiával szemben is, vagy hogy megszerezzék számára a strasshofi Heinestrasse 60. alatti házat, a szörnyű történet 160 négyzetméteres kísértetkastélyát.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS